Agyvelő

Fejbe csaptam magamat. Vagyis nem, de megtetszett ez a szó. Előkerült a kedvenc könyvem, Oscar Wilde - Dorian Gray Arcképe. Nem is az enyém, mert ezt is Mirótól kaptam kölcsönbe, örömmel jelentem, megtaláltam, s újra elkezdtem olvasni. Az elejét nagyjából rongyosra forgattam, mert minden második oldalon van benne egy olyan állítás, ami belém ég.
De megint elkalandozom. Ez is ott kezdődött, hogy kellene aludni egy kicsit még munka előtt és akármennyire nem akartam, csak elkezdtem gondolkodni azon, hogy hogy jutottunk idáig, nem, javítok, hogy jutottam idáig.
Agy, gond, gondol, az avatarja, az avatarom... beszélgetések, stb szóval jöttek a dolgok ahogy szoktak, s meglepő módon Mirónál lyukadtam ki. Vele beszélgettünk még évekkel ezelőtt, 2006 tájékán talán, hogy a jól célzott gondolatokkal sok mindent el lehet érni, vagy manipulálni. Lázasan elkezdtem keresni a könyvben azt a monológot Lord Henry-től, ami pontosan ide vágott, s meg is találtam:

"Azt mondották, hogy a világ nagy eseményei az agyvelőben történnek meg. Az
agyvelőben, csakis az agyvelőben történnek meg a világ nagy bűnei is."

Nem-e én mondtam ki már a harmadik beszélgetésünk után, hogy de igen szívesen lennék vele a sötétben, nem-e én mondtam, hogy megakarom érteni, hogy mi történt vele és min megy keresztül, s az események pontosan ennek megfelelően alakultak. Ahogy a játszmák és a félszek is megfogalmazódtak már az elején, s pontosan azok lettek. És hogy még mindig nem tudtuk egymást teljesen otthagyni a picsába, mert ezt is leszögeztük a kis agyunkkal: nem tűnünk el teljesen egymásnak; én meg már jóval előtte - "Memini tui, memento mei" Emlékszem rád, emlékezz rám.

De ugyanez M-mel, hogy elhatároztam, ha törik, ha szakad én megszerzem ezt a nőt magamnak. Hogy igenis akarni fogja ezt a testet, amit úgy megvetett és akkor majd én leszek az, aki a végén nemet mond. És ez így is lett sok hónapra rá, még ha nem is olyan egyszerűen.

Zs-vel is pedálozhatnék, hogy amikor sikerült megismernem úgy igazán egy kicsit, megfogadtam, hogy én nem leszek olyan barátja, akivel összefekszik. S hiába estem belé, hiába voltunk tök részegek vagy beszívva és feküdtünk egy ágyban, soha nem történt semmi olyasmi.

Nagylevegő, nem még nem őrültem meg teljesen. Most az egyetlen dolog, amit kívánok, h jöjjenek rendbe, mindketten, hogy az a nő szeresse úgy, de lehetőleg még jobban mint én, s néha menjünk el gyrosozni.

Nézzük a pozitív oldalát, ha igazam van, életművész leszek és gondom egy szál se, ha nincs, akkor se lesz semmi féle gondom, mert a nővérek, meg a tabletták és a szép fehér gumiszobában majd gondoskodnak mindenről.