Hol van az ugrás? Hol van a Mókus?

Ugorj Mókus


Halomba hányt levelek

Macskabölcső az egész élet. Annyi haszna volt, hogy kiszökkent pár tintapacal a tollamból.

 A kreativitás nagyobb szeszély, mint a szenvedély, nagyon sokat tud adni, de a kielégítése néha felér egy okkult tudomány lehetetlen szertartásával. De ami van, azt érdemes szeretni.

Minél több időt töltök kint és veszem fel az angolok ritmusát, annál inkább érzem, hogy a magyarságom és Budapest feszül bennem, mint egy túlterhelt kötőszövet. Az ideális számomra az lenne, ha nem kéne döntenem, s ez lehetséges is, kicsivel több kurázsival, mint amivel most rendelkezem.

Vannak férfiak, akik egyáltalán nem tudnak azzal mit kezdeni, hogy Férjből Apák lesznek, a Feleségből pedig Anya és ezen felül van még egy vagy két gyerek, akiknek az igényei 2-3 éves kor után egyre komplexebbek lesznek és nem elég viccesen gügyögni. Van, aki ezzel képtelen mentálisan megbirkózni, s azzal próbálja helyreállítani az elbizonytalanodott férfiúi tekintélyét, hogy legyőzendő versenytársnak tekinti a saját gyerekeit. Az ilyes fajta verseny soha nem egészséges, se nem fair, ez a másik szisztematikus földbe döngöléséről szól.

Helyet a fejnek

"Kis és nagy bonyodalmak csőstül sűrűsödnek életünkben; semmi nem kap alakot, mindenben ellenállás van, különös, rendszeres akadályok torlaszodnak mindenben, mindenben..." - Márai Sandor

IHeadspace app, minden nap próbálok kétszer meditálni, egész jó, legalábbis amíg ingyen van.

Az egyik problémakör az elengedés. Amikor tudatosan el akarunk engedni valakit/valamit, akkor lényegében ellen akarunk állni neki, s a lehető legnagyobb érzelmi távolságot tenni magunk és az ellenállás tárgya közé.

Érdemes néha arra gondolni, hogy minek is akarunk ellenállni, mi azaz érzés, amit kelt bennünk, ki fog még jól járni rajtam kívül?

Az én válaszaim a szokásosak: nem akarok sem dühös, sem magatehetetlen, csalódott lenni, s leginkább nem újra élni, szembesülni a sikertelenség érzetével, lehetőségével.

Wales - Goytre

"Deuparth gwaith yw ei ddechrau." - A munka java része neki állni.

Szerettem volna valami vadregényest ide rittyenteni a welszi vidékről, de eddig minden olyan, mint máshol, még furi, érthetetlen akcentussal sem beszélnek és az eső sem esik többet.

A legkiábrándítóbb talán Cwmbrân volt, milyen ősi név, szinte látod magad előtt a véres arcú bárdokat, amint ujjukat vádlóan emelik és szavalják: Te tetted ezt, Edward király! - Erre a busz bevitt egy shopping labirintus közepébe, tessék neked konzumpéntek, jól be is vásároltam rajzmagazinokból.

De próbálom nem feladni a welszi szívcsakra megtalálását, az nem lehet, hogy az ősi nyelv utcatábláival kell beérnem. Mint például a kedvencem:

Cewch roi baw eich ci yn y bin yma! - Simán lehetne egy harci kiáltás, nem? Egy kis germán harácsolással a torok mélyéről. Helyette a valóság az, hogy kedvesen felhívják a figyelmedet arra, hogy a kutyakakit ide dobhatod. Azt hiszem ezzel pontosan összegeztem a welszi helyzetet.

Futni is elkezdtem újra, kicsit szar volt az első pár futás, nem fizikailag, hanem ahogy visszaérek a házba az első gondolatom mindig az volt, h megírom FutakiMóki voltam, aztán rájöttem, hogy az egyetlen ember, aki értené, azzal nem beszélek. De lassan megdumáltam magammal, hogy  magamért futottam mindig is, s a síelés egyre közelebb van, szóval a mentális gatyamadzagot újra meg kell húzni és formába kell jönni.

Lassan alakulnak az új napi rutinok is. Minden új hely egy teljesen más mentalitást igényel, s néha úgy érzem véres harcokat küzdök magammal, hogy a kliensen kívül magammal is foglalkozzak. Igenis este elrakjam a szekrénybe a ruháimat, reggel bevessem a kurva ágyat, nem eszek a kibaszott sütiből, felkelek időben edzeni, nem sértődöm meg, ha valaki még sem ér rá, rajzolom a napi rajzaimat, s nem bőgök két percnél tovább este, hanem Világomban minden rendben van Bélával.

imag0379.jpg

Ám kurvára hősnek tartom magamat, hogy ma a hajnalok hajnalán neki álltam futni. Az útvonal nagy részén nem láttam semmit, hol a sötét, hol a szemüvegem párája miatt, amikor meguntam az egész harcot a látásért, belevetettem magamat az impresszionalista homályba, valahogy így:

Vaksötét sikátor, balra ki a kurva rémisztő erdő és báránylegellő mellett, mögöttem zombikkal, a temetőkert után egy laza kocogás jobbra, zombik elhagyva a lejtőn, mézeskalácsház után megint jobbra, fel a tejfölszagú hegynek, 2 kilométernyi eat all you can a zombiknak, majd egy kis leereszkedés és már ott is van Penperlleni álmosan pöfékeli magából a meleget, még 800 méter és már Goytre fogadja kihűlt gazdatestemet.

