Hol van az ugrás? Hol van a Mókus?

Ugorj Mókus


Egy èvben egyszer leszopjuk magunkat

 

Az utolsó vizsgáink után Miró mondta, h meg kéne ünnepelni, nem-e tudnék átmenni hozzá, koccintunk egyet az egészségünkre.
Nahát ebből az lett, hogy ketten megittunk egy üveg házipálinkát (ez a dilettáns folyamatosan után töltötte a poharunkat, hogy "Na még csak egy centet"). Aztán este 10 felé eszembe jutott, hogy asszonykát lehet fel kéne hívni, h nem biztos, hogy haza fogok találni, szóval az "apja-fia-márlányom-illetvekitudjamár nap" keretében ott is aludnék engedelmével. Erre ez a nagyonrészeg kiveszi a kezemből a telefont és magyaráz Berlinnek:
- De ha kell máris hívom a taxit és küldöm haza a Gyereket, csak szóljál nyugodtan, vagy akár te is átjöhetnél, akár érted is küldhetem a taxit...
- Nem? Jól van, akkor marad a Gyerek. Na rakom le a telefont, mert már nagyon le vagyok szopva...
Itt kikaptam a kezéből a telefont, h megmenthessem készülődő házasságomat, hogy senki nincs sehogyse leszopva, maximum bebaszva, de hál' égnek Berlin jókat nevetgélt a telefonban, h semmi baj megérti, meg örül, h egy kicsit lazítunk és maradjak nyugodtan, majd holnap találkozunk.
Imádom ezt a nőt <3!
Egyébként tényleg nagyon jó volt. Nem is az, hogy berúgtunk mert az utóbbi 2 évben (Miró meg 3-4) nem nagyon iszik egyikünk sem (alkalmi borozástól eltekintve). Beszélgettünk minden hülyeségről, szokásos témák, pl hogy mi mindent fogunk tenni, ha egyszer kijutunk japánba, különböző agyament science-fiction elméletek előadása, közös Viktátor utálás és persze a nőkről (természetesen mindketten a magunk párját magasztalta). Szóval testileg-lelkileg ellazultunk, úgy hajnali kettőig biztos járt a pofánk aztán schnitt, egy perc alatt elaludtunk.

Az utolsó vizsgáink után Miró mondta, h meg kéne ünnepelni, nem-e tudnék átmenni hozzá, koccintunk egyet az egészségünkre.
Nahát ebből az lett, hogy ketten megittunk egy üveg házipálinkát (ez a dilettáns folyamatosan után töltötte a poharunkat, hogy "Na még csak egy centet"). Aztán este 10 felé eszembe jutott, hogy asszonykát lehet fel kéne hívni, h nem biztos, hogy haza fogok találni, szóval az "apja-fia-márlányom-illetvekitudjamár nap" keretében ott is aludnék engedelmével. Erre ez a nagyonrészeg kiveszi a kezemből a telefont és magyaráz Berlinnek:

- De ha kell máris hívom a taxit és küldöm haza a Gyereket, csak szóljál nyugodtan, vagy akár te is átjöhetnél, akár érted is küldhetem a taxit... 
- Nem? Jól van, akkor marad a Gyerek. Na rakom le a telefont, mert már nagyon le vagyok szopva...

Itt kikaptam a kezéből a telefont, h megmenthessem készülődő házasságomat, hogy senki nincs sehogyse leszopva, maximum bebaszva, de hál' égnek Berlin jókat nevetgélt a telefonban, h semmi baj megérti, meg örül, h egy kicsit lazítunk és maradjak nyugodtan, majd holnap találkozunk. 
Imádom ezt a nőt <3!

Egyébként tényleg nagyon jó volt. Nem is az, hogy berúgtunk mert az utóbbi 2 évben (Miró meg 3-4) nem nagyon iszik egyikünk sem (alkalmi borozástól eltekintve). Beszélgettünk minden hülyeségről, szokásos témák, pl hogy mi mindent fogunk tenni, ha egyszer kijutunk japánba, különböző agyament science-fiction elméletek előadása, közös Viktátor utálás és persze a nőkről (természetesen mindketten a magunk párját magasztalta).
Szóval testileg-lelkileg ellazultunk, úgy hajnali kettőig biztos járt a pofánk aztán schnitt, egy perc alatt elaludtunk. Annyira szeretem az ilyen napokat.

 

3 kerekű világ

Ma rá kellett jönnöm arra elsősorban, h Berlin retardált, vagy autista. 
Mondtam is neki, h nyugodtan bevalhajta most már, engem is minősít, ha 1,5 év alatt nem voltam képes észrevenni. Persze csak röhögött. 
Aztán rájöttem, h Schmitt Pál és Solyóm László is valószínűleg retardált. Csak rá kell nézni a  fejükre. 

A retardált fejűek. Fotó. MTI Koszticsák Szilárd, Indexről mentve.

Aztán rájöttem, h valószínűleg az egész dietetikus világ reatrdált, mert senki nem tudja egyértelműen megmondani, h most a mangalica zsírja jó, vagy nem jó (életem legújabb felkavarója a Paleolit szakácskönyv).

De itt még nincs vége, a dolgok fokozódtak. Az ufóhívők is retardáltak, mert az egyik könyvben azt írják, h a reptiliánok vegák meg jók, a másikban pedig azt, h gonoszak és húsevők és mindenkit ki akarnak nyírni. 

Ekkor történt meg az is, h Miró azt írta, h "muszály". Igen, ő is retardált lett.

Az "i"-re a pontot újból Berlin rakta fel, aki a kékmalacos mamuszában álldogálva, megkért, h álljak rá mindkét lábára. Mondom az nem lesz jó, de ő tudni akarja. Elsőre nem sikerült kért még egy próbát, aztán másodjára sikerült... akkor vinnyogott, h jó elég, aztán elkezdett röhögni. 
Kacarászás közben pedig megállapítja, h na látod milyen jó volt, most már ezt sem fogom legközelebb kérni.

süti beállítások módosítása