Helyzetjelentés

Fekszem az ágyamban, újfent lógok, s a zenére dudorászok. Alattomosan fáj a fejem, s magamhoz sem vagyok már teljesen őszinte. Megrekedtem. Valahol a mértéktelen bunkóság és az empatikusság között. Nem tudom mire keresem a választ, hogy tegyem fel a helyes kérdést és végképp nem értem a jelent. Írni se nagyon tudok, nem hogy szépen. Néha erős késztetésem van arra, hogy berúgjak, akkor könnyebben távoznak a gondolatok. Lelkiismeret, nem teszem, nem jó, s te meg végképp  nem örülnél. Ez is furcsa, téged valahogy mindig sikerül megemlítenem, már-már mintha veled beszélgetnék, de mégsem. Ez az érzés megnyugtat, ez a majdnem valóság.

Félelem

Azt hiszem rájöttem mitől félek a legjobban, amitől szinte észrevehetetlenül, de minden másodpercben reszketek, ha egyedül vagyok: elveszteni mindazt, amit felépítettem, amit magaménak és önmagamnak nevezhetek.

Probléma megoldó gondolkodás

Bizonyos eseményeket követően, már úgy 15-16 éves korom óta úgy gondoltam, hogy csak az ember önmaga tudja megoldani a saját problémáit, hiszen mint ahogy a probléma gyökere is bennünk van, úgy a megoldás kulcsa is. Egy idő után úgy gondoltam ezeket még megosztani is teljesen felesleges másokkal, mert a tapasztalatok szerint:

1,hülyének néznek
2,sajnálnak
3,nem értenek meg és összevissza magyaráznak
4,a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve
5,magad sem érted önmagadat, így más hogy érthetné meg
6,megtámadhatóvá válsz

Egy problémának a megoldásához szerintem soha nem kell több, mint egy határozott, helyes gondolat, amit végre is hajtunk. Ezen áll vagy bukik, van-e hited végrehajtani vagy nincs, más nem tudja helyetted megtenni.

Éppen ezért, s ennek tudatában ma elegem lett belőle, hogy megint 6:48-kor ébredtem fel és szószerint vágtatnom kellett a suliba. A nap is kisütött, a hó ellenére (vagy éppen amiatt) nincs már hideg, szóval borúságnak vége.

Obscure

Hogy legyen már valami szemmeresztős is itt, pár kép az Obscure videóklipjéből (performed by Dir en Grey):

Dyke.freeblog.hu || v4.

Ezt is megértük, s ez lett szerintem a legszebb.
Éljen a Kendos dizájn, és meglepő módon ezzel nem szenvedtem annyit, mint szoktam.

Mérgezés

Mindig is tisztában voltam a lelkiméreg létezésével, s hogy nem jó bizonyos dolgokat sokáig halogatni, meg hogy nem jó magunkat belülről heccelni... de abba soha nem gondoltam bele, hogy mi van ha ez a három tényező egyszer csak egy hatalmas robbanásban egyesül. Az kérem szépen olyan, mintha 2dl 50°C-os pálinkát és 2 zöldet elfogyasztottunk volna, s mindeközben folyamatosan a tudatánál van az ember, csak éppen a hányingertől, a szédüléstől, a süvítő gondolatoktól szinte majdnem cselekvő képtelen, s örül ha pár mondatot ki tud préselni a torkán. Too high, falls deep. Akkor egyetlen egy megoldást láttam magam előtt, s azt ismételgettem monotonon: „Mind a kettőt felrúgom a Holdra, aztán megyek hányni”, néha még viccesnek is találtam az egészet, ahogy elképzeltem. De korántsem ilyen egyszerű, az ember gyomra állhat egy hatalmas nagy görcsölő csomóból, a fájdalomtól már térdre rogysz, s legszívesebben üvöltenél, de nem teszed, mert tudod, hogy a WC ajtaja előtt minimum 10 ember vár még a sorára. Kiegyenesedsz, veszel pár nagy levegőt és elintézed, azt amit meg kellett volna már rég tenned. Reggel a metrón magamba szottyanva rájöttem a végső konklúzióra: a saját mérgünket, az önmérgezésünktől nem lehet megszabadulni egy szépen ívelő hányással, gyomormosással, ezt bezony meg kell emészteni, fel kell dolgozni, immunissá kell válni, vagy belerokkansz.

