Ezt nem bírtam megállni, h ne rakjam fel. Húgom dokumentálta a mai estét.

Dyke ül a gépnél, s olvassa a kis dolgait, issza a kakaóját. Gyanús mozgást észlel jobboldalról.
Gyanús elem azaonosítva, jé ez a húgom, hehe, vaj mit akarhat?
Ja, h fényképezel, na most már azért elég legyen... fu >(! (igen az ott félig lekopott körömlakk, még sokkra raktam fel poénból)
Húgom felkiállt, hah én szebb vagyok nálad! (húg magát lefényképez)
Húg megnézte a képet és szőrnyülködik, h vághatott ilyne idióta fejet. Én is megnéztem, s a röhögőgörcs elfogott.

Házasodjunk... vagy ne?!

Tegnap a TVben volt egy kis hír részlet egy ázsiai melegfelvonulásról, aminek a célja a melegházasság legalizálása volt. Nagyon szépen ki voltak öltözve, sajnos képet nem találtam a felvonulásról, a pride sem írt róla, egyik kereskedelmi TV honlapján sem tüntették fel a cikket. Viszont nagy nehezen találtam egy cikket róla. (Bizakodva néz Scully ügynökre ő hátha talál képeket)

Na, de nem is ez a lényeg. Ma nagyon felkapott dolog lett a házasság. A heterók házassági szándéka csökken, inkább élettársi szerződéseket kötnek, a melgek meg házasodnának, ha tudnának. De miért olyan fontos ez, hogy mind2 fél tízkörömmel ragaszkodik hozzá?
Házasság, kapunk róla egy papírt, amin elismerik, hogy életünket összekötöttük, lényegében erről kéne szólnia, de miről szól (szólt) még?
Vagyonszerzés, vagyongyarapítás, diplomácia erősítése, v kialakítása, családalapítás, juttatásokra és kedvezményekre való jogosultság, s amit a politikusok (Bush) szeret hangsúlyozni, hogy a házasság egy férfi és egy nő szentsége.
Az én szemszögemből maga a papír, arról, h mi egyek vagyunk tök felesleges, mert nem a papír fog hűségessé, türelmessé és kitartóvá tenni. Másrészt nem hiszem, h létezik az örökszerelem, ami egy életen át szól. A szentségről meg annyit, hogy az már az elejétől fogva nem is nagyon létezett (lásd az előbb sorolt példákat fent), csak egy újabb legális eszköz/lehetőség a vagyonszerzésre. Akkor még a Bibliára is imádnak hivatkozni, amikor a Föld lakosságának jelentős része nem keresztény, vagy nem hisz Isten/ek létezésében.
Deha ennyire ragaszkodnak hozzá, akkor legyen, mondjuk én akkor nem csak, h megtiltanám a melegek házasságát, de a heteró házasságokat is szigorítanám (pl 18 éven aluli még szűlői beleegyezéssel sem házasodhat, legyen megfelelő háttere, a kényszer- és az érdekházasságok kiszűrése, a Las vegasi gyorsesketők megszüntetése, a 3 napos házasság és utánna vállás esetek büntetése [lsd. Britney esetét]) - hogy tényleg szent legyen, s legyen valami értéke is annak a papírnak. De természetesen a házasságok szigorítása mellett fontos szerepet szánnék az élettársi szerződésnek is, ami egyaránt vonatkozik a meleg és heteró párokra, s szintén tartalmaznának juttatásokat, kedvezméyneket (adókedvezmény, özvegyülés után járó pótlék, támogatások, öröklés), stb.
Ez mondjuk csak az én véleményem (anyázni és véleményt kifejteni lehet a shoutboxban, vagy az üzenösdivel).
___

Egyéb:

Most néztem 1-2 Cinema 4D leírást, félelmetes, h miket tud, Nojcsi te még nem szúrtad ki?

