Az este kemény volt, éjfél előtt valami annyira eszelős rikácsolást hallottam, hogy megelevenedett előttem az összes horrorfilm, amit eddig láttam, kifejezetten az, amit legutóbb Bernivel néztünk és dermedten vártam, hogy valaki elkezdi majd kapargálni a padlót, vagy a fejem felett az ablakot...

Csak egy negyed órával később mertem egyáltalán megmozdulni és írni a medvéknek, hogy lehet paranormális aktivitás áldozata leszek, majd még 20 percet lamentáltam minden egyes neszen, hogy most hívjam a 999-t, hogy maradjanak vonalban, amíg átfésülöm a lakást mumusok után kutatva, de aztán végül elaludtam.

De ez sem hozott sok nyugadalmat, fél négykor már a saját hangomra ébredek, amint azt üvöltöm, hogy: Mire jó ez??? Persze hogy Berlinnel kell veszekednem még álmomban is. De legalább újra hallom a rikácsolást egy kicsivel később és kiderült, hogy a néni sem alszik túlzottan jól és két horkantás között sikerült kiabálnia. Gyorsan lecsekkolom, de szépen aludt tovább, szóval hagytam, reménykedve, hogy nem lesz több horrorszinkron.

Ennek ellenére, ha nem is 5:45-kor, de 6:10-kor már felkeltem és öltöztem futáshoz, valamennyire helyre állította az önértékelésemet, hogy befosás nélkül végig tudtam menni, mert most nem csak kurva sötét volt, hanem mordori köd is szállt a vidékre. 

Következő cél a tejföl-hegyen megállás nélkül végig futni. 

Tegnap gasztro horror Pad Thai képében. A végén már azt hittem rákos grízes tésztát eszek. Ez egy életre lecke volt, itt csakis indiait szabad venni, azt nem rontják el. Este pedig azzal szenvedtem, hogy a hajsütővas dugaszát nyomkodtam folyamatosan a konnektorba és kicsit sem értettem, hogy miért nem akar a laptop bekapcsolni. Facepalm.