Perihan Magden - BajBan vaGyok vELeD

Mindenki egy Behiye és mindenki egy Handan.

"Újra Tufan szemébe néz. "Egy csöppet sem félek tőled" -tekintet. A nézésével tudja a legjobban kihozni a sodrából Tufant. Sokéves edzéssel elérte, tudja.
Behúzza a benyíló ajtaját. Felteszi a fülhallgatót, magába fogadja a zenét. A Linkin Parkot hallgatja. Ezek a zenék és könyvek tartják benne a lelket.
Máskülönben már nem is lenne. Elröpült volna. Lelépett volna. Megsemmisült volna. A dalszövegek az ő körömnyomai. Körmeit az élet betonfalába vájva kapaszkodott meg. Elképzeli egy macska nyomait a frissen öntött betonon. Akar is meg nem is leragadni. Hogy végül mit akar, nem tudja.
Végig nyúlik az ágyon, a keze a két oldalán.
Hová viszel el? Hogy fogsz megmenteni? Lehet, hogy nekem kell először téged megmenteni? Megmentelek, ha tőlem telik. Nem csak gondolatban. Megmentelek. Azzal, hogy eljöttél, minden megváltozott. Tudom: MINDEN MEGVÁLTOZOTT. Talán együtt elszökünk valahová, Handan. A világ túlsó végére. Ott jó lesz. Ott nem lesznek olyan állatok, mint Tufan."

"A lebegés: egy teljesen új életforma. Te hozzászoktál a küzdelemhez; hozzászoktál ahhoz, hogy az árral szemben úszol. Az ego tápláléka a küzdelem. Ha küzdhetsz valami ellen, akkor az ego remekül érzi magát. De ha nincs küzdelem - az ego egyszerűen elpárolog. Küzdelem nélkül az ego egyszerűen életképtelen. Az indok nem számít, akár világi ügyekért, akár spirituális célokért, de harcolnia kell. Akár másokkal, akár saját magaddal küzdesz, de küzdesz. Akiket világi embereknek nevezel - másokkal viaskodnak. Akiket spirituális embereknek nevezel - önmagukkal harcolnak. De a küzdelem mindkét esetben ugyanaz: az ego tápláléka. A valóság akkor tárul fel előtted, ha abbahagyod a küzdelmet. Akkor Te is eltűnsz, mert küzdelem nélkül az ego rögtön életképtelenné válik. Az egónak állandó pedálozásra van szüksége. Ez pont olyan, mint a biciklizés. Ha nem pedálozol tovább, akkor előbb- utóbb eldőlsz. Egy darabig még gurulsz a korábbi lendülettől, de aztán hamarosan megállsz, és vége. Az egónak szüksége van az együttműködésedre - te tartod életben az örökös küzdelemmel, ellenállással."

blabla

Azon gondolkodtunk 3 Agathe Christie után (amiből kettőnek Sherlock Holmesnak kellett volna lennie, de a cuki pincérnő benézte, de elnézzük neki, mert cuki), hogy kéne közvélemény kutatást tenni egy idősek otthonában.
"Ön mit gondol, mi volt életeben a legjobb dolog, ami magával történt? És mi volt, amiről úgy véli a legjobb dolog volt, amit valaha valakiért megtett?"

"Ám ki a legnyomorultabb sorsú földi halandó,
én attól vagyok, azt mondják, ha föladtad e kérdést."

Erkölcsi szenvedése pedig onnan ered, hogy aznap éjjel, ahogy ránézett Geraszim álmos, jóindulatú, széles arcára, hirtelen eszébe jutott: "És hátha az egész életem, tudatos életem csakugyan nem az volt, aminek lennie kellett volna?"

Beléhasított a felismerés, hogy talán mégis igaz az, amit addig teljességgel lehetetlennek érzett: hogy nem úgy élt, ahogy kellett. Eszébe jutott: hátha az az ellenkezés, ami néha feltámadt benne az ellen, amit a legmagasabb állású személyiségek helyesnek tartanak, az az alig-alig moccanó lázongás, amelyet nyomban elfojtott magában... hátha az volt az igazi, és mind a többi nem az volt, aminek lennie kellett volna! Hivatali működése, egész életberendezése, családja, társadalmi és szolgálati érdekei... mindez talán nem az volt, ami kellett volna. Megpróbálta önmaga előtt védelmébe venni mindezt. De egyszerre rádöbbent mindannak értéktelenségére, amit védelmez. És nem volt már mit védelmeznie.

"De ha ez így van - gondolta -, ha abban a tudatban kell elmennem a földről, hogy elherdáltam mindent, ami rám bízatott, és már nincs időm helyrehozni, akkor mi legyen?" Hanyatt fordult, és egészen új szemszögből kezdte vizsgálni életét. Amikor reggel meglátta az inast, azután a feleségét, aztán a lányát, aztán az orvost, minden szavuk, minden mozdulatuk megerősítette számára a szörnyű igazságot, amely aznap éjszaka feltárult előtte. Önmagát látta bennük, mindazt, amiért élt, és világosan látta, hogy mindez nem az volt, ami kellett volna, mindez óriási, iszonyú csalás volt, amely elfödte az életet meg a halált.

