Kifogtam a legjobb könyvet, ezt olvasni olyan mintha egyszerre 3 nyelvre kéne fordítani.

'Mother Superior' wis Johnny Swan; also kent as the White Swan, a dealer whae wis based in Tollcross and covered the Sighthilland Wester Hailes schemes. Ah preferred tae score fi Swanney, or his sidekick Raymie, rather than Seeker n the Muirhoose-Leith mob, if ah could.

Pár hete vettem magamnak motiváló nadrágokat futáshoz, egy jó mérettel kisebben (melyeket természetesen megvételkor alig bírtam magamra préselni), ma reggel mindkettőt felpróbáltam reggeli edzés után, hogy mégis mi a helyzet, az egyik már teljesen jó, a másik még nem guggolás biztos, de pár hét és az is jó lesz.

Mivel ma egy szuper jó nap volt (majd ha lesz időm leírom), elmentem újfent vásárolgatni, hogy meglepjem magamat pár aprósággal és vettem magamnak pár szuperpólót és egy ösztönző jellegű inget.
Persze ezeket is felpróbáltam és majdnem elsírtam magamat örömömben, jó volt rám az M-es ing. Azt hiszem általános suli óta nem hordtam M-es ruhát.

Ma azon kaptam magamat délután, hogy gyakoroltam a Kendo lépéseket, hogy egyáltalán megy-e még (régen kendoztam egy picit). Még megy, sőt egész megjött hozzá a kedvem. Az edzéseken többet ugráltunk, mint egy step aerobik órán.

"Mert a boldogság, mondotta önmagának, nem abban van, hogy az embert szeretik, az csak undorral vegyes kielégülése a hiúságnak. Boldogság az, ha az ember szeret, és holmi apró, fortélyos közeledésekkel lopja meg szerelme tárgyát. És lelkében felírta ezt a gondolatot, teljesen átgondolta és gyökeréig átérezte.
Hűség! - gondolta Tonio Kröger. - Hű leszek hozzád és szeretni foglak, Ingeborg, amíg csak élek! Ilyen jó szándékok éltek benne. De azért egy kis félelem és szomorúság azt súgta, hogy lám, Hans Hansent is teljes-tökéletesen elfelejtette, noha nap nap után látta őt. És az volt a csúf és szánalmas a dologban, hogy ez a halk és kaján hang igazat mondott, hogy telt az idő, és jöttek napok, amikor Tonio Kröger már nem volt oly feltétlen meghalni kész, mint azelőtt, a vidám Ingéért, mivel kedvet és erőt érzett magában ahhoz, hogy a maga módján sok-sok jelentékeny dolgot alkosson a világban.
És lábujjhegyen kerülgette az áldozati oltárt, melyen szerelmének színtiszta, szeplőtlen lángja lobogott, letérdelt előtte, és minden módon szította, élesztette a lángot, mivel hű akart maradni. És nem sok idő telt belé, hogy észrevétlenül, feltűnés nélkül és zajtalanul mégiscsak kialudt a láng.
Tonio Kröger azonban még egy ideig ott állt a kihűlt oltár előtt, eltelve álmélkodással és csalódással amiatt, hogy a hűség nem lehetséges a földön. Akkor vállat vont, és továbbhaladt az útján."