Válasz e-mail

Ma reggel megnéztem az e-mailjeimet, s válaszlevelet kaptam a szociológus-pszichológus-szexológustól a "kiritikámra".
A levelet eredeti formájában, módosítás nélkül másolom be ide. 

 
"From :  Sz. MIkus Edit <szmikus@axel.hu>
Reply-To :  "Sz. MIkus Edit" <szmikus@axel.hu>
Sent :  Saturday, October 9, 2004 10:24 PM
To :  naekom@hotmail.com
Subject :  Reagálás a cikkre

--------------------------------------------------------------------------------
 
 
Kedves Orsolya!

Bevallom, hogy igazán kritikára számítottam, nem pedig szemtelen hangú
mocskolódásra, mint ahogyan ez történt.

Gyönyöruen igazolta mindazt, amit a cikkemben felvetettem: a leszbikus
nok agresszívek, eroszakosak. Mindez süt minden szavából,
megfogalmazásából. Írásában sokkal több a düh, a harag, mint a
realitás, habár megpróbálja mindezt úgy feltüntetni.

Nem óhajtok semmilyen vitába belemenni. Elsosorban azért, mert a
vitához egyenlo partnerek kellenek. Mivel 25 éve vagyok szexológus, s
a szakmán belül is az egyik legtoleránsabb, megszoktam a kultúrált
vitákat, nem pedig a sárral dobálózást. Én nagyon szégyelleném
magamat, bárkirol ilyen szemtelenül írnék, mint Ön tette ezt velem a
kritikának nevezett blogjában.

Valamit egyébként nagyon nem értett meg a cikkbol: egyáltalán nem állt
szándékomban semmilyen másságot lenézni, lebecsülni. Csupán elemeztem
azt a helyzetet, amit nap mint nap látok: egyre több a bemelegedo
lány. Továbbra is állítom, hogy elsosorban divatból teszik,
érdekességbol. Nekik nem szerepel a személyiségükben a leszbikusság
lelki eredoje, csupán felvesznek egy magatartásformát. És ez bizony
probléma a társadalom egészét tekintve. Tolem annyi leszbikus lehet,
amennyi csak jól érzi magát benne, az "igazi" meleg nok számaránya nem
változik évszázadok óta, de ha így haladunk, fog.

Egyébként vannak, voltak leszbikus, homoszexuális férfi,
transszexuális, transzvesztita pácienseim, sot tíz éve meleg férfiak
közt éltem, mert könyvet írtam róluk, de pont a túlzott toleranciám
miatt nem jelent meg akkor. Nincsenek fogalomzavaraim, vannak meleg
barátaim, jártam a pesti szórakozóhelyeken is. Elsosorban
szociológiai szempontból érdekel a téma, hiszen a terápiák sem a
megváltoztatásra, hanem a hétköznapi problémák megoldására irányulnak
ugyanúgy, mint a heteróknál. Tehát képben vagyok, higgye el.

Egyet azért becsülök Önben, hogy legalább tudatta velem az írását, és
hozzáférhetové is tette. Gondolom most ezt is kommentálja a maga
szarkasztikus stílusában, kiforgatja majd a szavaimat, hozzáfuzi epés
megjegyzéseit. Ma már ezt is szabad.

Nem kívánok a továbbiakban reagálni.
Éljen boldogan és kiegyensúlyozottabban, mint eddig, és harcoljon egy
kicsit kevesebbet.

Sz.Mikus Edit"

Igaz, Ő előre kijelentette, hogy tovább nem akar ezzel foglalkozni (velem vitázni), de azért én folytatom a kifigurázást, s a szavak csűrését-csavarását. (Természetesen ezt is elküldöm majd neki e-mailben, ha kell ha nem).

Na kezdjük a legelejénél.

Bevallom, hogy igazán kritikára számítottam, nem pedig szemtelen hangú
mocskolódásra, mint ahogyan ez történt.
Nézőpont kérdése, számomra a cikk tünt a homoszexuálisok görbe bemutatásának.

Gyönyöruen igazolta mindazt, amit a cikkemben felvetettem: a leszbikus
nok agresszívek, eroszakosak. Mindez süt minden szavából,
megfogalmazásából. Írásában sokkal több a düh, a harag, mint a
realitás, habár megpróbálja mindezt úgy feltüntetni.
Ehhez a kijelentéshez csak gratulálni tudok. Alapos és körülményes kivizsgálás során - gondolom én - készített egy a valóságnak megfelelő jellemrajzot rólam. Ezt még letudnám nyelni, de az hogy egyetlen leszbikus alapján "beigazoltnak" tekinti, azt hogy mindannyian ilyen (agresszor állatok ;)) vagyunk.

