Végre jutott egy kis időm kipróbálgatni a hőn áhítozott fényképezőgépemet, illetve nem utolsó sorban megérkeztek hozzá a "retro" objektívek is.

Van két kedvenc helyem, ahova el szeretek járni, az egyik a Leicester Square-nél elterülő kínai negyed, ott mindig van mit nézegetni, illetve nemrég felfedeztem magamnak a Wandsworth Bridge-t és környékét, ami az épületeivel és furcsa hirdető táblájával amolyan sci-fi regénybe illő városrésznek tűnik.

A kínai negyedben a fényképezőgéphez adott kis kit obit használtam, aminek papíron olvasva "nem túl izgalmas" paraméterei a következők: 18-55mm, f3.5 (5.6), mivel eléggé estefelé voltam arra, kíváncsi voltam, hogy szerepel a sötétben, illetve magas ISO-ra állítva a gépet mennyire zajos (többek között a K-x-t azért is választottam, mert a teszteken nagyon szépen verte a nála drágább kategóriában szereplő Canon 500D-t és Nikon D5000-t zajosodásban).

Nos, meglepően jól szerepelt a kis dög:

100%-os részletek:
(bár alapvetően utálom a 100%-os pixelmustrát, mert egy 12mp-es képet nemigen fog az ember 100%-os nagyításban nézni a képernyőn).

f5.6, 1/50s @ISO 1600

f5.6, 1/40s @ISO 800

f4, 1/80s @ISO 800

Ma pedig a retro lencsék tesztelése volt, amelyek a fényerős kategóriába tartoznak, az egyik egy f2.8, 28mm-es nagylátószögű Vivitar manuális objektív, a másik pedig egy Pentax f2.8, 135mm-es tele objektív, "A" funkcióval, tehát a fénymérés működött rajta, viszont "hibás" az objektív és nem lehet lerekeszelni f2.8-ról. Amire kíváncsi voltam, az a kromatikus aberráció verőfényben, meg hogy alapvetően mennyire macera állítgatni a teljesen manuális lencséket.

Azt hiszem a képek magukért beszélnek, még átméretezve is igen feltűnő az aberráció (ezt annyira furcsa mondani egy objektívre, anyway), 100%-os részletet nem is merek mutatni. A tele lencse volt a legrosszabb, vagyis átírom: még nem találtam meg azt, hogy mikor és mire jó (verőfényes napsütésben nagyjából semmire se). A nagylátószögű kis Vivitar viszont belopta magát a szívembe, bár ugyan úgy elvérzik nagy blendeállásnál, de lerekeszelve nagyon szép képeket készít és még a jobb felső sarokban jelentkező vinnyettálást is elnézem neki.

Hogy milyen manuális lencsével dolgozni... alapvetően mókás, főleg miután rájöttem, hogy, ha lenyomom az AV gombot, még a teljesen manuális lencsére is ad egy "ajánlott" záridőt és ISO érzékenységet, így viszonylag könnyen, 1-2 teszt kattintgatás után meglehet találni a helyes értékeket. Ami a legnagyobb kihívást jelentette eddig, az a helyes fehéregyensúly beállítása, ebből a szempontból nagyon különbözik a kis Canonomtól és még nem teljesen találom meg a helyes profilokat, s a képek többsége túl hidegre sikeredett (de ezt hál' égnek photoshoppal viszonylag a legegyszerűbb helyrepofozni, na persze okosabb lenne, ha a manuált kicsit tovább is olvastam volna, mint hogy hogyan helyezzük fel az objektívet).

Uh szóval alapvetően nagyon elégedett vagyok a Storm Shooterrel, még nagyon sokat kell vele gyakorolni, míg rendesen megtanulom használni, de abszolút nem bánom, hogy megvettem (és a kis Canon-t sem mellőzzük, mert 5 óra hurcibálás után igen csak megérezte a vállam a 3 objektívet meg a vázat, illetve a kocsis képet szó szerint az utcán fetrengve, hasprésből kellett lőnöm, kihajtható LCD hiányában).