Hol van az ugrás? Hol van a Mókus?

Ugorj Mókus


Önkénteskedésre fel!

Project Rural - jajj már megint egy új blog!

Már hónapok óta nézem az ingatlan hirdetéseket vidéken, a youtube videókat az állattartásról, növénytermesztésről, öntözőrendszerekről, na meg a cuki kecskékről és tyúkokról. A szívem szerint már vennék egy pár kecskét és boldogan nevelném őket, amíg meg nem halnánk. Az agyam meg közben dobja a kritikus hibaüzeneteket, hogy mindez szép és jó, de miből, mennyiért, s leginkább tényleg HOGYAN legyen ez az egész több, mint egy őrült nő kecskesimogatója, aki 8 nap után éhen döglik, vagy megeszik a kecskék.

A válasz végül egy nem várt helyről jött: Back to the Land with Kate Humble, ami amolyan angol reality doku, vidéken újrakezdő és vállalkozó emberekről. A spanyol viaszt a legritkább esetben kell feltalálni, csaptam a homlokomra! Biztos Magyarországon is vannak olyanok, akik megpróbálták, vidéken újrakezdeni, saját gazdasággal, manufaktúrával, sőt Facebook csoportjuk is van! Így ma este feladtam a következő hirdetést:

Önkéntes lennék !

Sziasztok, szeretnék 2x 2-3 nap erejéig Május vége - Június közepe között besegíteni egy-egy farmnak/gazdaságnak/családi manufaktúrának.
Akikkel szívesen dolgoznék együtt: állattartók, akik nagyvárosi életüket adták fel, vagy szüleik családi gazdaságát reformálták, olyan zöldség-gyümölcs termesztők, akik esetleg közösségi értékesítésben is működnek, vagy törekszenek rá, esetleg valamilyen nem szokványos megoldással dolgoznak.
Nekem fontos lenne, hogy erről szívesen beszéljen, s normális határokon belül videót és készíthessek, vlogolás céljából, ami később felkerülne youtube-ra és ide (egyébként amatőr vagyok).
A segítségem leginkább lelkes lenne, mint szakszerű, szállásra számítok, az étkezésem költségeit téríteném, az ország bármely részére szívesen utazom újfent önerőből, csak a legközelebbi busz/vasút állomásról/ra lenne szükségem fuvarra 
Magamról: 32 éves, budapesti, sokat dolgozom külföldön (ezért is van ennyire limitálva most az időintervallumom), sokat évődöm, hogy otthon, vidéken kéne újrakezdenem, ha elértem az itteni céljaimat, de hát a nagyvárosi túlélésre vagyok beállítva, s szeretnék másoktól tanulni, kipróbálni magamat, tapasztalatot szerezni, illetve ezt másoknak is bemutatni, abszolút jószándéktól vezérelve. Ideális esetben úgy tervezném, hogy egy-egy család/vállalkozás/manufaktúra életét nyomon követném 1-2 éven keresztül epizód szerűen, amikor Magyarországon tartózkodom.

Akinek tetszik a projekt kérem dobjon meg egy PM-mel, amint tudok válaszolok!

Az elején csak a like-okat és a megosztásokat kaptam, majd hirtelen jöttek az ajánlatok, 2 farm és egy kis családi kezdeményezés. A háttérben már elindult az egyeztetés, nagyon megkönnyebbültem, amikor kiderült, hogy az egyik farm már egészen rutinos és nemzetközi szinten fogad önkénteseket. Valószínűleg náluk fogok kezdeni, de ez még egy kicsit messzebb van.
A lényeg, hogy elindultam egy új és izgalmas irányba.

Mivel a blog és maga a projekt is teljesen más tematikájú, mint az egyébként nem létező magánéletem, a fejleményekről bővebben itt fogok beszámolni: onkenteskedem.blog.hu

#2 Észak-Balaton és Káli-medence

Minden haza jövetelem előtt csinálok egy bakancslistát, amit többé-kevésbé próbálok teljesíteni.
Eddig jól haladok, már kettő kilőve, egy festés a YourArtStudiónál és egy hétvégi tekerés a Balaton északi partján és másnap a Káli-medencében. 


Balatoni gyerek vagyok, anyám szerint ott is fogantam, Balatonalmádiban töltöttem a fél nyáriszüneteimet, imádom a színeit, az illatát, a vörösboros kólát, a retro strandlépcsőket, a ladikokat... szóval cseppet elfogult vagyok, ha a Balatonról van szó. 


Mégis azt kell hogy írjam, a Balaton már nem menő. Nem menő a lepukkant pléhdobozok a pénztárca gyilkos élelmiszeripari hulladékaival, amit ételként mernek eladni, Tihanyt leszámítva egy jellegtelen és igénytelen masszává vált. 


A Káli-medence és Köveskál pedig gyermekkorom emlékeinek másik emlékhalmazata, lepukkant falu, láncra vert kutyák, libák, akik megkergetnek és jobb időket megélt öregemberek az elmúlás fátyla alatt, egy dohos szagú közérttel és egy darab kocsmával. 


A Kornyitót szerettem volna látni újra a kísérteties szoborhalmazaival, erre pont nem jutott idő végül, de helyette
egy teljesen megújult vidék és környezet fogadott. A lepukkantság eltűnt, vállalkozó kedvű fiatalok és ízes beszédű mosolygós öregek fogadtak minket mindenhol. Nyoma sincs  zimmer feri típusú apartmanoknak, a bor jó, itt-ott öko és őstermelői piacnak álcázott zsibvásárokra találni, ahol pezseg az élet és tele van turistákkal.

A táj leírhatatlanul gyönyörű, egyszerűen nem tudom annál jobban leírni, minthogy a rohadt sok emelkedő,  kurva erős szél ellenéri telipofával mosolyogva tekertem. 

Szóval, aki unja már a balatoni banánt, az ehetetlen lángost és a pancsolt borokat, annak csak eg picivel kell arébb mennie, s az egyértelmű közelsége miatt még a strandokról sem kell lemondania. Káli-medence is the new black.

A túra alapötletét ez a bejegyzés adta: Bobek kirándulásai

süti beállítások módosítása