Nem óhajtok semmilyen vitába belemenni. Elsosorban azért, mert a
vitához egyenlo partnerek kellenek.
 Bevallom ez igaz, nem vagyok vele egyenlő szinten lévő partner, de ez nem zárja ki a vitázást, esetleg a vélemény cserét. Ezt majd a végén kifejtem.
Mivel 25 éve vagyok szexológus, s
a szakmán belül is az egyik legtoleránsabb,
A tolerancia és az előítélet nem férnek meg jól egymás mellett, lásd a rám és a leszbikusokra vonatkozó megállapítását.
 megszoktam a kultúrált
vitákat, nem pedig a sárral dobálózást. Én nagyon szégyelleném
magamat, bárkirol ilyen szemtelenül írnék, mint Ön tette ezt velem a
kritikának nevezett blogjában.
Szokásom önkritikát gyakorolni, s igen egy alkalommal tényleg jogtalanul vontam le következtetéseket róla. Mégpedig ebben a részben:
>>>Az illető, aki ezt a cikket írta soha nem foglalkozott ezzel a témával komolyan, semmiféle kutatást, v felmérést ezzel kapcsolatban nem csinált. Személyesen nem került igazán kapcsolatba a homoszexuális réteggel, sem a biszexuális réteggel, [...] Az egész cikkről süt le, hogy különféle írományokat ollózott össze, kicsit átpofozta és bumm publikálta, mert ez a téma manapság nagyon "trendi".<<<
Ezért bocsánatot kérnék.

Valamit egyébként nagyon nem értett meg a cikkbol: egyáltalán nem állt
szándékomban semmilyen másságot lenézni, lebecsülni[...]
Ő értett félre engem, nem azt modntam, h bármiféle másságot lenézne, hanem azt mondtam, h egyszerűen hülyének nézi az olvasót.

[...]Csupán elemeztem
azt a helyzetet, amit nap mint nap látok: egyre több a bemelegedo
lány. Továbbra is állítom, hogy elsosorban divatból teszik,
érdekességbol. Nekik nem szerepel a személyiségükben a leszbikusság
lelki eredoje, csupán felvesznek egy magatartásformát. És ez bizony
probléma a társadalom egészét tekintve. Tolem annyi leszbikus lehet,
amennyi csak jól érzi magát benne, az "igazi" meleg nok számaránya nem
változik évszázadok óta, de ha így haladunk, fog.
Ebben az egy dologban egyet értünk, a divat leszbikusok (vagy melegek) tényleg probléma mind a melegtársadalomra, mind a hetero társadalomra nézve. Viszont akkor nem értem, h a cikk elsősorban miért a melegekről, biszexuálisokról szólt, s magáról a divatjelenségről, annak előzményeiről, kiváltó okairól aligha, vagy tévesen szólt.

Egyébként vannak, voltak leszbikus, homoszexuális férfi,
transszexuális, transzvesztita pácienseim, [...]
A mocskos énem nem bírta megállni, h itt egy csípős megjegyzést ne tegyek, azok a leszbikusok is agresszívak, dühösek, s erőszakosak, vagy ez csak utánnam lett kristálytiszta tény?

[...]sot tíz éve meleg férfiak
közt éltem, mert könyvet írtam róluk, de pont a túlzott toleranciám
miatt nem jelent meg akkor.
Öszinte érdeklődés beszél belőlem, ha már megjelent, vagy meg fog jelenni a könyv én szívesen elolvasnám.

Nincsenek fogalomzavaraim [...]
Ezt megint csak szeretném a végén kifejteni.

[...]vannak meleg
barátaim, jártam a pesti szórakozóhelyeken is. [...]
Jön a következő Ösztrosokkra? Szívesen elvitatkoznék még erről egy kicsit, hátha sikerül valamit okosodnom ezen a téren. S ezt megint csak komolyan gondotam.

Egyet azért becsülök Önben, hogy legalább tudatta velem az írását, és
hozzáférhetové is tette. Gondolom most ezt is kommentálja a maga
szarkasztikus stílusában, kiforgatja majd a szavaimat, hozzáfuzi epés
megjegyzéseit. Ma már ezt is szabad.
A demokrácia, szeressük :). Az "epés megjegyzések", és "kiforgatások" nem maradtak és nem is fongak elmaradni.

Nem kívánok a továbbiakban reagálni.
Éljen boldogan és kiegyensúlyozottabban, mint eddig, és harcoljon egy
kicsit kevesebbet.
A jótanácsokat köszönöm, majd igyekszem.

A feketeleves mellé akkor most jöjjön a feketekenyér. Avagy a további okfejtések, amiket "próbálok úgyfeltüntetni" mintha reális lenne.

1. A fogalom zavarral kapcsolatban 2 motívumot szeretnék kiemelni a cikkből:
"Így divat lett az análszex, természetes lett az orálszex, egyre többen próbálkoznak beújítani a hármasokkal, sőt, a négyes fogatokkal, a nők részéről pedig lassan elvárás lett a biszexualitás." Amint azt előzőleg is mondtam, az elvárás szó nagyon durva kifejezés lenne. Ha elvárás lenne a biszexualitás, akkor a nagyanyám és nagyapámmal együtt a társadalom döntő többsége és rétegei elvárnák és helyeselnék, hogy legyen barátom is meg barátnőm is.

