Kábulat
Régen csináltam egy iskolai pályázatot, bár nem adtam be 88 oldalig eljutottam, a téma a kábítószerek voltak, s elsősorban Tolnai Kálmán: Kábulat című könyvét használtam forrásul. Ha jól emlékszem az első bekezdés valahogy úgy kezdődött hogy: „ már az ősember is ismert és használt olyan szereket, amivel a tudatát tudta módosítani, s önkívületi állapotba kerülhetett (gondoljunk csak a sámántáncokra)”. Akkor balgán olvastam, s róttam minden egyes kábítószernek a hatásait, s a rendszeres használatából eredő függés milyenségét. Emlékszem a fűre ezek voltak meghatározva: könnyű drog, nem okoz fizikai függést, csak a rá hajlamosaknál lelki függőség léphet fel. Akkor fogalmam sem volt a tényleges hatására a szervezetre. Azok a dolgok, amik lezajlanak benned egy jobb minőségű cucc után... Először csak csípi a torkodat, egyre tüzesebb a füst, amit beszívsz. Ilyenkor elég, leülsz, s érzed mintha lágy meleg gyengeség lenne úrrá a térdeden, majd a nyakadon. Megmozdulsz, s mintha mozdulatlanul, de mégis széles ívben lengenél, koncentrálsz, mi okozza ezt a szédületet? Mintha ájulnál, de nem az agy akar éppen tartalék üzemmódba kapcsolni, keresel tovább, s megérzed azt az üres nehézséget, azt a kis feszültséget, rezgést a mellkasodban, mint a hajók tőkesúlya a hullámzó tengerben. Szerintem ott „lakik” a lélek, amikor iszonyatosan, de tényleg iszonyatosan valami miatt elszomorodok egy szörnyű szorítást szoktam ott érezni, a mellkasom közepén, nem a szívben, s ugyan itt éreztem azt a hatalmas szívdobbanást és hőhullámot, amikor Szabrináéknál voltam, s csak annyit mondott nekem: „I really like you”. Meggyőződésem, hogy ez a lélek és nem a szív. Félelmetes ilyenkor ez az állapot, anyám biztos fél „asztrál utazásnak” mondaná, s lenne is benne valami, én is úgy érzem ezt az állapotot, mintha a lélek ki-ki akarni ugrálni belőlem, mozgolódik, szállna. Nyugodtan ülsz, behunyod a szemed és arra koncentrálsz, hogy véget vessél ennek az érzésnek, csitítod a lelked. S egyszer csak megjelenik egy fél másodpercnyi hőhullám, pezseg a vádlid, megy felfelé, megy egészen a mellkasig, vállak, nyakizmok, s a fejed tetején mintha kipezsegne, majd egyre lágyabban pezseg. Orgazmus előtti 1 másodperc 2 perc hosszan elnyújtva, persze orgazmus nélkül, majd megmozdul a fejed, újra lélek hipertérugrási kísérletei, most már felmelegedett az egész tested, s érzed, hogy ömlik, száguld a vér a fejedbe, a laza nyaklánc most megfeszül a nyakadon, leheletnyi nyomás csak, mégis mintha fojtogatnának kötéllel. Élesebbek az érzékszervek. S ez eljátszódik még úgy kétszer. Nem bírod, le kell feküdni, zene benyom, most már csak egy fátyolt érzel a fejedre terítve, tompaság, bágyadtság, a melegség is elillan a testből, enyhe bizsergés helyette. Kanosság. A zene, ami eddig folyamatosan ment, hirtelen abba marad... 1,2,3,4,5.... s 10 szeres sebességgel süvít a fejedbe a nem hallott dallamok. Fülsüketítő, fáziskésés. Zenét lekapcsolod, már bántja a füledet, a lényeg, a megvilágosulás már nem lehetséges a zene által. Már fekszel és nyugtázod magadban, hogy aludni kéne. Gyors alvás gyakorlat: Koncentrálsz, kő vagy, a kőnek nincsenek gondolatai, a kő üres... pár másodperc és feketeség, fekete. Ilyenkor kellene a gondolatokat kizárni, de most nem fog menni, gondolatok és emlékek milliói zúdul a tudatodba, mérlegelés, kérdések és filozófiák, versek, dalok, könyvek, érzések, ember, beszélgetések, arckifejezések, pingpongozol velük egyre gyorsabban szerválva a labdát. Mentális, teljes kifáradás, már az álom szó gondolatát sem tudod rendesen végig gondolni, mély alvás és idióta álmok, majd reggeli kiszáradásra ébredsz.
