Another brick in the wall
Ma voltam pszichológusnál. Ezt még akkor találtam ki, amikor nagyon nem tudtam, hogy mi van velem meg Berlinnel (főleg velem), aztán megmaradt, mert nem tudtam, mennyire lesz tartós ez a félős időszak, aztán már nem volt arcom lemondani.
Elmondtam, h az, ami eredetileg okozta a fejfájásomat, az most egészen jól megoldódott, szóval azt kezdtük/kezdte el boncolgatni, h akkor miért van az, hogy bizonyos kapcsolatokban nem tudok kiállni a magam dolgaiért, amikor más helyzetekben (munka, barátok, anyám) teljesen határozott elképzeléseim és fellépésem van.
Kilyukadtunk apámnál, itt kb 3 percnyi felszín karcolás után eltörött a mécses.
Az egészet kb azzal összegeztük, hogy ezt próbáljam tudatosan elválasztani a jövőben, h attól még nem leszek olyan, mint az apám, ha választás elé állítok valakit, még akkor is, ha önző dolognak tűnik.
Azért ezen egy kicsit lepetéztem, hogy ez a dolog még mindig ennyire meghatároz, ha nem is teljesen tudatosan. Annyiban maradtunk, hogy egyelőre részemről ennyi volt, a jövőben, ha esetleg szükségét érzem, tudom, hogy merre keressem.
Mire ezt leírtam Leo átment rossz kisnyúlba és sikeresen lerágta az egyik számítógép kábelt, hál égnek egy pont olyat, amire nincs szükség, azt hiszem lassan komolyan el kell gondolkodnom a lakás nyúlbiztossá tételén. Egyébként meg cuki.