"Szinte mindenki hangosan képes lenne felmondani a leckét, hogy "biszexuális az, aki a saját neméhez, és a másikhoz is érez szexuális vonzalmat" [...]
"Egy biszexuális késztetésű, partikba is bevehető nő viszont elsősorban magas vágyakkal rendelkező szupernő, de alapvetően a férfiakhoz vonzódik, a saját nemével csak játszik, és csak nagyon ritkán tart női szeretőt. "
Akkor ő hogyan is definiálja a biszexuális nőt (embert)? Egy ember, aki szexuálisan mind2 félhez vonzódik, vagy magas vágyakkal rendelkező szupernő, aki csak 1-1 aktus erejéig létesít kapcsolatot egy másik nővel? És akkor mi van azokkal, akik nemtől függetlenül látnak meg a másikban olyan értékeket, amikkel szimpatizál, s ennek révén alakul ki a szerelem? És azokkal, akik biszexuálisnak vallják magukat, csak azért, mert tévedésből férjhez mentek, gyereket szültek, de rájöttek hogy ők (komolyan) csak nők íránt érdeklődnek, s egész eddigi életük "tévedésnek" fogható fel. Vagy a harmadik kategória, akik (az első definiciónak megfelelően) az élvezeteket halmozzák nővel és ffival egyaránt, s párhuzamosna tartnaka női és ffi szeretőket (és ők szoktak azon vacilálni, h mi lesz velük, mert nem tudnak választani.. hát igen az erkölcs és a szexualitás összekeverése). Mert keverten mindegyik eset fel volt tüntetve a cikkben, de mindegyik más "címkézéssel". A cikk elején, akkor egy pontos fogalommagyarázattal kellett volna indítani.

2. Pontatlanság
Ugye említettem, h hiányoltam a forrásokat, statisztikai adatokat, a vezérelvet, ami szerint megírta cikket. S úgy egyébként, mint most útólag kiderült a teljes cikk másra lett volna kiélezve (a biszexualitás, mint trend, divat) , s ennek ellenére nagy részben másról szólt (szvsz eléggé téves képet alkotott a meleg társadalomról). S a helyenként fellépő tartalmi összefüggőtlenség is egy eléggé zavaró téynező (számomra). Az egyoldalú megközelítések.

3. Pontatlanságokon felül a badarságok, azok, amik a vérnyomásomat kicsit meg-megemelte. Az ilyenek például a "kevésbé melegek régieknél" a mostani leszbikus nők, akiknek ffias megjelenése (ezzel lapcsolatban egy kis linkajánló, a pride.hu fórumáról, ahol éppen erről ment az okfejtés 1-2 értékesebb hozzászólást kiemeltem:
http://pride.hu/viewtopic.php?topic=613&forum=1&start=50#52
http://pride.hu/viewtopic.php?topic=613&forum=1&start=50#67
http://pride.hu/viewtopic.php?topic=613&forum=1&start=50#78
http://pride.hu/viewtopic.php?topic=613&forum=1&start=0#82
http://pride.hu/viewtopic.php?topic=613&forum=1&start=0#83
http://pride.hu/viewtopic.php?topic=613&forum=1&start=0#88
http://pride.hu/viewtopic.php?topic=613&forum=1&start=0#89
http://pride.hu/viewtopic.php?topic=613&forum=1&start=0#91
http://pride.hu/viewtopic.php?topic=613&forum=1&start=0#94
http://pride.hu/viewtopic.php?topic=613&forum=1&start=0#100
http://pride.hu/viewtopic.php?topic=613&forum=1&start=0#127
http://pride.hu/viewtopic.php?topic=613&forum=1&start=0#129).
A bemelegedés hatása a heterószexuális párokra... halál komolyan mondom, én most tanulok szociológiát, s pontosan erről volt szó a családdal kapcsolatos órán, h ez a jelenség nem újdonság, s semmi köze sincs a homokosokhoz. Ez egyszerűen egy trend, ami a XX.sz felétől nyomon követhető, s az új értékrendnek, (kapitalizmusnak), feminizmusnak, s az új női eszméynképnek köszönhető. A másik pedig az aztrológiai megközelítés, ezen nagyon elképedtem, h egy tanult, értelmiségi nő, hogy keverheti bele a szociológiába, egy ilyen témájú cikkbe az asztrológiát. A holdak és a csillagok együttállásából ezt olvasta ki, vagy mi?

Summa, summarum:
Lehet azt mondani persze, h mit köcsögösködök, meg akadékoskod itt, de szerintem az embernek érdemes elgondolkodnia egy-egy cikk olvasása után, h annak mi a valóság tartalma, s hogy mit akar az olvasónak mondani. Persze senki nem kért fel rá, h elmondjam a véleméynemet, de ha már az én blogomról van szó, az én gondolkodásomról, akkor szerintem "már ezt is szabad". Sajnos a cikk írója nem óhajt velem nagyobb mélységekben vitázni, véleményt cserélni, sárt dobálni, pedig nagyon reménykedtem, hogy valamilyen szinten megmagyaráz nekem egypár dolgot, s ezt most megint csak komolyan mondom. De azért a remény hal meg utoljára.

megjegyzés: ezt a kommentárt is elfogom neki küdleni e-mailben, még mindig nem vágok senkit sem a konyhakéssel hátba.

Megint voltam szlovákiában, a képek itt tekinthetők meg.

