A mamám biztos büszke lenne rám - gondolom miközben a rothadás szaga felett megfogom a néni kezét és imádkozom vele, amikor sír, s áldást mondok az ételért, mielőtt eszünk.

Illetve dehogy, a mamám arra lenne büszke, ha vele imádkoznék, s mondanék áldást az étel felett, s véletlenül sem gondolnék bármi rothadásra közben. 

Ilyenek ezek a dolgok sajnos, néha nem azt a szerepet kapjuk, amire vágyunk, vagy nem azok vagyunk, amire mások vágynak. De a szerepet játszani kell, s azt csak is jól érdemes. 

I love my hands, but it hurts to pray.