Ma jött egy levél iwiwen.
Vagy nyolcszor elolvastam.
Egy férfi írt, hogy ismerkedne velem, mert tetszenek neki a képeim.
Heteroszexuálisnak néztek, jesszusom.
Kénytelen vagyok szembesülni a ténnyel, hogy igen, ez is megtörténhet, ha az ember megnöveszti a haját.
Dilemma, lehet le kéne vágatni újra.

Amikor egy probléma megoldódik, amikor egy rejtélyre fény derül, akkor utána annyira kívül tudom magamat helyezni a dolgokon, mintha csak valaki mesélte volna nekem az
egészet. Néha félelmetes, hogy mennyire könnyen kicsúsznak belőlem az érzések.
Egyszer szeretném neki elmesélni, hogy miért volt ez az egész olyan szép, az összes mosolyával, könnycseppjeivel, érintésével és csendjével együtt.
Nem tudok nem hálás lenni. Jó volt ennyi mindent úgy igazán érezni, s már idejét sem tudom, hogy mikor gondolkodtatott el valaki ennyire.
Szeretném, ha emlékezne rám, s hogy egyszer úgy lássa szépnek ami volt, ahogy én most.

 

Annyira rémes az angol kiejtése, hogy mindig azt hiszem dadaista japán zenét hallgatok. Előbb kicsit zavarba is jöttem, régen még Jrock volt meg visual kei, persze észrevettem, hogy megváltozott a stílusuk... ezt már úgy hívják, hogy "progressive metal".

 

01:13:02 - Member : Are you female or male babe
01:13:05 - Modell : thanks
01:13:13 - Member : have to make sure!
01:13:16 - Modell : male
01:13:25 - Member : oh dear
01:13:33 - Modell : im a shemale
01:13:44 - Modell : you dont know?
01:13:48 - Member : bugger, a bloody good looking babe like you and your male
01:13:54 - Member : nightmare

Ha jól emlékszem még ő mondta, hogy mennyire kiábrándító, hogy az őszinteséget tanulni kell. És persze ebben is rohadtul igaza van. Én alapvetően nem is nagyon tudok őszinte lenni, ha rólam van szó. Mármint hús-vér valómban. Vagyis ez sem teljesen igaz, vannak rétegeim, amikről tudok őszintén beszélni, s van amelyikről már hazudok, vagy leegyszerűsítem.
És nem azért, mert nem szeretnék, hanem azért, mert egyszerűen fizikailag kikészülök. Az egyszerűbb esetekben, pl mindig a homlokomat kezdem el dörzsölni, hogy koncentrált tudjak maradni, egy picit elváltozik a hangom, s néha megremeg a kezem, ilyenkor enyhén idegbetegnek nézek ki.
A következő fokozat, amikor már nagy levegővételt is be kell iktatni, össze-vissza hebegek-habogok, kb nincs semmi értelme annak, amit el akarok mondani, s rohadtul küszködnöm kell a sírás és a remegés ellen. Ilyenkor úgy nézhetek ki, mint aki az ideg összeroppanás szélén áll, vagy épp túl volt egyen.
A legeslegrosszabb, pedig amikor mindezt már üvöltve és zokogva teszem, s ezt utálom, erre kétszer volt csak példa.

És így kb fingom nincs, hogy miért, s tök szar, mert nem lehet mindent e-mailben, smsben, vagy online megbeszélni.

Nem sikerült magamra cáfolnom, vagy bárkinek is megcáfolnia. megnyugvás van végleg.
Ha egyetlen egy dallal kéne elmondani, hogy mi miért, akkor az ez lenne:

I wish you weren't so beautiful in my eyes
(crawling down your spine to make you stay)
I wish you weren't so beautiful in my eyes
(covering your eyes to make you pay)
You shouldn't be so beautiful in my eyes
(crawling down your spine to make you stay)
I wish you weren't so beautiful in my eyes
(covering your eyes to make you pay)