Ma írtam egy ps tutoriált, nem nagy izé-bizé. Itt meg lehet nézni.
Tanulnom kéne.

Műleszbi :(

Az L Wordos módszer szerint én nem vagyok leszbikus, mivel a gyűrűsujjam igen csak lemarad a mutatóujjamtól. *
(*: közben felvilágosítottak, h hülye vagyok, mert hogy az a középső ujjam. Arigato Xpressionist.)


Jah igen, hogy miért lettem én a főellenség itthon?
Az azért volt kérem, mert én elkezdtem Hellsinges képeket nyomtatni, hogy azokat én majd jól kirakom valahová. Húgom nézegette őket meg minden, s mondom neki, az ablakra fogok kirakni 1párat (mivel más szabadhely nem nagyon van). A húgom felháborodva vette ezt tudomásul, h így is olyan kevés fény jön be az ablakon keresztül, s én még azt is el akarom takarni (ez annak köszönhető, hogy anyám szobája tul. képpen beépített terasz, s az ő ablakain keresztül kapja a mi szobánk a fényt... na de itt van róla kép: 1, 2)
Én meg azon a véleményen voltam, h nem egy 27x21cmes lapon fog múlni a szemünk fénye, mert akkor ennyi erővel anyám rolóját is lekéne szedni az ablakról, meg a nővényeket is el kéne tüntetni az ablakból, stb. Meg egyébként is, mindig fel van kapcsolva délután a lámpa, a húgomnak az íróasztalán van neki külön lámpája, nekem emg itt vna az a baszott nagy állólámpa, amit nem tudok használni, mivel elfogytam az elosztókból :(. S modnom neki, de akkor is szeretnék oda kirakni képeket, nem ezen fog múlni. Ő meg erre rávágja, jó rakjam csak fel, ő meg lefogja tépni. Na erre én meg begurultam (fotópapírra nyomtattam, ami nem egy olcsó dolog), s azt válaszoltam neki, h hogy lehet agyilag ennyire korlátozott, h nem tudja felfogni, hogy nem ezen fog múlni a szoba világossága. Erre felkapta a vizet, s mondta, h ne beszéljek vele így, blabla. Anyu hazajött, 5 perc után az volt az első dolga, h befeküdt az ágyba úgy 30 perc múlva kikullog könnyes szemekkel az előszobába, ahol anyu éppen volt. Anyu emg egyből, jajj sírtál mi baj van? Aztán egyből ugrik rám, h nézd a húgod sírt miattam, s hogy azonnal kérjek tőle bocsánatot. Mondom a szart fogok tőle bocsánatot kérni, ha ezen sírvafakad, mi ő valami kisbaba, v mi? (Megjegzem, h 1,5 év van közöttünk, ő most lesz 17 éves).
Anyám szeme szikrát szórt, már láttam, h mindjárt mondja, h én mindig mien szemét vagyok (anyám részéről a következő előzmények vannak: reggel 6kor, amíg én alszom elkezd számítógépezni, s láss csodát az internet explorer ikonja helyett már csak a FireFox van [amit megmutattam neki, hogy ugyna úgy kell használni, mint az IE-t], s az előzményekben nincs ott a freemail.hu urlja. Ienkor természetes visít nekem, h neeeeeem műűködik a gépppppp... én feltápászkodok, morgok és elindítom neki a firefoxot. 5 perc múlva újabb visítás, neeeem jön be az oldaaaal! Én még morcosabban kelek fel, megnézem mi van.... nyomok egy entert és tada bejött az oldal.... ez az első néhány alkalomkor még vicces volt, de hogy az elmúlt 2-3 hónap alatt állandóan emiatt visít nekem, az már 1 kicsit fárasztó.), s hogy velem lassan már nem lehet kommunikálni, meg h olyan vagyok, mint az apám (tőle már szinte dícséretnek számított, ha csak lehülyézett minket, ha olyanja volt, hehe)...stb. Ilyenkor kíváncsi vagyok, hogy vajon anyu elfeljtette-e, h a húgomat miért is szoktuk sárkánykának becézni, vagy azt, h nagyon tehetséges a színlelésben... na mind1, most közösen utálnak.

