Oh a Fülöp-szigetek, s a Japán Love Hotelek... de most nem ez jutott eszembe, hanem álmainkban vannak olyan helyek, amik vissza-vissza térnek, ahol már szinte otthonosan mozogsz.

Nekem az egyik ilyen a Fekete-hegy szőlőseiben van, az egyik domb tetején, úgy néz ki,  mint egy rég elhanyagolt borospince bejárata, s belépve szürke félhomály van, s minden egy barlangra emlékeztet, s tényleg, jobban körülnézve, egy elég bonyolult barlangrendszer egyik belépőszakaszáról van szó.

Mindig úgy rémlik, h valamikor nagyon kicsi koromban voltam itt először, valamelyik szüretelés alkalmával, álmomban meg többször mentünk ide, biciklivel felfedezni, életemért rohantam itt , illetve mintha már aranyat is találtam volna benne...

A mostani álmomban is benne volt, de nem tudom, hogyan kerültem oda... Megint a sci-fi vonalat erősítettem. Lementem a metró aluljáróba, s mire leértem a lépcsőn, valami überfasza kétszintes, pneumatikusan működő metrót találtam, ahol a szerelvények szintekre válnak szét és úgy veszik fel az utasokat, s majd utána egyesülnek, s haladnak tovább, mint egy MagLev. Közben sikerült valahogy ráakadnom Miróra meg az egyik kedves osztálytársamra, s olyan őszesek voltak. Ők mesélték el, hogy 20 éve eltűntem, azóta nem láttak. Kérdeztem Berlinről is, hogy vele mi van. Miró mondta, hogy hát az eltűnésem után férjhez ment, lett egy kislánya, Andrea... majd elvált a pasitól és élt tovább, néha becsajozott.

Aztán jött a találkozás Berlinnel, szép volt, karakteresebb arc, ősz tincsekkel tűzdelve, beszélgettünk, elmesélte az addigi életét, hogy most Marokkóban él, kérdezett, h nem-e emlékszem semmire, h hol voltam az elmúlt 20 évben,s arra jutottunk ki, hogy én voltam a legnagyobb szerelme, aztán szeretkeztünk.

End of Lovestory.

Sikerült megbeszélni a főbérlővel, hogy lehet nyuszmuszunk (ez volt Berlin kitétele, aki macskáról és tengerimalacról hallani se akart), s Beny néven futó törpe kosorrú, oroszlánfejű szépségre esett a választásom:

És jött a névválasztás, mondtam is Berlinnek, hogy mit szólna a "Bounty Kapitány"-hoz, mert olyan kalózos bountys marcóna feje van. Legnagyobb meglepetésemre Berlin azt mondta erre, hogy, Á-á, a gyereket az ő nevére kell venni (komolyan eddig a rosszullét keringette, ha a nyúlról volt szó, most meg egyenesen apai jogait hangoztatja).

Tehát így a vezeték neve Von Schwullschloss lett (Berlin háztartásbeli neve Hübschike Von Schwullschloss újabban), hát de ehhez milyen keresztnevet adjon az ember. Berlin szerint az Imánuel, a Károly Róbert, Jónás és  a Gepetto tökéletesen illene hozzá (itt megfogadtam, h ha ténylegesen lesz közös gyerekünk egyszer az életben, ő nem adhat neki nevet).

Én próbálkoztam a Kafkával, ha már német, meg komoly név, meg legyen köze a zsidósághoz is, de elbukott, úgy mind a Sámson, Káin, Ludwig, Bach, Castro és Astro is.

Aztán valahogy felmerült a Spárta név, s az hogy ha nem viselkedik (Berlin), akkor vérnyúlat fogok belőle nevelni és egy vezényszóra tőből fogja lerágni a lábát, bár ez az elképzelés annyira nem tetszett Berlinnek, de így jutottunk el a közös megegyezésre, hogy a nyúl neve legyen Leonidas von Schwullschloss. Ha már oroszlánfejű.

Ma reggel még annyit mondott, h tegyük még azt is hozzá, hogy I. Leonidas Von Schwullschloss a teljes neve, mert ő az első közös gyerek.

Gyerekért majd Februárban megyünk, akkor lesz 6-7 hetes a picÚr, hétvégén meg hazamegyek barkácsolni egy ilyet:

Nagyjából annyiból jön ki, amennyibe egy normális ketrec kerül, de mégsem ketrec, nem hányom el magamat tőle, ha ránézek.

És most megyek tovább tanulni az állcsontok és fogak vérellátását. OhYesss...