Így megy ez.

 

Prater Noster

"Behunytam a szemem, megpróbáltam fölidézni annyi elveszett szépséget, amennyit csak tudtam. Közelebb húztam őket, beléjük kapaszkodtam. Közben mindvégig tudtam, milyen röpke az életünk." Murakami Haruki

A mamám biztos büszke lenne rám - gondolom miközben a rothadás szaga felett megfogom a néni kezét és imádkozom vele, amikor sír, s áldást mondok az ételért, mielőtt eszünk.

Illetve dehogy, a mamám arra lenne büszke, ha vele imádkoznék, s mondanék áldást az étel felett, s véletlenül sem gondolnék bármi rothadásra közben. 

Ilyenek ezek a dolgok sajnos, néha nem azt a szerepet kapjuk, amire vágyunk, vagy nem azok vagyunk, amire mások vágynak. De a szerepet játszani kell, s azt csak is jól érdemes. 

I love my hands, but it hurts to pray.

Testmozaik

"De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön vad csókjaival megehet, én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm elrothadt szerelmeimet!" - Baudelaire

Minden egyes szerelmünk tovább él bennünk és mozdulatainkban. 
Tudom, hogy úgy csókolom a nyakát, s úgy markolom a haját, s ölelem a testét, ahogy azelőtt velem tették más szerelmek. 
Egyszerre szomorú és bizarrul kéjes ennyi emlékkel a testedben és a fejedben szeretkezni. 

a_drop_of_subtlety_by_monika_es.jpg


Erase/Rewind

"Aki folyton a múltját fürkészi, nem érdemli meg, hogy jövője legyen." - Oscar Wilde

Csakis önmagadban foganhat meg torzszülött éned.

black_and_white.jpg

Te döntesz minden egyes alkalommal arról, hogy felszállsz a hullámvasútra, hiába tudod, hogy a végére a legszebb érzéseidet hányod majd saját öledbe. Győzködöd magadat, hogy még ez is több, mint a semmi, csakhogy egyszer savanyúan ráébredj, már minden szépet lehazudtál, s kiokádtál.

Címkék: ego élet gondol

Elmédre lomhán telepszik a rózsaszínköd

"Minden zugocska, amelyet szeretünk, egy világ a számunkra." - Oscar Wilde

Egy normális ember nem csinálja azt, amit én. Egy normális embert nem önti el valami gyermeki öröm, mert egész nap együtt alszol valakivel, pizzát esztek ebédre borral, s ébresztés gyanánt megcsikized a talpát, csak hogy az átbeszélt naphoz hozzá adhass még pár percet. A szombathoz nehéz ennél jobb receptet keresni.

A másik oldalon, meg nagyon csúnyán cserben hagyott emberek és még Tuszki is... a híváslistám nem fogadott része pedig látszólag végtelenre nyúlt, s  logikusan gondolva nekem most iszonyatosan kéne éreznem magamat. De nem vagyok logikus és nem érzem magamat iszonyatosan, sőt épp azt érzem, hogy a boldogság egy rózsaszín árnyalata telepedett fejemre, amiről azt gondoltam (ha nem is életem végéig) egy jó ideig bizonyosan nem fog megkörnyékezni. 

Próbálom magamat óvatosságra inteni, a lelkesedésem néha nem ismer reális határokat, s talán a tény maga, hogy ez megtörtént fontosabb, mint maga a történés és... és aztán megjelent Tuszki is, lekiismeretem egy részét egy öleléssel megmentve, s csak annyit tudtam gondolni, minden mégis így van jól.

Címkék: ego nők gondol

The Moans of Life

"Az ember azért találta fel a nyelvet, hogy kielégítse határtalan igényét a panaszkodásra." Lily Tomlin

Az introvertáltságnak megvannak a maga gyönyörei, főleg ha tisztában vagy önmagaddal, de vannak olyan helyzetek, ami minden tudatos felkészülés ellenére sokkolja az egész lényedet. Például 40 részeg búvár, akikkel egyszerűen nem tudsz beszélgetni, mert annyian vannak, annyI félét beszélnek, hogy csak ülsz és fogyatékosnak érzed magadat. Azzal nyugtatom magamat, hogy ma többet leszünk víz alatt, mint felett és kisebb csoportokra lebontva már tudom managelni a helyzetet.

Én kérek elnézést.

funny-introvert-comics-22-57441c98b5de5_700.jpg

süti beállítások módosítása