---
Nem is oylan régen, megint volt egy feletébb pszichopata álmom. Nem sokra emlékszem belőle, csak arra, hogy volt valami nagy randa, hájas pacák (az a tipikus hentes, vagy amatőr maffiozó, akik piszkos, rongyos trikót hordanak, szívaroznak, s zsíros, erősen ritka hajuk van), valami rosszat tett, va akart tenni ellenem/ünk (családom), s el akartam üldözni, de csak röhögött, s ekkor fogtam a késemet,s belé vágdostam, de csak röhögött tovább. Aztán még azt is gondoltam álmomban, h ha ezt nem veszi fel, akkor el kell vágni a torkát, az a biztos. S hiába kaszáltam, döftem a nyakába a kést, csak röhögött, s próbálkozásaim olyan erőtlennek bizonyultak (egyébként soha sem látok vérfürdőt az álmomban, itt is olyanok voltak a vágások nyomai, h látszott a vágás nyoma, s csak egy nagyon pici csíkban buggyant ki egy kis feketés vér. Mint amikor egy hulla testét vágják fel.).
De ennek ellenér normális vagyok. Életemben 2x voltam pszichológusnál, s a legutóbbi alkalomkor (februárban, anyámnak való comingoutolásom egyik következményeként elküldött) a csajszi azt mondta, h teljesen normális vagyok, s inkább anyámmal akar beszélni :)
Először pedig úgy 8-9 éves koromban voltam, osztályfőnököm javasolta, h vigyenek el, mert gengszter palánta vagyok (anyám aláírását 1x hamisítottam, mert nem mertem anyumnak megmutatni az üzenőfüzetemet, mert a tanárnő azt írta bele, h folyamatosna nem készülök az órákra. Meg eléggé kiríttam már akkor is az osztályból), s ha nem visz el anyum, akkor ennek következméynei lesznek (én inkább az akkori osztályfőnökömet küldtem volna el valami átnevelő központba, mert egy vén banya volt, aki imádta nyilvánosan megalázni a diákokat, s magánéleti dolgokat kiteregetni az egész osztály előtt). Hát anyum, mit tehetett volna, elvitt. Én nem sokra emlékszem az egészből, csak anyira, hogy voltak játékok a polcon, s én játszottam velük, s közben egy csaj kérdezgetett dolgokat. Utólag kérdeztem meg anyámat, h ugyan mit is mondtak. Anyu szerint a harmadik ilyen alkalom után, annyit mondtak anyámnak, h valószínűleg annyi a bajom, h apám elismerését/figyelmét akarom megnyerni magamnak. Anyám megköszönte, s többet nem mentem, viszont anyám ennek hatására próbált több időt szentelni rám, s gyakran beszélgettünk, kérdezgetett a dolgaimról, meg h mi a véleményem különböző dolgokról. Szerinte ezek után lassan elmúlt a "vadóc" korszakom. Én már ilyen dolgokat már javarészt elfelejtettem.
----

A pszichológusról jut eszembe, még nem írt vissza a csaj.

Egy kis média ajánlat:

Filmek:

• Azonosság
• Hero
• Rém
• Szem 1-2

Ezeken felül megnéztem még a Fülkét is, nekem nem jött be, vagy ott van a Willard, amit egyszerűen nem bírtam végignézni, miután a macsekot megették a patkányok. Az elvarázsolt kastély emg egy nagy amcsi gagyiság. A Gothika meg olyna semmilyen sem volt, mégis a legnagyobbat a Pofa Be-ben csalódtam.. azt hittem végig fogom röhögni, de nem. Sebaj.

Zene:

Rammstein - Reise, Reise albumát tessék beszerezni, nagyon jó lett!

Anime ajánló:

• GITS 2
• GITS SAC
• Naruto
• Kurau Phantom Memory
• Noir
• Saiyuki Reloaded
• Samurai 7
• Samurai Champloo
• Ikkitousen (hehe, ez nagyon ecchi)
• Project Arms
• Read or Die
• Shinobuden
• RahXephon
• Hoshi no Koe
• Elfen Lied
  
  

Blogok

Kicsit elgondolkodtam a blogírásról. De kezdjük az enyémmel először.
Ennek a blognak volt egy kezdetleges előde a honlapomon. Aztán mivel web fejlesztési tudományom kifulladt a html ismeretében ráuntam, az állandó macerába, meg vesződésbe (de azért majd újra csinálom egy kis php meg mi egyéb segítségével),s akkoriban hallottam a blogírásról, s hát nosza bele is kezdtem.
Eredeti céljaim között az volt, h őszintén írok az éppen felmerülő gondolataimról, elképzeléseimről, de hát ez egyhamar átment már az elejétől fogva egy mixbe. Mostanába próbálok visszatérni, s inkább a gondolataimról próbálok írni, mint arról, h éppen hogy telt a napom.

