Gondtalanítás
Tegnap sírós, de jobb lett. Ma azt is mondhatnánk, hogy nagyon jó lett.
Alapvetően az a gond velem (öö többek közt), hogy ha egyszer beüt a frász, akkor gondolkodógörcsöt kapok. Nem tudom mikor alakult ki, s miért. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy eszembe jut egy valami és nagyon erősen csak arra tudok gondolni, á nem, de jó is lenne. Ez úgy van, hogy van egy alapprobléma vagy egy alapgondolat, és erre válaszul születik (átcikázik az agyamon) 100 válaszgondolat, teória, tudomis én minek nevezzem. Jó a 100 az túlzás, de mondjuk másodpercenként 4 van egyszerre jelen, amiből kettőt tudok követni nagyjából 10 másodpercig, míg egy másik becikázó valami el nem kezd foglalkoztatni, ami lehet az egésznek a tök ellentéte. Szóval elég kellemetlen, kimerítő és őrjítő. De az is elmondható, hogy viszonylag ritkán jön rám ilyen durván, mondjuk évente, kétévente egyszer, régen sokkal rosszabb volt. Ami nehezíti az egészet, hogy egyértelműen nem pozitív dolgokról van szó, hanem válogatott szarságokról, jobbik esetben random hülyeségekről.
Az egyik ilyen szar időszakban jött Miro, s ő mondta, hogy írjam ki ezeket magamból, aztán másnap fussam át őket, hátha segít. Ha most így visszaolvasom a régebbi bejegyzéseket, látszik az elején mennyire nem tudtam, hogy kiírni őket, ilyen kis elvont szösszenetek keletkeztek, amik tulajdonképpen nagyon kedvesek a számomra, mert nagyjából csak én tudom, hogy mit jelent és hogy pontosan mi ment akkor bennem végbe. De megint csak elkalandozom.
Szóval a jó a rosszban, hogy ha nagyon akarom, akkor rá tudok koncentrálni ezekre a gondolatvillámokra, s ha nagyon lassan, nagyon erőlködve, de írásban meg tudom fogalmazni. A másik, akármennyire is szar, hogy ennyire sok hülyeségnek kell végbe mennie bennem, ha 100 gondolatfoszlányból van legalább 1, aminek értelme is van, akkor már egy pici lépéssel előrébb vagyok a megoldáshoz.
És ma azt hiszem ez történt, nem értettem, hogy miért születik annyira sok ellentétes töltetű gondolat erre az egész szituációra a fejemben, s hogy miért nem tud egyik sem megmaradni, miért üti ki szinte azonnal az egyiket a másik. És most ez nagyonnagyonnagyon jól esik, tulajdonképpen annyira egyértelmű, hogy nem is tudom miért nem jutott előbb eszembe, s ehhez is nagyjából 5 különböző dolgon kellett 10x átrágnom magamat. De most erről ennyit, még várok vele 1 napot, hátha jön rá valami cáfolat az agyamtól, azt kezdhetem elölről.
Alapvetően az a gond velem (öö többek közt), hogy ha egyszer beüt a frász, akkor gondolkodógörcsöt kapok. Nem tudom mikor alakult ki, s miért. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy eszembe jut egy valami és nagyon erősen csak arra tudok gondolni, á nem, de jó is lenne. Ez úgy van, hogy van egy alapprobléma vagy egy alapgondolat, és erre válaszul születik (átcikázik az agyamon) 100 válaszgondolat, teória, tudomis én minek nevezzem. Jó a 100 az túlzás, de mondjuk másodpercenként 4 van egyszerre jelen, amiből kettőt tudok követni nagyjából 10 másodpercig, míg egy másik becikázó valami el nem kezd foglalkoztatni, ami lehet az egésznek a tök ellentéte. Szóval elég kellemetlen, kimerítő és őrjítő. De az is elmondható, hogy viszonylag ritkán jön rám ilyen durván, mondjuk évente, kétévente egyszer, régen sokkal rosszabb volt. Ami nehezíti az egészet, hogy egyértelműen nem pozitív dolgokról van szó, hanem válogatott szarságokról, jobbik esetben random hülyeségekről.
Az egyik ilyen szar időszakban jött Miro, s ő mondta, hogy írjam ki ezeket magamból, aztán másnap fussam át őket, hátha segít. Ha most így visszaolvasom a régebbi bejegyzéseket, látszik az elején mennyire nem tudtam, hogy kiírni őket, ilyen kis elvont szösszenetek keletkeztek, amik tulajdonképpen nagyon kedvesek a számomra, mert nagyjából csak én tudom, hogy mit jelent és hogy pontosan mi ment akkor bennem végbe. De megint csak elkalandozom.
Szóval a jó a rosszban, hogy ha nagyon akarom, akkor rá tudok koncentrálni ezekre a gondolatvillámokra, s ha nagyon lassan, nagyon erőlködve, de írásban meg tudom fogalmazni. A másik, akármennyire is szar, hogy ennyire sok hülyeségnek kell végbe mennie bennem, ha 100 gondolatfoszlányból van legalább 1, aminek értelme is van, akkor már egy pici lépéssel előrébb vagyok a megoldáshoz.
És ma azt hiszem ez történt, nem értettem, hogy miért születik annyira sok ellentétes töltetű gondolat erre az egész szituációra a fejemben, s hogy miért nem tud egyik sem megmaradni, miért üti ki szinte azonnal az egyiket a másik. És most ez nagyonnagyonnagyon jól esik, tulajdonképpen annyira egyértelmű, hogy nem is tudom miért nem jutott előbb eszembe, s ehhez is nagyjából 5 különböző dolgon kellett 10x átrágnom magamat. De most erről ennyit, még várok vele 1 napot, hátha jön rá valami cáfolat az agyamtól, azt kezdhetem elölről.
