Helyzetjelentés

Fekszem az ágyamban, újfent lógok, s a zenére dudorászok. Alattomosan fáj a fejem, s magamhoz sem vagyok már teljesen őszinte. Megrekedtem. Valahol a mértéktelen bunkóság és az empatikusság között. Nem tudom mire keresem a választ, hogy tegyem fel a helyes kérdést és végképp nem értem a jelent. Írni se nagyon tudok, nem hogy szépen. Néha erős késztetésem van arra, hogy berúgjak, akkor könnyebben távoznak a gondolatok. Lelkiismeret, nem teszem, nem jó, s te meg végképp  nem örülnél. Ez is furcsa, téged valahogy mindig sikerül megemlítenem, már-már mintha veled beszélgetnék, de mégsem. Ez az érzés megnyugtat, ez a majdnem valóság.