Emlékszem először akkor értékelődött át a blogírásról alkotott véleményem, amikor beleolvastam az e-médiába, ahol pont a blogokról volt szó. Akkor majdnem azt mondtam, h kaput zárok. De mégsem. Aztán a második nagy benyomást aati blogja tette rám, s máig úgy gondolom hogy perpill az ő blogja a legjobb (s ezt nem nyalizásból mondom), de erre már egy előző bejegyzésemben is utaltam. Letisztult, reklám, shoutbox, felesleges menüktől mentes (heh, amit az enyémről nem lehet elmondani, de lassan én is eszközölni fogok egy frissítést), a blog interaktív, állandó kapcsolat van az olvasó és az író között, őszinte, s az egyik legpozitívabb tulajdonsága, h mindenki számára egyértelműen fogalmazza meg a gondolatait (ennek azért tulajdonítok fontos szerepet, mivel a kommunikációi alapszabályaiba tartozik, hogy ha nem vagyunk bizonyosak abban, hogy partnerünk [jelen esetben az olvasó] rendelkezik azonos szintű ismeretekkel bizonyos területeken, akkor idegen, szakszavakat nem használunk. Persze nagyon szépen hangzanak a giccses, tudományos, s szakkifejezések, amire az ember domboríthatja a mellkasát, mert milyen okos.... de hát kérem nem mindenki szeret értelmezőszótárakban keresgélni, s ettől még nem hülye. Meg arról nem is beszélve, hogy rendesen ront egy blog olvashatóságán/élvezhetőségén).
Aztán vannak különböző kategóriájú/stílusú blogok, amiket én szívesen olvasok. Ilyenek például a humoros, könnyen emészhető blogok (pl . Daylight Dancer . blogja), a rövid, ámde tömör, s néha csípős (jogosan) megjegyzésekkel tűzdelt blogok (pl my comingout blogja). És az útóbbi időben szenteltem nagyobb figyelmet grejwolf blogjának, s hazudnék, ha azt mondanám, h teljesen szimpatizálok a stílusával, de ő "frankón" megmondja a véleményét, s szeretem a velős kritikáit (amit, igaz néhol kicsit erősnek tartok, de nagyon jól alátámasztja érvekkel). Meg persze ott vannak az "elvtársnők" blogjai, mert ugye szeretünk egymás létezéséről tudni.

A következő típusú blogokat pedig utálom:
- a nemiélet teljes és totális kiteregetése (avagy az interaktív pornó-sztori írók)
- pletykarovatnak minősíthető blogok
- aki semmi másról nem tud írni, csak egy összefoglalót az aznapjáról (de télleg semmi másról), s a színvonala kb: "jajj ma felkeltem, meg találkoztam a jucikával, s jajj de jó volt", v "anyám ma olyan jó bukszát stiröltem a buszon, jól megbaxtam volna, meg hú de beszívtam/rúgtam ezen, emg ezen a bulin, meg mentünk a haverokkal ebbe-abba a lebújba", stb
- a "közszemlére teszem nyomorúságos életemet, depressziómat, s interaktívan jól megöngyilokolom magamat, de csak félig, h holnap is tudjak valamit írni a depressziómról" -> get a life!
- 1 bejegyzéses blogok

Egy kis vallomása blognevemmel kapcsolatban: nem véletlenül választottam ezt az azonosítót, h Dyke (jelentése erős akaratú leszbikus nő), mert azt akartam, hogy a hasonló beállítottságú emberek könnyebben megtalálhassák a blogomat, ezzel is segítve a "meleg média" terjesztését. Volt egy idő azonban, amikor elég sokat mérgelődtem emiatt, mivel ez az egész egyben "kiéhezett heteró" csalogatónak tünhet, aki majd azt hiszi, h jó kis szaftos leszbikus történeteket fogok ide beírogatni, vagy a leszbikus magánéletemet fogom kiteregetni (hát arra várhattok). De most már megbékéltem vele, aki rendszeresen olvas, az tudja hogy ez nem az a típusú blog, másrészt annak is örülnék (örülök), ha az emberek többsége rájönnének, h mi leszbikusok, melegek is normálsi emberek vagyunk, s mondjuk nem azért olvasgatná blogot, mert leszbikus vagyok, hanem azért, mert éppenséggel tetszik neki az, ahogy gondolkodom/látom a világot.

Tegnap, a délután folyamán egy feletébb ismerős hangra lettem figyelmes, s hát nem egy Rammstein videóklippet adtak a TVben? Az új klip (szám) címe: Amerika. Mint ahogy azt a fankódok is mutatják, szeretem őket, de ezért a számért nem különösebben voltam oda hangzás terén, a szövege viszont feletébb felkeltette a figyelmemet:

We're all living in Amerika
Amerika ist wunderbar
We're all living in Amerika
Amerika
Amerika

We're all living in Amerika
Amerika ist wunderbar
We're all living in Amerika
Amerika
Amerika

Wenn getanzt wird will ich führen
Auch wenn ihr euch alleine dreht
Lasst euch ein wenig kontrollieren
Ich zeige euch wie's richtig geht

Wir bilden einen lieben Reigen
Die Freiheit spielt auf allen Geigen
Musik kommt aus dem Weißen Haus
Und vor Paris steht Mickey Mouse

We're all living in Amerika
Amerika ist wunderbar
We're all living in Amerika
Amerika
Amerika

Ich kenne Schritte die sehr nützen
Und werde euch vor Fehltritt schützen
Und wer nicht tanzen will am Schluss
Weiss noch nicht dass er tanzen muss

Wir bilden einen lieben Reigen
Ich werde euch die Richtung zeigen
Nach Afrika kommt Santa Claus
Und vor Paris steht Mickey Mouse

We're all living in Amerika
Coca Cola
Wonderbra
We're all living in Amerika
Amerika
Amerika

This is not a love song
This is not a love song
I don't sing my mother tongue
No, this is not a love song

We're all living in Amerika
Coca Cola
Sometimes war
We're all living in Amerika
Amerika
Amerika

A dalszöveget végig olvasva már van egy kis halvány selytésünk mi is a dal igazi célzata. Ha jól emlékszem az első (az én tudomásom szerint) ilyen témájú zenei klippet Madonna énekelte:

"American Life"

Do I have to change my name?
Will it get me far?
Should I lose some weight?
Am I gonna be a star?

