Nemsokára újra Budapest egy kicsit. Intenzív "kivel, mit" agyalásos napok. Miközben arra gondoltam, hogy milyen jó lesz Ribikével újra hülyülni, s hagyni magamat, hogy testvéri szeretetből lehúzzon a kis dög... Átmenni Százhoz, akinek akkurátus kezeiben biztos lesz valami érdekes kütyü, amit megmutat, s mindeközben Malci pulóvert dörgöl rám a kis testszőrzetéből. T-vel újra Gaymers-t inni az egyik Duna-parti mólón, miközben lassan lemegy a nap, vagy egy hatalmas séta révén csak betévedni valami lepukkant, proli kocsmába, ahol fantasztikus dolgokról kezd majd el mesélni. Miróval összetörni egymás csontjait, hátba veregetések, séták, gondolatok, sci-fi, japánlány mustra, bittersweet, apafia napok a kedvenc helyeinken. Zs és a Fortunával való kacérkodás, 8, 11; az a hihetetlenül finom hajillat, csillogó szembogárpár, Djarum cigaretták szegfűszeg aromája. Meg nem nézett filmek megnézése sokmindenkivel, kötelező összeveszések Amanda Tappingon és Sharlene Spliterin, kanapén alvás és mézes kávék. Volt kollégákkal whisky-kóla, majd merényletek Abszint formájában, újabb "áááeztnemutasdmegsenkinek" képek a Hightimes galériába. Anya félig odaégett rizskochja, Samu "már 5 perce éhezem" drámája a harmadik reggelije előtt, a biciklim duruzsolása a kátyús úttesten, Mama rántott hús hegyei ecetes uborkával, s a kötelező "látod most pont jó a hajad, nehogy levágasd megint" (dicsérő) megjegyzések, miközben Papa hümmögve olvas a kopott fotelben... bizonyosan ezek a világ legnagyszerűbb dolgai számomra, mégis valahogy nem jön a honvágy szó a számra.