Erről a számítógépes problémáról az jutott eszembe, hogy anyám mindig azt vágja a fejemhez, hogy ő ezt soha nem tanulta. Én sem, emlékszem az első kis PI-et úgy 98ban vehette az apám. Ez számomra akkora újdonságnak, szenzációnak és érdekességnek számított (előtte egy C64nek voltunk boldog tulajdonosai), hogy mindenegyes alkalomkor, amikor apám ott ült a gép előtt én néztem, hogy mit csinált. Ott térdeltem mögötte, s órákon keresztül néztem, ahogy csinál valamit, vagy ahogy éppen játszik. Azszem először akkor ültem igazán gép elé, amikor az egyik PC Guruban megjelent a Broken Sword 1 demója, s apu azt mondta, h ez egy nekem való játék. Aztán egyik karácsonyra meg is kaptam, ha jól emlékszem. Ekkor már volt 1 kis alapom, h elindítani 2 kattintássla lehet, meg hogy van intéző, abban mappák vannak, s mappákban meg különböző fájlok. Aztán a Matrixot játszották a mozikban (addigra már egy PIIre cserélődött a PI, jelenleg is ezt használom), s az egyik volt osztálytársnőm elhívott a könyvtárba, hogy fordítsak neki egy a mátrixxal kapcsolatos weblapot. Hát én teljesen el voltam ájulva az internet láttán, végtelen lehetőségek tárházát láttam benne ( s látom máig), azután folyamatosan eljártam a könyvtárba internetezni. Aztán apámat is elkezdte érdekelni a dolog, s végül kikötöttünk a datanetnél, jó kis modemes internet kapcsolatunk lett. Újabb bámulós időszak következett, néztem, h apám milyen programokat használ a letöltésre, kérdezgettem, h ez a program mire való, az a program mire való stb. Aztán eljött az UPC ideje úgy 2000 nyarán, s onnantól fogva, amikor csak lehetett és apám nem volt otthon beültem a gép elé, s lassan elkezdtem megvilágosodni. Hehe a Broken Sword elindításától eljutottam addig, h már saját magam meg tudom oldani az egyszerűbb számítógépes problémákat, egész jól elboldogulok az adobe photoshoppal, a legtöbb általános felhasználó progit ismerem, nagyjából megtanultam a html programozást, meg bele tudok piszkálni a phpés dolgokba. Ez mind nem sok, de büszke vagyok rá, mivel nekem ezt nem kellett tanítani, hanem egyszerűen érdekelt a dolog, s nem ilyedtem meg 1-1 hibaüzenettől, hanem figyeltem és csináltam. Igaz a programok terén kurva nagy előny, h az angollal (hehe arról is írhatnék egy hosszú storyt, h én hogyan tanultam az angolt) soha nem volt különösebb problémám.
Ha a húgomat, vagy az anyámat különösebben érdekelné, lehet, h másképp állnék hozzá, de az érdeklődés kimerül abban, h működjön az internet, s tudjon levelet írni (anyám), húgomnál ez azzal egészül ki, hogy töltsek le számokat is neki (ő már azért ügyesebb, ő tud netezni, meg fájlokat menteni, másolni, sőt nyomtatni is tud :)).
De nem, ha valami nem megy akkor egyből a visítás, mert majd én úgy is megoldom... én meg vágjak jópofit hozzá (főleg, amikor típikusan mindig ugyanaz a probléma.. jah arról nem is beszélve, h magyar operációs rendszerről van szó (XP pro)).

Mind1, ma is alkottam egy háttérképet a magam szórakoztatására.

Ezt pedig Scullynak küldöm:

Otthon már megint én vagyok a közösen utált főellenség. Vannak negatív oldalai is annak, h apám már nem él velünk.