I tried to be a boy
I tried to be a girl
I tried to be a mess
I tried to be the best
I guess I did it wrong
That's why I wrote this song
This type of modern life
Is it for me?
This type of modern life
Is it for free?

So I went into a bar
Looking for sympathy
A little company
I tried to find a friend
It's more easily said
It's always been the same
This type of modern life
Is not for me
This type of modern life
Is not for free

Chorus:

American life [American life]
I live the American dream [American dream]
You are the best thing I've seen
You are not just a dream [American life]

I tried to stay ahead
I tried to stay on top
I tried to play the part
But somehow I forgot
Just what I did it for
And why I wanted more
This type of modern life
Is it for me?
This type of modern life
Is it for free?

Do I have to change my name?
Will it get me far?
Should I lose some weight?
Am I gonna be a star?

(chorus)

American life

I tried to be a boy
Tried to be a girl
Tried to be a mess
Tried to be the best
Tried to find a friend
Tried to stay ahead
I tried to stay on top

(Spoken:)
Fuck it

Do I have to change my name?
Will it get me far?
Should I lose some weight?
Am I gonna be a star?

Uh, fuck it
(repeat 3 times)

(Spoken:)
I'm drinkin' a soy latte
I get a double shoté
It goes right through my body
And you know I'm satisfied
I drive my Mini Cooper
And I'm feeling super-duper
Yo they tell me I'm a trooper
And you know I'm satisfied
I do yoga and pilates
And the room is full of hotties
So I'm checking out their bodies
And you know I'm satisfied
I'm diggin' on the isotope
This metaphysics shit is dope
And if all this can give me hope
You know I'm satisfied
I got a lawyer and a manager
An agent and a chef
Three nannies, an assistant
And a driver and a jet
A trainer and a butler
And a bodyguard or five
A gardener and a stylist
Do you think I'm satisfied?

I'd like to express my extreme point-of-view
I'm not a Christian and I'm not a Jew
I'm just living out the American dream
And I just realized that nothing is what it seems

Do I have to change my name? [American life]
Am I gonna be a star? [I'm the American dream]
Do I have to change my name? [American life]
Am I gonna be a star? [I'm the American dream]
Do I have to change my name?

[American life]
[I'm the American dream]

"Hollywood"

Everybody comes to Hollywood
They wanna make it in the neighborhood
They like the smell of it in Hollywood
How could it hurt you when it looks so good?

Chorus:

Shine your light now
This time it's got to be good
You get it right now, yeah
'Cause you're in Hollywood

There's something in the air in Hollywood
The sun is shining like you knew it would
You're riding in your car in Hollywood
You got the top down and it feels so good

Everybody comes to Hollywood
They wanna make it in the neighborhood
They like the smell of it in Hollywood
How could it hurt you when it looks so good?

I lost my memory in Hollywood
I've had a million visions, bad and good
There's something in the air in Hollywood
I tried to leave it but I never could

(chorus)

There's something in the air in Hollywood
I've lost my reputation, bad and good
You're riding in your car in Hollywood
You got the top down and it feels so good

Music stations always play the same songs
I'm bored with the concept of right and wrong

Everybody comes to Hollywood
They wanna make it in the neighborhood
They like the smell of it in Hollywood
How could it hurt you when it looks so good?

(chorus)

'Cause you're in Hollywood
'Cause you're in Hollywood
In Hollywood (repeat twice)

(Spoken:)
Check it out, this bird has flown

(chorus)

'Cause you're in Hollywood
'Cause you're in Hollywood
In Hollywood (repeat twice)

Push the button
Don't push the button
Trip the station
Change the channel

Ezek is eléggé beszédes dalszövegek, azért kíváncsi lennék, hogy az amerikai szocilógusok meg egyéb zseni emberkék hogyan gondolkodnak, látják a saját nemzetüket. Szvsz nem nagyon szeretem az amerikai életformát, az amerikai trendet, az amerikai gondolkodási módot, meg Busht.

No, ha meg már Madonnánál járunk, pont 10-20perce volt tőle egy régi klipp a tvben, a You'll see (hehe nyugi most nem rakok be dalszöveget). Szerintem Madonna nem semmi nőci, elég régóta benne van a szakmában, s midnig sikerül valamivel meglepnie az embereket (az most mellékesen nem érdekel, h kurva avagy sem, meg ehhez hasonló dolgok). Van stílusa a nőnek, s lehet, h sokaknak nem a legszimpatikusabb karakter, de énekelni azt viszont tud, s a dalszövegei, a hangzásvilága is nagyon erdeti. Go Madonna Go! (jah csak úgy megjegyzem, olyan idős koromba mint ő én is szívesen rendelkeznék még olyan jó kis izomfelépítéssel).

Még mindig Madonna, de most Britney Bitch, uh akarom mondani Spears-zel kapcsolatban hangzott el egy kommentár a TVben, h neki sikerült a legnagyobb port felkavarnia a médiában, pl a Madonnával levágott leszbicsókjával -> hah! Röhögnöm kell, az leszbi csók (vizuálisan az, de... na)?! Inkább azt mondanám, h szerencsétlen szárnycsapásainak egyike, h a média felkapja, s eléggé fel is háborodtam rajta, mivel ezzel csak műleszbi-trendet erősíti (ami úgye ránk "mileszbikre" nem mindig van jó hatással), másrészt miért éppen ez a senkiházi csókolta meg Madonnát, amikor itt vagyok én is :'(?