Régen csináltam egy iskolai pályázatot, bár nem adtam be 88 oldalig eljutottam, a téma a kábítószerek voltak, s elsősorban Tolnai Kálmán: Kábulat című könyvét használtam forrásul. Ha jól emlékszem az első bekezdés valahogy úgy kezdődött hogy: „ már az ősember is ismert és használt olyan szereket, amivel a tudatát tudta módosítani, s önkívületi állapotba kerülhetett (gondoljunk csak a sámántáncokra)”. Akkor balgán olvastam, s róttam minden egyes kábítószernek a hatásait, s a rendszeres használatából eredő függés milyenségét. Emlékszem a fűre ezek voltak meghatározva: könnyű drog, nem okoz fizikai függést, csak a rá hajlamosaknál lelki függőség léphet fel. Akkor fogalmam sem volt a tényleges hatására a szervezetre. Azok a dolgok, amik lezajlanak benned egy jobb minőségű cucc után... Először csak csípi a torkodat, egyre tüzesebb a füst, amit beszívsz. Ilyenkor elég, leülsz, s érzed mintha lágy meleg gyengeség lenne úrrá a térdeden, majd a nyakadon. Megmozdulsz, s mintha mozdulatlanul, de mégis széles ívben lengenél, koncentrálsz, mi okozza ezt a szédületet? Mintha ájulnál, de nem az agy akar éppen tartalék üzemmódba kapcsolni, keresel tovább, s megérzed azt az üres nehézséget, azt a kis feszültséget, rezgést a mellkasodban, mint a hajók tőkesúlya a hullámzó tengerben. Szerintem ott „lakik” a lélek, amikor iszonyatosan, de tényleg iszonyatosan valami miatt elszomorodok egy szörnyű szorítást szoktam ott érezni, a mellkasom közepén, nem a szívben, s ugyan itt éreztem azt a hatalmas szívdobbanást és hőhullámot, amikor Szabrináéknál voltam, s csak annyit mondott nekem: „I really like you”. Meggyőződésem, hogy ez a lélek és nem a szív. Félelmetes ilyenkor ez az állapot, anyám biztos fél „asztrál utazásnak” mondaná, s lenne is benne valami, én is úgy érzem ezt az állapotot, mintha a lélek ki-ki akarni ugrálni belőlem, mozgolódik, szállna. Nyugodtan ülsz, behunyod a szemed és arra koncentrálsz, hogy véget vessél ennek az érzésnek, csitítod a lelked. S egyszer csak megjelenik egy fél másodpercnyi hőhullám, pezseg a vádlid, megy felfelé, megy egészen a mellkasig, vállak, nyakizmok, s a fejed tetején mintha kipezsegne, majd egyre lágyabban pezseg. Orgazmus előtti 1 másodperc 2 perc hosszan elnyújtva, persze orgazmus nélkül, majd megmozdul a fejed, újra lélek hipertérugrási kísérletei, most már felmelegedett az egész tested, s érzed, hogy ömlik, száguld a vér a fejedbe, a laza nyaklánc most megfeszül a nyakadon, leheletnyi nyomás csak, mégis mintha fojtogatnának kötéllel. Élesebbek az érzékszervek. S ez eljátszódik még úgy kétszer. Nem bírod, le kell feküdni, zene benyom, most már csak egy fátyolt érzel a fejedre terítve, tompaság, bágyadtság, a melegség is elillan a testből, enyhe bizsergés helyette. Kanosság. A zene, ami eddig folyamatosan ment, hirtelen abba marad... 1,2,3,4,5.... s 10 szeres sebességgel süvít a fejedbe a nem hallott dallamok. Fülsüketítő, fáziskésés. Zenét lekapcsolod, már bántja a füledet, a lényeg, a megvilágosulás már nem lehetséges a zene által. Már fekszel és nyugtázod magadban, hogy aludni kéne. Gyors alvás gyakorlat: Koncentrálsz, kő vagy, a kőnek nincsenek gondolatai, a kő üres... pár másodperc és feketeség, fekete. Ilyenkor kellene a gondolatokat kizárni, de most nem fog menni, gondolatok és emlékek milliói zúdul a tudatodba, mérlegelés, kérdések és filozófiák, versek, dalok, könyvek, érzések, ember, beszélgetések, arckifejezések, pingpongozol velük egyre gyorsabban szerválva a labdát. Mentális, teljes kifáradás, már az álom szó gondolatát sem tudod rendesen végig gondolni, mély alvás és idióta álmok, majd reggeli kiszáradásra ébredsz.
