Szóval érdeklődtem a Community College-ban, hogy mely tanfolyamok indultak el és, hogy melyikhez lehet utólag csatlakozni, a haladó fényképezős lett a nyerő (a japánt el sem indították érdeklődés hiányában).

A tanfolyamot megelőzően azért bevásároltam esszenciális kiegészítőkből, például normális fotóstáska (azóta szerelmes vagyok belé), tripod állvány, illetve objektív tisztítót.

A tanfolyamból már 3 órát leadtak, lemaradtam egy ismertető óráról, portré fotózásról és egy záridős fejtágításról, amiket majd külön háziként megcsinálhatok, illetve majd megkapom e-mailben a tananyagot.

Az első órám a mélység élességről szólt és az volt a feladat, hogy különböző blende értékekkel csináljunk fényképeket, igazítsuk hozzá a záridőket és mindezt játsszuk el egy széles látószögű és egy tele objektívvel... majd szűrjük le a konklúziót. Szóval itt újat nem tanultam, de még mielőtt beképzeltnek tűnnék, abból a szempontból nagyon jó az egész, hogy kapunk "házi feladatokat", hogy akkor ezt és ezt szemléltessük 5-25 képben, s ettől elkezdett kattogni a "kreatív gondolkodás kerekem".

Az órára egyébként csak gépet és objektív(parkot) kellett volna vinni, állványt biztosítanak (bár nem tűntek túlzottan használhatóknak), a tanterem tele rakva új 24"-es iMacekkel... ami elé én szépen leültem, majd próbáltam nem túl kétségbe esett arcot vágni és megkérdeztem a mellettem ülő műkörmös kislányt, hogy ezt most, hogy is kell bekapcsolni?
Életemben ekkorát nem égtem, de a további kozmálástól megmentett a dualboot-os oprendszer és otthonosan mozogtam(hattam volna) a Win XP-ben (ha nem egy "egygombos" mighty mouse-t adtak volna mellé), aztán lettek még egyéb problémák a photoshop elavult raw kezelőjével és arra jutottunk, hogy egyszerűbb, ha viszem magammal a laptopomat (is, ez tök jó kardió edzés, mert kb futólépésben kell oda érnem meg vissza, extra 10 kilóval megpakolva).

Szóval buzerálom a kreatív gócpontomat, s egyre inkább kezdem megszeretni a 28mm-es Vivitar objektívemet, ami teljesen manuális. Ha jól be van állítva, nagyon szép képeket csinál. Persze ez azzal jár, hogy a portrékép készítés igen macerás... először is centivel kell megkeresni az objektívtől számítva azt a távolságot, ahol éles képet ad (persze fel van iratozva, hogy 0.3m, de ez a valóságban 24-26 centi között volt), aztán időzítőre állítani a gépet, megpróbálni beállni elé, úgy hogy a távolság jó legyen és nagyjából a képben is maradj, exponálás után állvány mögé szaladni, képet megnézni. Ha nem lett jó a kép, akkor az egészet elölről kezdeni.

Ez a kép, úgy nagyjából az ötvenedik próbálkozás volt, de sikerült.



Amit megtanultam: hatalmas respect az analóg, filmes fényképezőgép korában tevékenykedő fotósoknak.

Sziszikeccs bogarat ültetett a fülembe, h igazán kezdhetnék valamit itt magammal, mármint tanulhatnék valamit, ami érdekel. Például fényképezést, vagy rajzot... végül is utána néztem és kiderült, hogy tényleg nagyon sok lehetőség van itt ilyesmivel foglalkozni. Tőlem nagyjából 25 percre van egy "Community College" ahol tanítanak rajzot, nyelvet (többek közt japánt!), fényképezést, számítástechnikát és mindenféle sok jót olyan 60-100GBP között (5-10 hetes tanfolyamok). Többségük hónap elejével elindult, de ez most megmozgatta a fantáziámat. Persze ez nem "OKJs" képzés, de mégis valami, amivel kicsit elviselhetőbbek lennének a hétköznapok.