Na leszálltam Madonnáról, most jön egy kis ajánló:
Aki nem riad vissza a japán poptól, annak érdemes meghallgatnia Weiss Kreuzot (1, 2) (az usteam ftpjéről le is lehet tölteni), majd berakom a rádióblogba. Nagyon kellemes, melankolikus, hol vidámabb, ütemesebb ilyen Jazz beütéses dalocskák. (Az anime maga sem rossz, de ha az ember megnézi az eredeti sorozatot, a WK - Glühentől enyhe hányiger fogja majd el)
A Szlovákiában készült képek is elérhetőek már a fotótáramból.

na még egy jó tanács is mindenkinek: az olyanok programok, amikhez bizonyos szintű szaktudás kell (pl photoshop, paintshop pro, Dreamweaver, stb), _soha_ ne jusson az eszünkbe a magyarosított verzióját letölteni, (már annak, aki nem tudja a teljes menüt és funkcióit kivülről) mert az összes leírás és tippek/trükkök az angol verzióra hívatkoznak, s akkor szoppancs (nekem angol van, csak ismerős emiatt elég sokat szív).

Röstellem, de elfeljtettem szólni, h csütörtöktől fogva vasárnap estig szlovákiában voltam. Azóta, s az utazás hatására elég sok gondolat gyűlt össze bennem, ezért most egy bejegyzésbe ömlesztem az egészet.

Én és a homoszexualitás:

Még gyermekkoromban, amikor már felfogtam a buzi szónak a jelentését, nem igazán gondoltam a homokosságra úgy mint valami förtelmes dologra, bűnre. Egészen a korai tinédzser koromig azt vélekedtem, h nekem semmi bajom sincs a melegekkel, s nem helyes őket emiatt hátrányosan megkülönböztetni. Igaz volt eset rá, h engem megkérdeztek, vagy ha rólam feltételezték, hogy leszbikus vagyok heves tiltakozásba kezdtem és felháborodtam (mert már akkor is, a hosszú hajam ellenére elég fiúsan öltözködtem, a fiús dolgokat szerettem stb.). Emlékszem életem talán első leszbikusát akkor láttam, amikor kórházban voltam egy kisebb műtét miatt, s anyám leállt beszélgetni egy feletébb fiús ápolónővel (nagyon rövid haja volt, kicsi mellek, nadrágot hordott, míg a többiek szoknyát). Igaz sokra nem emlékszem belőle, de nagy benyomást tett rám, s amikor anyút kérdeztem, h miért néz ki így a néni, ő azt felelte azért, emrt a néni a nőket szerti, vagy valami ilyesmi.
Az első gyökeres változás akkor törént, amikor már kb 1 éve ismertem a legjobb barátnőmet. Emlékszem, h hányszor írtam a naplóbejegyzésembe, ha ő fiú lene, biztos egyből bele habarodnék.... aztán szép lassan oda lyukadtam ki, hogy fülig beleestem a lányba. Ez volt kb 15-16 éves koromban. Ekkor szerettem úgy gondolkodni magamról, hogy biszexuális vagyok abban az értelemben, h én a másik ember személyiségébe szeretek bele, s nem pl azért mert fiú/lány és jól néz ki. Aztán ez a vágyakozás eléggé elfajult, s egyre kétségbeesetten próbáltam elfolytani azt a gondolatot magamban, h talán bizonyleszbikus vagyok. Mint mindne rendes ember ilyenkor természetesen úgy próbálja magát meggyőzni, hogy az ellenkezőjét akarja bebizonyítani. Jól be is bizonyítottam magamnak, h engem csak a csajok érdekelnek. Mire comingoutolni mertem magamnak öszintén, már 2003 augusztus volt.  Eddigre a másik lánnyal már tisztázódtak a dolgok, s maradtunk legjobb barátok. Októberben léptem is előre egy jó nagyot, s elmentem az Eklektikába, h na akkor msot ismerkedjünk. Mit ad Isten, pont aznap este össze is ismerkedtem 2 leszbikus lánnyal, az egyiküket Andreának hívták. Külföldi volt, csak itt tanult magyarországon, de nagyon nagy befolyással volt az életemre. Mivel ő politikát tanult, s horvátországban leszbikus köröket is szervezett, meg írt 1-2 rövidebb tanulmányt a horvát leszbikusság helyzetéről, elég gyakran volt a beszélgetés témája leszbikusok helyzete európában, magyarországon, környező országokban, s én csak ittam mindegyes szavát. Az ő hatására elég sokat foglalkoztam én is ezzel a témával, sok anyagot olvastam az interneten, ízlelgettem az amerikai butch-femme portált, történelmi tényeket olvastam, s persze ki bújt belőlem a lázadó szellem, mélységesen elítéltem majdnem az összes politikust, az egyházat, a homofóbokat, s nem értettem, h nekünk miért nincsenek jogaink, vagy egyes országokban a magunkfajtákat miért kell tettlegesen is elítélni? Azóta sok víz folyt le a Dunán, az én nézeteim is megváltoztak.
Valamilyen szinten örülök, hogy Magyaroroszágon élek, s mondjuk nem horvátországban, vagy Oroszországban, s tudom nekünk magyaroknak, h utolérhessük Németországot vagy az USA-t, még elég sok társadalmi és szociális problémát meg kell oldani (igaz, Busht nem igazán értem, h miért akarja alkotmányilag tiltani a melegek házasságát, meg miért provokált ki háborút a keresztenység nevében.... elég jóléti társadalom meg szuperhatalom amúgy is). 
Viszont a homofóbokat még mindig mélységesen megvetem, mert számomra az, hogy meleg vagyok nem jelent többet annál, h én az életemet egy azonos neművel kötöm össze, s az hogy az ágyban mi történik megint csak az én dolgom. Aki ezért megvett, hát én nem tartom inteligens embernek. Ilyenkor csak az vígasztal, ha mindenkinek a hátára lenne írva a szexuális preferenciája nem csak engem érne hátrányos megkülönböztetés, s még jókat is röhögnék azokon, akiknek ez lenne a felírata: dominát keresek, szégyeníts meg, pisi-kaki szex, az anusomba szeretem, stb.
Arra meg hogy miért lettem homoszexuális, én úgy gondolom nincs köze a génekhez, vagy a családi hátteremhez, szerintem az ember képes belátni, h neki mi a jó, s ezek alapján dönt és éi az életét. Ha én homoszexuálisnak érzem magam, miért akarjak úgy élni, mint egy heteró? Van elég dolog így is a világon, ami megnehezíti az ember életét, hát magamnak miért akarjak keresztbe rakni?
-----

