"Megcsiklandozok egy testrészt. Ne aggódj, ez most nem szex. Jobb annál. Az agyalapommal játszok. Felteszek rá valami feltétet. Így igazi letéteményesnek érezhetem magam."
Achilles Dent - Botrányos részegségért

- Ott van például Petőfi. A nagy hazafi, ő mai szóval úgy mondanám, amolyan main stream hack volt, de semmi különleges. Meglovagolt egy populáris témát, úgy, hogy a hülye is értse és magának érezze.
- De nála pont ez a lényeg. Azt vallotta, hogy a vers szóljon mindenkihez. Nincs olyan ember, aki nem ismerné az Anyám tyúkját.
- Ettől még nem nagyszerű, csak ismert. Main stream. Azokban az időkben ráadásul könnyű volt magyarkodni, egy pár "Még kér a nép, most adjatok neki...", aztán persze, hogy felkapták. Ha máskor született volna, eléldegélte volna a maga kis vándorló életét, írt volna megannyi Fa leszek, hát, s boldogan halt volna meg ágyban és párnák közt és valószínűleg soha nem tanították volna az irodalom órákon. Ott van például Ady, ő nem írt Nemzeti Dalt, s nem volt forradalmi hangulat Magyarországon, de megírta, hogy ő Góg és Magóg fia, s nem rágta szájába mindenkinek a nézeteit. Hazafi volt? Igen. Nagyszerű költő volt? Igen. Felismerték mindezt a maga korában? Nem, mert nem volt main stream. A szerelmes versei meg... mindegy, szóval szerintem messze felül múlja Petőfit.
- A szerelmes versek. "Mert benne élsz te minden félre csúszott nyakkendőmben", amikor ezt olvastam először, majdnem elsírtam magamat. Még most is néha, hogy lehet ilyen szépet írni.
- Anna örök. Az el nem múló szerelmek. 20 év múlva, 30 év múlva...
- Gina.
- Hajjaj, aztán persze Vajda ott várta a színpad mögött késsel a kezében, hogy menten megöli féltékenységében.
- Csak a férfiak tudnak így szeretni. Esküszöm, teljes meggyőződésem, hogy ennyi mindent bele vegyíteni a szerelembe a nők képtelenek.
- Hehe az érzékeny férfiak? Aki szerintem mindenkin túltesz, az Tóth Árpád, s talán nem annyira elcsépelt, mint Juhász.
- Hát igen, megvolt az állandó betegeskedés és magány hatása az életére.
- A nagyszerű magány. Vajda üstököse, de tudok jobbat, Babits dióhéja.
- Nem rémlik.
- Pedig Babits pl pont ellentéte volt Petőfinek. Ő kerek-perec megmondta, nem ír a tömegnek, tulajdonképpen leszarja a tömeget. Azoknak ír, akik megértik, akik érdemesek rá.
- Levelek Irisz koszorújából.
- Pontosan, na csak emlékszel. Tény és való, kicsit beképzelt és majdnemhogy "fasz" volt fiatal korában. De hát ugye az idő múlik, az ember öregszik, s lassan elkezdi érezni a halál lihegését a háta mögött. Igazi jellem fejlődés, amit végig lehet követni. El is fogta a bezártság érzet, a magány, a reménytelen vágyak...
- jaj én vagyok az ómega s az alfa. Megvan.
- Babitsot ezért szeressük nagyon.

Amikor nyögve kelek fel reggel hatkor, hogy én most jól elmegyek futni (amolyan "lesz nekem M-es nadrágom, ha törik, ha szakad..." című elhatározások), akkor úgy érzem, hogy 23 ide, vagy oda, de öregedtem.
Amikor lefutom a félelmetes távot és rájövök, hogy ez nem is olyan szörnyű, mint amire emlékeztem, akkor megnyugszom, hogy a javamra vált az idő múlása... egészen addig, míg hajmosás után észre nem veszem azt a töménytelen mennyiségű őszhajszálat a melírozás alatt. Aztán ilyenkor megint rajtam van a drámázhatnék, amíg eszembe nem jut azaz ismerősöm, aki velem egykorú, s szemránckrémet használ minden este, mert fél, hogy megöregszik a bőre, s hashajtót szed be, hogy megszabaduljon a szerinte felesleges 2 kilójától (majd amikor elmegyünk együtt vásárolni, sopánkodik, hogy az XS-es nadrág túl nagy rá).
A problémák többségét magunk okozzuk saját magunknak. Nagy levegő, világomban minden Béla.

Szerver buzera 11:00 BST-kor.
Nem 10:00 GMT. Nem 10:00 UTC. Nem 12:00 CET. Mert ezeket talán még ismeri is az európai ember. A Brittish Summer Time szerinti időzónát nem feltétlenül. De most már ezt is tudjuk. Ha katona lennék, akkor azt mondanám 11:00 A, az nálunk 12:00 B és ez mind megfelel a 11:00 IST-nek és MEZ-nek és WEDT és WEST-nek is.