Mivel kicsivel több időt töltök most itthon, mint általában, így a bakancslistámra az is felkerült, hogy lehetőleg minél több Pajtikával találkozzak. Tegnap beugrottam Majorhoz, aki talán alig egy éve tért haza Ausztráliából és teljesen random botlottam bele az egyik Tiger boltban. Akkor még csak terv volt az, ami most videóra került: a Sydney Biciklik.
Engedelmével levideóztam a boltot, végzetesen megzavartam a pizza rendelésben, összetaperoltam minden kütyüjét, végig folyattam a nyálamat mindenen, össze-vissza hajtogattattam vele az egyik Overade Stormtrooper bukót, majd leléptem az egyik BBB Kite sisakjával boldogan :)
Minden haza jövetelem előtt csinálok egy bakancslistát, amit többé-kevésbé próbálok teljesíteni. Eddig jól haladok, már kettő kilőve, egy festés a YourArtStudiónál és egy hétvégi tekerés a Balaton északi partján és másnap a Káli-medencében.
Balatoni gyerek vagyok, anyám szerint ott is fogantam, Balatonalmádiban töltöttem a fél nyáriszüneteimet, imádom a színeit, az illatát, a vörösboros kólát, a retro strandlépcsőket, a ladikokat... szóval cseppet elfogult vagyok, ha a Balatonról van szó.
Mégis azt kell hogy írjam, a Balaton már nem menő. Nem menő a lepukkant pléhdobozok a pénztárca gyilkos élelmiszeripari hulladékaival, amit ételként mernek eladni, Tihanyt leszámítva egy jellegtelen és igénytelen masszává vált.
A Káli-medence és Köveskál pedig gyermekkorom emlékeinek másik emlékhalmazata, lepukkant falu, láncra vert kutyák, libák, akik megkergetnek és jobb időket megélt öregemberek az elmúlás fátyla alatt, egy dohos szagú közérttel és egy darab kocsmával.
A Kornyitót szerettem volna látni újra a kísérteties szoborhalmazaival, erre pont nem jutott idő végül, de helyette egy teljesen megújult vidék és környezet fogadott. A lepukkantság eltűnt, vállalkozó kedvű fiatalok és ízes beszédű mosolygós öregek fogadtak minket mindenhol. Nyoma sincs zimmer feri típusú apartmanoknak, a bor jó, itt-ott öko és őstermelői piacnak álcázott zsibvásárokra találni, ahol pezseg az élet és tele van turistákkal.
A táj leírhatatlanul gyönyörű, egyszerűen nem tudom annál jobban leírni, minthogy a rohadt sok emelkedő, kurva erős szél ellenéri telipofával mosolyogva tekertem.
Szóval, aki unja már a balatoni banánt, az ehetetlen lángost és a pancsolt borokat, annak csak eg picivel kell arébb mennie, s az egyértelmű közelsége miatt még a strandokról sem kell lemondania. Káli-medence is the new black.