Kábulat


Régen csináltam egy iskolai pályázatot, bár nem adtam be 88 oldalig eljutottam, a téma a kábítószerek voltak, s elsősorban Tolnai Kálmán: Kábulat című könyvét használtam forrásul. Ha jól emlékszem az első bekezdés valahogy úgy kezdődött hogy: „ már az ősember is ismert és használt olyan szereket, amivel a tudatát tudta módosítani, s önkívületi állapotba kerülhetett (gondoljunk csak a sámántáncokra)”. Akkor balgán olvastam, s róttam minden egyes kábítószernek a hatásait, s a rendszeres használatából eredő függés milyenségét. Emlékszem a fűre ezek voltak meghatározva: könnyű drog, nem okoz fizikai függést, csak a rá hajlamosaknál lelki függőség léphet fel. Akkor fogalmam sem volt a tényleges hatására a szervezetre. Azok a dolgok, amik lezajlanak benned egy jobb minőségű cucc után... Először csak csípi a torkodat, egyre tüzesebb a füst, amit beszívsz. Ilyenkor elég, leülsz, s érzed mintha lágy meleg gyengeség lenne úrrá a térdeden, majd a nyakadon. Megmozdulsz, s mintha mozdulatlanul, de mégis széles ívben lengenél, koncentrálsz, mi okozza ezt a szédületet? Mintha ájulnál, de nem az agy akar éppen tartalék üzemmódba kapcsolni, keresel tovább, s megérzed azt az üres nehézséget, azt a kis feszültséget, rezgést a mellkasodban, mint a hajók tőkesúlya a hullámzó tengerben. Szerintem ott „lakik” a lélek, amikor iszonyatosan, de tényleg iszonyatosan valami miatt elszomorodok egy szörnyű szorítást szoktam ott érezni, a mellkasom közepén, nem a szívben, s ugyan itt éreztem azt a hatalmas szívdobbanást és hőhullámot, amikor Szabrináéknál voltam, s csak annyit mondott nekem: „I really like you”. Meggyőződésem, hogy ez a lélek és nem a szív. Félelmetes ilyenkor ez az állapot, anyám biztos fél „asztrál utazásnak” mondaná, s lenne is benne valami, én is úgy érzem ezt az állapotot, mintha a lélek ki-ki akarni ugrálni belőlem, mozgolódik, szállna. Nyugodtan ülsz, behunyod a szemed és arra koncentrálsz, hogy véget vessél ennek az érzésnek, csitítod a lelked. S egyszer csak megjelenik egy fél másodpercnyi hőhullám, pezseg a vádlid, megy felfelé, megy egészen a mellkasig, vállak, nyakizmok, s a fejed tetején mintha kipezsegne, majd egyre lágyabban pezseg. Orgazmus előtti 1 másodperc 2 perc hosszan elnyújtva, persze orgazmus nélkül, majd megmozdul a fejed, újra lélek hipertérugrási kísérletei, most már felmelegedett az egész tested, s érzed, hogy ömlik, száguld a vér a fejedbe, a laza nyaklánc most megfeszül a nyakadon, leheletnyi nyomás csak, mégis mintha fojtogatnának kötéllel. Élesebbek az érzékszervek. S ez eljátszódik még úgy kétszer. Nem bírod, le kell feküdni, zene benyom, most már csak egy fátyolt érzel a fejedre terítve, tompaság, bágyadtság, a melegség is elillan a testből, enyhe bizsergés helyette. Kanosság. A zene, ami eddig folyamatosan ment, hirtelen abba marad... 1,2,3,4,5.... s 10 szeres sebességgel süvít a fejedbe a nem hallott dallamok. Fülsüketítő, fáziskésés. Zenét lekapcsolod, már bántja a füledet, a lényeg, a megvilágosulás már nem lehetséges a zene által. Már fekszel és nyugtázod magadban, hogy aludni kéne. Gyors alvás gyakorlat: Koncentrálsz, kő vagy, a kőnek nincsenek gondolatai, a kő üres... pár másodperc és feketeség, fekete. Ilyenkor kellene a gondolatokat kizárni, de most nem fog menni, gondolatok és emlékek milliói zúdul a tudatodba, mérlegelés, kérdések és filozófiák, versek, dalok, könyvek, érzések, ember, beszélgetések, arckifejezések, pingpongozol velük egyre gyorsabban szerválva a labdát. Mentális, teljes kifáradás, már az álom szó gondolatát sem tudod rendesen végig gondolni, mély alvás és idióta álmok, majd reggeli kiszáradásra ébredsz.