Ellenben a gondolat értéke semmiféle összefüggésben sincs azzal, hogy őszintén beszél-e az, aki mondja. Sőt minél kevésbé őszinte az ember, annál inkább valószínű, hogy gondolata épkézláb, mert akkor nem másítja el se az akarata, se az előítélete.

 

- Before you knew, before either of us knew that I was a fake... an actor, a doll... when you thought I was just a doctor, you did not care much for me.
- We disagreed about things.
- So should I interpret this new concern as pity? Curiosity? Excitement? There is no judging in the dollhouse.
- You seem to be having a hard time.
- My entire existence was constructed by this sociopath in this lab, what do you suggest I do?
- Have dinner with me?!

- I don't go out. I'm afraid to leave this place, I have a problem with crowds, with people and sunlight, open spaces, pets. But for some reason I was built this way.
- Every person I know, is poorly constructed. Everyone has an excuse for not dealing, but eventually that's what they are. Excuses.

"Mindig lebilincselte a természettudomány módszere, de ennek a tudománynak rendes anyaga kicsinyes és jelentéktelen volt szemében. Így hát azzal kezdte, hogy magán végzett vivisectiót, s odajutott, hogy aztán másokra kerített sort. Egyedül az emberi életet tartotta arra érdemesnek, hogy búvárkodjanak benne. Ehhez mérve minden egyebet értéktelennek ítélt. Annyi bizonyos, hogy aki figyeli az életet a kín és kéj különös olvasztótégelyében, az nem viselhet arcán üveg álarcot, nem tarthatja magát távol a kénes gőzöktől, hogy meg ne zavarják agyát és vemhessé ne tegyék képzeletét szörnyeteg képzetekkel és torz álmokkal. Vannak olyan finom mérgek, melyeknek ha megismerjük tulajdonságukat, belebetegszünk. Vannak olyan különös betegségek, melyeken át kell mennünk, hogy megismerjük természetüket. És mégis milyen nagy jutalmat kapunk cserébe. Milyen csodálatossá válik előttünk az egész világ. Észlelni a szenvedély furcsa logikáját és az értelmes érzésekkel színezett életet, megfigyelni, hol találkoznak, és hol válnak el, milyen pontosan kerülnek ellentétbe, micsoda gyönyörűség van ebben. Mit törődünk azzal, hogy mennyibe kerül mindez? Sohase fizethetünk eleget egy élményért."

"Lord Henry azon tépelődött, lehet-e valaha a lélektant olyan föltétlen tudománnyá tenni, hogy az élet minden kis rugóját föltárja előttünk. Ahogy ma áll, mindig félreértjük magunkat és ritkán értünk meg másokat. A tapasztalat nem erkölcsi érték. Pusztán név, melyet az emberek tévedéseiknek adnak. A moralisták a tapasztalatban bizonyos figyelmeztetést látnak, elismerik, hogy erkölcsi befolyása van a jellem alakulásában, dicsérik is, mint olyan valamit, ami megtanít bennünket, mit kövessünk, és megmutatja, mit kerüljünk. De semmi mozgatóerő sincs a tapasztalatban. Valójában mindössze csak azt bizonyítja, hogy jövőnk hasonló lesz múltunkhoz, és azt a bűnt, melyet egy ízben elkövettünk szabódva, többször elkövetjük majd örömmel."

Ezt a könyvet egyszerűen kötelezővé tenném.

2,5 év után is tökéletesen megérzi a tökéletes alkalmat és módját annak, hogy valami nagy igazságot mondjon ki. Bár ez a "azt hittem szeretlek" és a "te nem szerettél eléggé" után még talán nem kerül semmiféle logikai paradoxonba. "csupán rosszkor, rossz helyen voltunk."
Teljesen egyetértek, valahogy mindig rosszkor vagyok, rossz helyen. Csak már kezd egy kicsit elviselhetetlen lenni a lefutott körök száma. 

"Egyedül jöttem ebbe az életbe. Azt mondtam, megpróbálom. Nem jártam sikerrel, de adok magamnak még egy esélyt, amíg meg nem halok. Azt sem bánom, ha nem élem túl.

Ki volt az a rohadék, aki nekem adta ezt a testet, és mutatott nekem egy egyirányú utat anélkül, hogy engem valaha is megkérdezett volna, hogy akartam-e?

Kopogni a hátamon, hazudni nekem, kielégíteni engem, de miért?"

 

"A gyermekek azzal kezdik, hogy szeretik szüleiket, majd, hogy felcseperednek, ítélkeznek fölöttük, néha pedig meg is bocsátanak nekik."

- Én nem is tudom mennyit híztam az utóbbi időben. De már nem is érdekel, valamibe meg kell dögleni.
- Ha meg akarsz dögleni, hát tégy úgy. De akkor ne hangoztasd. Csak te tudod megoldani a problémáidat, én már ezen nem tudok segíteni, csak tönkre megyek tőle.