Tegnap sírós, de jobb lett. Ma azt is mondhatnánk, hogy nagyon jó lett.
Alapvetően az a gond velem (öö többek közt), hogy ha egyszer beüt a frász, akkor gondolkodógörcsöt kapok. Nem tudom mikor alakult ki, s miért. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy eszembe jut egy valami és nagyon erősen csak arra tudok gondolni, á nem, de jó is lenne. Ez úgy van, hogy van egy alapprobléma vagy egy alapgondolat, és erre válaszul születik (átcikázik az agyamon) 100 válaszgondolat, teória, tudomis én minek nevezzem. Jó a 100 az túlzás, de mondjuk másodpercenként 4 van egyszerre jelen, amiből kettőt tudok követni nagyjából 10 másodpercig, míg egy másik becikázó valami el nem kezd foglalkoztatni, ami lehet az egésznek a tök ellentéte. Szóval elég kellemetlen, kimerítő és őrjítő. De az is elmondható, hogy viszonylag ritkán jön rám ilyen durván, mondjuk évente, kétévente egyszer, régen sokkal rosszabb volt.  Ami nehezíti az egészet, hogy egyértelműen nem pozitív dolgokról van szó, hanem válogatott szarságokról, jobbik esetben random hülyeségekről.
Az egyik ilyen szar időszakban jött Miro, s ő mondta, hogy írjam ki ezeket magamból, aztán másnap fussam át őket, hátha segít. Ha most így visszaolvasom a régebbi bejegyzéseket, látszik az elején mennyire nem tudtam, hogy kiírni őket, ilyen kis elvont szösszenetek keletkeztek, amik tulajdonképpen nagyon kedvesek a számomra, mert nagyjából csak én tudom, hogy mit jelent és hogy pontosan mi ment akkor bennem végbe. De megint csak elkalandozom.
Szóval a jó a rosszban, hogy ha nagyon akarom, akkor rá tudok koncentrálni ezekre a gondolatvillámokra, s ha nagyon lassan, nagyon erőlködve, de írásban meg tudom fogalmazni. A másik, akármennyire is szar, hogy ennyire sok hülyeségnek kell végbe mennie bennem, ha 100 gondolatfoszlányból van legalább 1, aminek értelme is van, akkor már egy pici lépéssel előrébb vagyok a megoldáshoz.
És ma azt hiszem ez történt, nem értettem, hogy miért születik annyira sok ellentétes töltetű gondolat erre az egész szituációra a fejemben, s hogy miért nem tud egyik sem megmaradni, miért üti ki szinte azonnal az egyiket a másik. És most ez nagyonnagyonnagyon jól esik, tulajdonképpen annyira egyértelmű, hogy nem is tudom miért nem jutott előbb eszembe, s ehhez is nagyjából 5 különböző dolgon kellett 10x átrágnom magamat. De most erről ennyit, még várok vele 1 napot, hátha jön rá valami cáfolat az agyamtól, azt kezdhetem elölről.

Sajnos muszáj volt ezt most meglépni, mert egyszerűen kezdtem bele esni egy olyan gondolatciklusba, ami már azt is kezdte megrohasztani, amiben mindig is biztos voltam, hogy jó volt.
Nehéz megtisztulni, mert nem elég, hogy az emberben a gondolatok nem egy konkrét mondat formájában van, hanem érzés és emlékfoszlányok összetapadása egy-egy szóval. És nagyjából ott tartok, hogy minden ilyen gondolatot ezerszer átrágok, hogy megtaláljam, megértsem, hogy miben gyökerezik, mi a magja és hogy hamis vagy sem.

Annyira lehetetlen ez az egész szituáció, néha tragikomédiának érzem. Valahol ott ronthattuk el, hogy elkezdtünk figyelni a másikra, hogy ne bántsuk meg egymást, hogy "jó legyen". És ez, ezt eredményezte. Én nem tudtam neki elmondani, hogy mennyire tele lettem rossz érzésekkel és fáj valami. Mindig is úgy éreztem, hogy neki mindig minden sokkal rosszabb, s ha ezeket kiadom, akkor csak lelkiismeret furdalást okozok neki, ami könnyen átfordulhat érzelmi zsarolásba, vádaskodásba, veszekedésbe. .. és ezeket a dolgokat nagyon távol akartam tartani magamtól. Ő pedig mindig arra törekedett, hogy úgy tudja megoldani, vagy alakítani a dolgokat, hogy jó legyen. Most eszembe jutott a tésztás eset, azt hiszem ez egy meghatározó pont volt. Talán akkor látta meg bennem az egyik nagy félszt, s akkor mondta, talán csak magának, hogy "ezt nem kellett volna", s azóta azt hiszem nagyon ügyelt arra, hogy ne hozza ki, ne erősítse bennem.

És próbálom óvatosan megint átgondolni a szavait és hogy mi történt. Azt akarta, hogy jó legyen. Hogy jól oldja meg az otthoni dolgokat, hogy jó legyen nekem, s hogy jó legyen neki is, s G-nek is. És erre tényleg nincs megoldás, ennyire sok, természetében ellentétes dolgot, főleg egyszerre, nem lehet úgy megoldani, hogy mindenkinek jó legyen. És nézem az órát... ezt az egy kis bekezdést 1,5 órámba tellett végig gondolni, leírni, s közben megannyiszor elsírtam magamat. Annyira sok minden benne van, sok emlék, sok érzés, túl sok.

Amikor bejött ez az e-mail, nem tudtam mi az isten kezdjek vele, aztán annyira jól sikeredett, hogy el kellett mentenem, ezt kérem már tanítani kéne.

> Model:

> message: Hello again...i saw that you accepted my pictures...but
> what else do i have to do at bio page to accept it too??? and the
> last two things are still ``waiting for approval``..when will you
> accept them?? please tell me what i need more...thank you very much

>Bio:    I m the best girl in here and i like to rub your cock with my big tits...
>Turns on:    hard cocks
>Turns off:    hurried peopled


We kindly ask you to fill out your Bio more accurately,
you are surely way more interesting and there are a lot more
good things about you, than that you have remarkable breasts.
Let the Members know about your fantasies and dreams in the
"turn on" section, and all the things that displeases you in
the "turn off" section.

[...]
A ***** Model should be smiley and friendly with both the Members and guests
and charming everybody in tempting clothes. And don't forget the camera
quality, which should be smooth with high frame per second rate all the time.

If you are able to meet our expectations you will become one of
our ****** Models who we are fond of.

If You have any other questions, feel free to contact us!

Thank you for joining *****
Sincerely,
***