Avagy az NVQ. Ez nem más, mint a szaktudást igazoló bizonyítvány.
Ez az én esetemben úgy működik, hogy átmentem egy alapképzésen, majd kaptam állást és mellé egy nagyjából 100 oldalas doksit egy 20 oldalas kérdőívvel, karikázós meg kifejtegetős feladatokkal. Ha ezt sikerül visszaküldenem és az átlagos értékelése 75% fölé esik, akkor megszereztem az NVQ1-et. Ez egy alapfokú elismerés. Közben kapok további tréning pakkokat (van kb 60 alap), most pl kaptam egyet a Szklerózis Multiplexről. Nagyjából 6 hónap és 30 pakk után jelentkezhetek az NVQ2-es minősítésre, ami egy középfokú minősítésnek felel meg, ráadásul, ha a mostani helyemen maradok, akkor lesz egy szakirányú minősítésem is.
Az érdekes rész az NVQ3-nál lesz, amihez kell úgy nagyjából 1,5-2 év a megszerzéséhez, ami emelt szintű ismereteket jelent és ezzel már megpályázhatok manageri állást pl a mostani szervezetnél. Foglalkozhatok koordinációval, vagy tarthatok előadásokat, s ehhez hasonlóak. Ez tulajdonképpen nem is lenne ellenemre.  
Hogy mi ebben a roppant zseniális?
Úgy lehet elérni felsőfokú végzettséget (NVQ 5), hogy nagyjából nulláról indulsz, de dolgozol és mellette biztosítva van a távoktatásod, közben igazi szakmai tapasztalatot szereztél, s nem kellett betenned a lábad egy darab oktatási intézménybe sem.
Anyagiakban természetesen pénzbe kerül, de nekem költségtérítéses, mert ha átmegyek 1-1 vizsgán 3-6 hónapig a cégnél kell dolgoznom utána. Hülyének is megéri.
Akit bővebben érdekel, az itt olvasgathat többet az angol oktatási rendszerről és a hozzá kapcsolódó dolgokról.

A heti feladat bankszámlát nyitni valamelyik banknál, ha jól emlékszem a Lloyds-ot ajánlották, de még körül nézek ez ügyben. Ehhez kell nekem állandó bejelentett lakhelyről igazolás, ez már fizikailag megvan, most már csak az kell, hogy hozzám is eljusson.

Míg tegnap ezen gondolkodtam az is eszembe jutott, hogy most majd mire fog kelleni a pénz.  

Közhely, de a pénz nem boldogít, viszont nagyon jó, ha van.
Van egy ici-pici listám, amin szerepel egy Pentax K-x, s egy wacom intuos4 a5. Ezek persze mind olyan dolgok, hogy még Magyarországon is meg lehet rá keresni a pénzt egy kis spórolással. De van egy dolog, ami eddig amolyan fantazmagóriának tűnt, most pedig lehet ténylegesen valósággá válik... meglátogatni a felkelő nap országát.
Miróval nagyon sokat szoktunk erről beszélgetni, hogy majd elmegyünk egy Soaplandbe, aztán utána meglátogatunk egy Gold Finger partit, ahonnan rögvest egy Love Hotelbe mennénk a majdnemgésákkal :). És persze közben megkóstolnék minden undiságot és cukiságot.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy bár eddig szerencsés voltam és egy érettségivel meg egy nyelvvizsgával nagyon jól fizető állásokat fogtam ki magamnak, de továbbtanulni is kéne. Ez egy nagyon nehéz kérdés számomra, mert sok minden érdekel és alapvetően semmi elképzelésem nincs arról, hogy mi szeretnék lenni.
Ha úgy teszem fel a kérdést magamnak, hogy mi az a szakma, amiből valószínűleg öreg koromig biztosítani tudom magamnak a "jólelvagyok" létet, akkor két konkrét lehetőségem van:
Egy év után hazajövök és elkezdem a fogtechnikusi sulit, amiből Magyarországon is meglehet élni, illetve külföldön még jobban és majdnemhogy tárt karokkal fogadnak ilyen végzettséggel bizonyos országokban (például Új-Zéland).
A második lehetőségem, pedig az, hogy folytatom az itteni tevékenységemet, amíg meg nem szerzem az NVQ3-as minősítést és továbbra is Angliában tevékenykedhetek. De erről majd egy másik bejegyzésben, mert zseniálisan van felépítve az itteni rendszer és erről muszáj majd írnom.

Egyébként meg gusztustalan, hogy minden a pénzről szól.

