Perpsektíva csúszás.
A folyamat egyébiránt vicces. Kezdődik azzal, hogy valaki elfeledi önmagát és valaki mindenáron szeretné, ha azaz ember emlékezne önmagára. Az a valaki annyira igyekszik ezen, hogy lassan ő is saját magát feledi, de ennek a valakinek is van egy másvalakije, aki pedig őt szeretné emlékeztetni, hogy milyen is volt ő valójában, egészen addig, amíg a másvalaki is elkezd önmagáról megfeledkezni és egy új valakit ránt magával.

Most rám került a sor, s elmondták, hogy hiányzok, hiányzik az, aki voltam. Magamra emlékezzek és ne arra, aki már nincs. Azzal törődjek, ami van és ne azzal, ami volt. 
Idegen volt a nap. 
Azóta indítottam magamban egy számlálót, dolgokról, amiket kár lett volna kihagyni.
Keljfelj Jancsizást lassan abbahagyjuk, és a folyamatos előre-hátra dőlés helyett inkább ugrani kéne egy nagyot előre, behozni az elvesztegetett időt. Egyenesen, mint a bástya.