Kereszténység, vallás?

Nem tom, hoyg említettem-e hogy a szlovákiai útat a pasaréti református egyház szervezte, amiről én csak később szereztem tudomást, s úgymond a nagymamám csőbe húzott. Ennek a kis kiruccanás révén megint elgondolkodtam avallásossággal kapcsoltaban.
Én kb 5 éves kromtól kezdve 15 éves koromig heti rendszerességgel jártam templomba meg hittanra (nagymama kényszerhatása), egészen a konfirmációmig, s utánna csak hébe-hóba, ha a mama unszólt rá, s nem volt más választásom. Azóta sem hiszek a keresztény Istenben, de egyéb vallásban sem. És abban sem hiszek, hogy a sorsunk megvan írva, de abban sem hogy saját magam alakíthatom, abban hiszek, hogy mi magunk, alakítjuk egymás sorsát. Mindenki, akivel kapcsolatba kerülök, mindenki hatással lehet az én életemre,s egyben én is hatással lehetek bárkinek az életére, a sorsunkat nem tudjuk írányítani, csak a megfelelő pillanatokban azt kihasználni tudjuk, élni tudunk a lehetőségeivel. Én ebben hiszek, s úgy cselekszem az életben, amit én erkölcsileg és morálisan elfogadhatónak, vagy helyesnek tartok.
Ennek ellenére igen is fontosnak tartom, hogy az ember részesüljön valamilyen szintű egyházi neveltetésben.Nem azért, mert az egyházat sokra tartanám, vagy az hogy az higgyen Istenben, hanem azért, mert olyan alapvető erkölcsi dolgokat és magatartást adnak az embernek, amit utcán vagy a tvből aligha lehet esajátítani. Viszont ugyan így fontosnak tartom azt, hogy az ember ne csak a kereszténység tanításait tanulmányozza, hanem más kúltúrák vallását is, s találja meg magának azt vallást/v gondolkodási "mixet", amit helyesnek tart, nem szabad elfogultan egyetlen egy dolgot elfogadni, s a többit ismeretlenül elutasítani.
A katolikus keresztenységet, mármint az egyházat,s az egyház személyeit meg majdhogy nem teljes szívből rühellem (kérem, az aki netán katolikus hitű lenne, s ezt olvassa, ne vegye durva sértésnek, mivel nekem csak az egyházzal van gondom). Persze vannak kívételek, de amit katolikusokról el tudok mondani, az kb hogy igazságtalanul írtottak ki más kúltúrákat isten nevében, de haszonszerzés céljából, a fő törekvésük mindig is (főleg a középkorban) a földi tejhatalmúk kiterjesztése volt, visszaéltek tudásukkal, emberek tömegeit égették el, vagy kínozták meg babonaságból, eretnekség miatt, háborúkat indítottak megint csak haszonszerzés miatt. Sőt egymást is írtották (reformáció-ellen reformáció), szóval elég fellapozni európa történelem könyvét, s a katolikus egyház bűnei ott vannak feketén-fehéren. És még sorolhatnám.
Szlovákiából visszafelé a nagymamám unszolt, hogy olvassak el egy kis könyvecskét, aminek a címe az volt, hogy Jézus Isten-e? Először visszakartam dobni neki, de aztán odaraktam a csomagjaim közé, majd nagy unalmamban kiolvastam, mivel aludni már úgy sem tudtam a zötykölődés közben. A könyv jópofi volt, elég sokat mosolyogtam rajta. Az írója próbált elég meggyőzően észéveket felhozni, s terelni az ember gondolatait,de enneknem mindneki dől be :)
Most nem akarok fejből idézgetni, ha majd újból a kezeim közé akad, akkor kiírogatom somolyogtatónak.
-----

Na egyenlőre ennyit, Szlovákia képeket, meg élménybeszámolót később rakok fel.
Csók.