Blogok

Kicsit elgondolkodtam a blogírásról. De kezdjük az enyémmel először.
Ennek a blognak volt egy kezdetleges előde a honlapomon. Aztán mivel web fejlesztési tudományom kifulladt a html ismeretében ráuntam, az állandó macerába, meg vesződésbe (de azért majd újra csinálom egy kis php meg mi egyéb segítségével),s akkoriban hallottam a blogírásról, s hát nosza bele is kezdtem.
Eredeti céljaim között az volt, h őszintén írok az éppen felmerülő gondolataimról, elképzeléseimről, de hát ez egyhamar átment már az elejétől fogva egy mixbe. Mostanába próbálok visszatérni, s inkább a gondolataimról próbálok írni, mint arról, h éppen hogy telt a napom.

Emlékszem először akkor értékelődött át a blogírásról alkotott véleményem, amikor beleolvastam az e-médiába, ahol pont a blogokról volt szó. Akkor majdnem azt mondtam, h kaput zárok. De mégsem. Aztán a második nagy benyomást aati blogja tette rám, s máig úgy gondolom hogy perpill az ő blogja a legjobb (s ezt nem nyalizásból mondom), de erre már egy előző bejegyzésemben is utaltam. Letisztult, reklám, shoutbox, felesleges menüktől mentes (heh, amit az enyémről nem lehet elmondani, de lassan én is eszközölni fogok egy frissítést), a blog interaktív, állandó kapcsolat van az olvasó és az író között, őszinte, s az egyik legpozitívabb tulajdonsága, h mindenki számára egyértelműen fogalmazza meg a gondolatait (ennek azért tulajdonítok fontos szerepet, mivel a kommunikációi alapszabályaiba tartozik, hogy ha nem vagyunk bizonyosak abban, hogy partnerünk [jelen esetben az olvasó] rendelkezik azonos szintű ismeretekkel bizonyos területeken, akkor idegen, szakszavakat nem használunk. Persze nagyon szépen hangzanak a giccses, tudományos, s szakkifejezések, amire az ember domboríthatja a mellkasát, mert milyen okos.... de hát kérem nem mindenki szeret értelmezőszótárakban keresgélni, s ettől még nem hülye. Meg arról nem is beszélve, hogy rendesen ront egy blog olvashatóságán/élvezhetőségén).
Aztán vannak különböző kategóriájú/stílusú blogok, amiket én szívesen olvasok. Ilyenek például a humoros, könnyen emészhető blogok (pl . Daylight Dancer . blogja), a rövid, ámde tömör, s néha csípős (jogosan) megjegyzésekkel tűzdelt blogok (pl my comingout blogja). És az útóbbi időben szenteltem nagyobb figyelmet grejwolf blogjának, s hazudnék, ha azt mondanám, h teljesen szimpatizálok a stílusával, de ő "frankón" megmondja a véleményét, s szeretem a velős kritikáit (amit, igaz néhol kicsit erősnek tartok, de nagyon jól alátámasztja érvekkel). Meg persze ott vannak az "elvtársnők" blogjai, mert ugye szeretünk egymás létezéséről tudni.

A következő típusú blogokat pedig utálom:
- a nemiélet teljes és totális kiteregetése (avagy az interaktív pornó-sztori írók)
- pletykarovatnak minősíthető blogok
- aki semmi másról nem tud írni, csak egy összefoglalót az aznapjáról (de télleg semmi másról), s a színvonala kb: "jajj ma felkeltem, meg találkoztam a jucikával, s jajj de jó volt", v "anyám ma olyan jó bukszát stiröltem a buszon, jól megbaxtam volna, meg hú de beszívtam/rúgtam ezen, emg ezen a bulin, meg mentünk a haverokkal ebbe-abba a lebújba", stb
- a "közszemlére teszem nyomorúságos életemet, depressziómat, s interaktívan jól megöngyilokolom magamat, de csak félig, h holnap is tudjak valamit írni a depressziómról" -> get a life!
- 1 bejegyzéses blogok

Egy kis vallomása blognevemmel kapcsolatban: nem véletlenül választottam ezt az azonosítót, h Dyke (jelentése erős akaratú leszbikus nő), mert azt akartam, hogy a hasonló beállítottságú emberek könnyebben megtalálhassák a blogomat, ezzel is segítve a "meleg média" terjesztését. Volt egy idő azonban, amikor elég sokat mérgelődtem emiatt, mivel ez az egész egyben "kiéhezett heteró" csalogatónak tünhet, aki majd azt hiszi, h jó kis szaftos leszbikus történeteket fogok ide beírogatni, vagy a leszbikus magánéletemet fogom kiteregetni (hát arra várhattok). De most már megbékéltem vele, aki rendszeresen olvas, az tudja hogy ez nem az a típusú blog, másrészt annak is örülnék (örülök), ha az emberek többsége rájönnének, h mi leszbikusok, melegek is normálsi emberek vagyunk, s mondjuk nem azért olvasgatná blogot, mert leszbikus vagyok, hanem azért, mert éppenséggel tetszik neki az, ahogy gondolkodom/látom a világot.