Provokálok. Mert én is el fogok menni. És megrontom majd az iskolásokat a barna rövidnadrágommal és a fekete pólómmal. Mint ahogy azt tavaly tette rajtam kívül még 1000 valahány ember.
Az embereket egyszerűen az zavarja, hogy vagyunk. Hogy nem 1-1 ilyen ember van, hanem sokan, s ránézésre a többségről soha meg nem mondanák, hogy azok vagyunk. Hogy nem az ereinket vagdosva és önmagunktól hányva vonulunk fel, hanem "büszkén". Mert amit a homoszexuálisok csinálnak az gusztustalan, természetellenes... ja mert fogjuk magunkat és sétálni merünk egyet.  
Néha komolyan azaz érzésem, hogy az emberek a saját intim testrészüket utálják és ezt vetítik ki a homoszexualitásra, s hogy csakis ezt az egy dolgot hajlandóak benne látni, akármit is csinálunk.

A fejlődésben lévő gyerekek érdekeiről meg... á most ide végtelen sok dolgot fel tudnék sorolni, de se időm már és értelme se lenne. Az emberek egyszerűen buták, korlátoltak, csőlátásúak, s most trendi turbómagyarnak lenni.
Pár éve annyira nem érdekelt ez az egész senkit sem, hogy elég volt egy maréknyi sima egyenruhás rendőri kíséret, s a végén simán le lehetett menni a Margitszigetre piknikezni, mert senki nem akart megverni senkit se. Még TomCat sem.

"Itt jegyezném meg, hogy a hangulat tényleg jó volt. A színes ruhák, a táncosok, a jól összeválogatott zenék tényleg vidámmá tették a felvonulást. Ez az egész nem arról szólt, hogy most akkor a buzik egymást nyalják az utcán, meg arról sem, hogy berángatják a járókelõket a kamionok mélyére, hanem egy csapat vidám ember önfeledt ünneplése volt. Azoknak, akik magukat mélymagyarnak és hazafinak titulálják, tanulhatnának a lenézett melegektõl, hiszen ha õk is ilyen boldogan tudnák ünnepelni Szent István napját vagy március 15.-ét, sokkal boldogabb nemzet lennénk, és nem az lenne minden gondolatunk, hogy jaj, istenem, ki fogunk halni. Mert így bizony ki fogunk."