Hol van az ugrás? Hol van a Mókus?

Ugorj Mókus

Igen

Mármint igen. Rohadtul belé estem, pedig azt mondtam hogy nem. És igen, az első gondolat amikor felébredek és az tuolsó, amikor elaszom.. És rohadtul megértem, hogy miért nem. Rohadtul. Túl sok alkoholol.

Ego

Fogtam a homlokomat megint a hülyeségeken, ma reggel is sikerült egy piros pontot szereznem anyámnál. Ha valaki. hát ő tudja a legpontosabban eltalálni azt a pillanatot, amikor nem kéne hozzám szólnia. Én meg automatikusan válaszolok, tök ártatlannak tűnik, de mégis gondolkodás nélkül hozzáfűzök egy megjegyzést, ami tudom, h csúnyán betalál.
De már megint elkanyarodok a lényegtől. Szóval fogtam a homlokomat, s eszembe jutott, hogy egyszer neki meséltem, hogy túl nagynak érzem azt a részt, mintha kitüremkedne a fejemből. Gyorsan rágoogliztam egy leegyszerűsített agytérképre, hogy mégis mi van ott:

 

Agy

 

Ezen majdnem elröhögtem magamat, így már érthető minden. Rossz a fejméretem, jutott eszembe egy részlet Achilles Dent verséből:

Fejméret

Valamit gyűjtök
Talán kék mannát
Az bármikor jól jön...

Fogalmam sincs, mit keresek itt
Talán le sem lenne szabad feküdnöm, csak -
Egy kis ital
Mintha emberekkel találkoznék
Neked még tetszene is
Ígéretem szerint nem tart soká
Kerítek egy másikat
Mielőtt elmész
Akár egy gyermek, bámulok
Mielőtt valaki felpofoz a mennyben
Pedig milyen jó, ha közelről szemlélhetem
A padlót

Üvegszilánkokkal kezemben
Könnyebb...

Nevetek állati fájdalommal zsebemben
Véreznek ujjaim - nem is tudom, hány
Fény, színek, zene
Rossz a fejem mérete

Durva

Furcsa volt a mai nap ismét. Eszembe jutott. Vagyis alapvetően persze, hogy eszembe szokott jutni valamiről, somolygok rajta egy sort aztán tovább kúszok a gondolatokban. Ma viszont egyre feszültebb lettem tőle, hogy fel kéne hívni és "mivanmivanmivan?" volt a fejemben. Próbáltam elrakni ezt az érzést, hogy ne nevettettessem már ki magamat, de aztán oda jutottam, h annyira feszült lettem és fájt már a fejem, hogy vagy felhívom, vagy nemtudommiért, de nagyon elbőgöm magamat.
Inkább telefonáltam, s felvette, mondtam hogy én én vagyok és... "De durva" kis megilletődés a részemről és utána kiderült, h éppen rám gondolt, s pont felhívom. Jó itt egy kicsit én is elvesztettem a fonalat, s azon kapom magamat, h kb azt ismételgetem, hogy "jól vagy, rendben".
Miután letettem a telefont, kb 10 percig csak pislogtam magam elé, aztán észrevettem, h nagyon megkönnyebbültem, aztán pedig végig mosolyogtam mindent.




Címkék: én emlék B yokan lword
süti beállítások módosítása