4 óra múlva vizsga, én meg tele vagyok nyomva energia itallal. Ha már ilyen ügyesen intéztem, gondoltam leírok pár érdekességet.
Az első meghökkentő dolog akkor ért minket, amikor az elsősegély nyújtásról tanultunk. Itthon ugye az a gyakorlat, hogy kutyakötelességed elsősegélyt nyújtani, akár újraélesztési technikákat is alkalmazni a sérülten, ha ezt elmulasztod, akkor büntethető vagy. Itt ez úgy működik, hogy jó ha segítesz, de nem vagy köteles, tehát nem vonnak felelősségre. Az újraélesztés meg egyenesen meg van tiltva, csak is képzett orvos, nővér, orvos mentős hajthatja végre. Amin a legjobban felhördültünk, azaz volt, amikor mondták, hogy vészhelyzet esetén, ha a sérült nem tud önállóan közlekedni, uzsgyi otthagyni, hívni a #999-et és biztonság helyről bevárni őket.
Itt az a közvélemény, hogy beavatkozást csak szakember végezzen, illetve ne kockáztassunk feleslegesen emberi életet.

A másik dolog, amit véresen komolyan vesznek, az nem más mint a visszaélés és a bántalmazás.
Például, ha van egy idős rokonod, akit bedugatsz egy idősek otthonában, s ott olyasmit találsz a házi rendben, hogy fix időpontokban van étkezés, gyógyszerezés, nem lehet dohányozni, kötött programok és lámpaoltási idő van, akkor kérlek szépen visszaélnek az idős rokonod helyzetével, méghozzá intézményes szinten. Hiszen te azért küldöd oda a papócát/mamócát, hogy segítsége legyen abban, amit egyedül, otthon, önállóan már képtelen magának megcsinálni. Tehát nem lehet korlátozni, s döntési lehetőség nélkül hagyni, mert ez az emberi jogok csúnya megtiprása. De az is érdekes, ahogy orvosolni próbálják a helyzetet, pl nem kiküldik az ellenőrt és szabják ki a milliós bírságokat hanem tanácsadót ajánlanak, hogy megszüntethessék a probléma forrását (pl ápoló személyzet továbbképzése, az intézmény átszervezése, stb).
Az ápolók, nővérek, orvosok, stb például nagyon durva background checken esnek keresztül, minden egyes alkalomkor, amikor munkahelyet váltanak. Elég csak egy nagyobb baki, visszaélés, erőszak, bántalmazási ügy és máris bár listára kerülnek, aztán lehet új szakmát tanulni. A szemtanúkat, bejelentőket egy úgynevezett "Whistler Blowing" rendelkezés védi, ami garantálja a bejelentő anonimitását, az ügy pontos és törvényszerű kivizsgálását, dokumentálását, stb. Nem úgy mint, itthon a kiskunhalasi pszichiátria intézetnél, hogy ország-világ tudta kik tettek feljelentést kik ellen, s először házon belül próbálták megoldani.

Másvilág, másvilág, bár meg kell hagynom, hogy a csapok terén még nagyon sokat kell fejlődniük. Itt még nem találták fel a kevert csapot (avagy a meleg és a hideg víz külön-külön csapból folyik, szóval vagy leforrázod a kezedet, vagy lefagyasztod). A chilli con carne-t simán hívhatnák paradicsomos con carnenak, s alapvetően nem ismerik a fűszer használatot. Viszont tele vannak undinál undibb sajtokkal.

Aki kitalálja hogyan kell helyesen kimondani azt, hogy "Alcester" kap ajándékba első nap garantált bélelzáródást okozó rostos gabonapelyhet (amely második-harmadik napra garantál 2 órányi WC-n való üdülést fog okozni). Szárított gyümölccsel. 1.39 GBP-ért.

A tegnap és a mai nap nagyjából 8 órányi fejtágításból állt. Prezentációk egymás után, hand outok, de nem mondható száraznak, mindig elhangzik valami érdekes és egyben tanulságos történet.
Ma kaptunk egy barna dossziét, ahol a személyes fejlődésünket vagyunk hivatottak rögzíteni, persze ez most úgy néz ki, hogy rövid kifejtős kérdések vannak felhalmozva lapokon keresztül. Házi feladat körmölés ezerrel, többen kiscsoportokban, én inkább googlizom a kérdéses dolgokat.