Megint voltam szlovákiában, a képek itt tekinthetők meg.

---
Nem is oylan régen, megint volt egy feletébb pszichopata álmom. Nem sokra emlékszem belőle, csak arra, hogy volt valami nagy randa, hájas pacák (az a tipikus hentes, vagy amatőr maffiozó, akik piszkos, rongyos trikót hordanak, szívaroznak, s zsíros, erősen ritka hajuk van), valami rosszat tett, va akart tenni ellenem/ünk (családom), s el akartam üldözni, de csak röhögött, s ekkor fogtam a késemet,s belé vágdostam, de csak röhögött tovább. Aztán még azt is gondoltam álmomban, h ha ezt nem veszi fel, akkor el kell vágni a torkát, az a biztos. S hiába kaszáltam, döftem a nyakába a kést, csak röhögött, s próbálkozásaim olyan erőtlennek bizonyultak (egyébként soha sem látok vérfürdőt az álmomban, itt is olyanok voltak a vágások nyomai, h látszott a vágás nyoma, s csak egy nagyon pici csíkban buggyant ki egy kis feketés vér. Mint amikor egy hulla testét vágják fel.).
De ennek ellenér normális vagyok. Életemben 2x voltam pszichológusnál, s a legutóbbi alkalomkor (februárban, anyámnak való comingoutolásom egyik következményeként elküldött) a csajszi azt mondta, h teljesen normális vagyok, s inkább anyámmal akar beszélni :)
Először pedig úgy 8-9 éves koromban voltam, osztályfőnököm javasolta, h vigyenek el, mert gengszter palánta vagyok (anyám aláírását 1x hamisítottam, mert nem mertem anyumnak megmutatni az üzenőfüzetemet, mert a tanárnő azt írta bele, h folyamatosna nem készülök az órákra. Meg eléggé kiríttam már akkor is az osztályból), s ha nem visz el anyum, akkor ennek következméynei lesznek (én inkább az akkori osztályfőnökömet küldtem volna el valami átnevelő központba, mert egy vén banya volt, aki imádta nyilvánosan megalázni a diákokat, s magánéleti dolgokat kiteregetni az egész osztály előtt). Hát anyum, mit tehetett volna, elvitt. Én nem sokra emlékszem az egészből, csak anyira, hogy voltak játékok a polcon, s én játszottam velük, s közben egy csaj kérdezgetett dolgokat. Utólag kérdeztem meg anyámat, h ugyan mit is mondtak. Anyu szerint a harmadik ilyen alkalom után, annyit mondtak anyámnak, h valószínűleg annyi a bajom, h apám elismerését/figyelmét akarom megnyerni magamnak. Anyám megköszönte, s többet nem mentem, viszont anyám ennek hatására próbált több időt szentelni rám, s gyakran beszélgettünk, kérdezgetett a dolgaimról, meg h mi a véleményem különböző dolgokról. Szerinte ezek után lassan elmúlt a "vadóc" korszakom. Én már ilyen dolgokat már javarészt elfelejtettem.
----

A pszichológusról jut eszembe, még nem írt vissza a csaj.