Mi lenne, ha egy ember egyszercsak azt mondaná neked ő 14.000 éves, megélte a jégkorszakot, ismerte Hamurappit, volt már etruszk és görög is, személyesen ismerte Budhát, akinek tanítványa volt és a nevét, ami a mai John szóalakjához hasonlít leginkább, Jézusként lett félrefordítva a Bibliában?
Talán nehéz összekapcsolni, the Jerom Brixby Őslakója olyan mint Umberto Eco Foucault-ingája.
Perpsektíva csúszás.
A folyamat egyébiránt vicces. Kezdődik azzal, hogy valaki elfeledi önmagát és valaki mindenáron szeretné, ha azaz ember emlékezne önmagára. Az a valaki annyira igyekszik ezen, hogy lassan ő is saját magát feledi, de ennek a valakinek is van egy másvalakije, aki pedig őt szeretné emlékeztetni, hogy milyen is volt ő valójában, egészen addig, amíg a másvalaki is elkezd önmagáról megfeledkezni és egy új valakit ránt magával.
Most rám került a sor, s elmondták, hogy hiányzok, hiányzik az, aki voltam. Magamra emlékezzek és ne arra, aki már nincs. Azzal törődjek, ami van és ne azzal, ami volt.
Idegen volt a nap.
Azóta indítottam magamban egy számlálót, dolgokról, amiket kár lett volna kihagyni.
Keljfelj Jancsizást lassan abbahagyjuk, és a folyamatos előre-hátra dőlés helyett inkább ugrani kéne egy nagyot előre, behozni az elvesztegetett időt. Egyenesen, mint a bástya.
Antwerpen egy szuper város. Brüsszelben volt dolgom még márciusban, de szállást már csak Antwerpenben sikerült találni, s teljesen beleszerettem a városba.
"Shalom szivi!" Üzente T, amikor megérkeztem végre a hostelbe, s azt vettem észre, hogy egyre több pöndörített barkós ortodox zsidó biciklizik velem szemben. A szállásom a zsidónegyed szívében volt. Az első gondolatom az volt, hogy "nem félnek?", meg mikor kezd valaki zsidózni a hátam mögött és hogy valamelyik sarkon biztos ott állnak a kopaszok... de nem, ez itt Antwerpen, ahol 164 nemzetiség él egymás mellett általános békében.
A második napom azzal telt, hogy Brüsszelből visszaérve tettem egy sétát, a pályaudvarról kiérve máris a kínainyegyedbe jutottam, 2 utcával feljebb már az afronegyedben lyukadtam ki, útközben a térképet nézegetve egy biciklista mellém áll és megkérdezi flamandul, hogy kell-e segítség, eltévedtem-e, amikor ránézek és szólok, hogy sajnos csak angolul vagy németül beszélek, elismétli a kérdést angolul és jó útat kíván. Night Shopban az indiai eladó kedvesen kiszolgál és megkérdezi, hogy új vagyok-e a városban és hogy reméli jól érzem magamat itt. A hostelben a Thai kislány magyarul mondja nekem, hogy "köszönöm", egy ír kocsmárossal angol komédiát néztem.
A durva multikulti mellett a másik szívemet megmelengető dolog az a közlekedés volt. Autó a városban 30 km/h gyorsabban aligha ment, egyrészt nem volt hely, másrészt tényleg megállnak minden zebra előtt, ha gyalogost látnak, harmadrészt jó a tömegközlekedés és szinte mindenki csattogó-nyekergő városi biciklin közlekedik.
Az utcákba szerelmes lettem, gyönyörű házakkal és az ember csak úgy felfedez egy-egy keskeny zúg utcát és nem tudja megállni, hogy ne sétáljon rajta végig.
Amit pedig itt érdemes enni, az a sültkrumpli. 3 euróért egy fél krumpliföldet nyomnak az ember kezébe papírzacskóban és teljesen más az íze, olyan mintha vajban sütötték volna. Kalóriabomba, egyetértek.
Szóval gyönyörűséges egy hely.
2010.04.16.
Mappa Club: BRUTKÓ DISZKÓ
(NEMDOHÁNYZÓ TEREM/NON-SMOKING FLOOR)
százalék
kisdubos
La Cuisine:
Jérôme Andrieux (Fr)
Rythmikan (Swe)
Kontrast (Tilos)
Visual: Mads Meskalin + Monsterleg
FACEBOOK
MYSPACE
LAST.FM