Na a képeket feltöltöttem, s meg is lehet őket nézni itt.
Tegnap egész mozgalmas napom volt, mint mondottam voltam a sárgapiacon, szomszédoltunk a húgommal, sőt még az osztálytársaimmal is beszéltem.

Az egyik osztálytársam szerelmes lett a másik osztálytársamba, s tegnap erről beszélgettünk. Ilyenkor eléggé nyomorékul érzem magam, meg minden más alkalomkor, amikor magánéleti gondokról van szó. A szokásos formaszövegnél ilyenkor sajnos nem tudok jobbat mondani, vagy vígaszt adni. Nem azért, mert nem szeretnék, csak hiába sajnálom, érzek vele együtt, én nem tudhatom, hogy az neki hogyan esik, s hogy mi lenne a legjobb, amit mondhatnék. Mással együtt sírni, vagy öllelgetni meg abszolút nem tudok. Hehe, én az amolyan lelki gondok szeméttárolója szerepét szeretem felvenni, elmondja mi baja én meg meghallgatom, van akinek ez is elég.

A karácsony már megint nem hagy nyugodni. Tegnap körbenéztem a piacon, s nem láttam semmi olyasmit, amit pl anyunak vagy a húgomnak tudnék venni. Egy dolog viszont biztos, a karácsonyi sütiket én fogom sütni :))), isteni boszorkánypogácsát tudok csinálni.

Hm ez érdekes, az előző post nem naon akar megjelenni. Miind1, majd reggel még ránézek.
Jah meg csak megjegyzem, h voltam a Józsefvárosi sárgapiacon, jó áron szereztem egy 1,5 kezes kínai (elvileg Tai Chi) Kardot, meg vettem 1-2 finomságot. De többet oda nem megyek (ha megyek akkor is a kínai supermarket miatt, hehe igazi kínai kajákat lehet ott venni). Fényképeket majd holnap rakok fel.
Jóccak!

Na, igaz itt nem látszik, de azrt én közben aktívan dolgoztam... igaz csak így a magam szórakoztatására. Olvastam 1-2 tutoriált, s azt próbáltam magamévá tenni a gyakorlatban. Az eredménye:










Meg újból beleestem a Hellsing karakterekbe - hehe "Sir" Integrába meg Alucardba természetesen -, de még mielőtt értetlenkedne itt valaki, ez egy anime, s nem a Van Hellsing.
És hogy miért? Hehe, egy kis ízelítő:











Forrás: Solid&Etc (galléria)

Hoho, ma megkaptuk a magunkét itten: http://www.tecknik.net/blogback/data/bb.php?blog=unalmasszar&post=302867
Me <3 blogstatistics.

Ma reggel teljesen ledöbbentem, ma 4ike, Csütörtök van. Én teljesen abban a hitben voltam, h ma még csak Szerda van. A fene.
Este kaptam levelet a SLY-tól, hogy még sem megyünk LANozni Keszthelyre, mert összesen 2 jelentkező van, az egyik én a másik, aki vinné a cuccost és vezetne. Végülis érthető, 2 emberrel még egy fun LAN, sem fun.
Viszont így marad pénzem. De újabb problémák merültek fel bennem ezzel kapcsolatban: 1 hónap és itt van a karácsony!!! Én tipikusan azaz ember vagyok, aki ált. December 24ikén reggel megy el ajándékokat vásárolni. Idén nem így lesz. Habár perpill ötletem sincs, h kinek mit vegyek. Meg dolgozni is kéne. Tanulni is kéne.

És most már tényleg kezdek félni magamtól. Álmomban már megint massacret csináltam.
Vártam a 30asra, de nem akart jönni, s pont oda beállt egy piros kis autó. Én meg nézem ki ül benne, hát Attilabá (ált iskola 5-6ik évében Számtechet tanított nekem), s kérdeztem, h megismer-e? Ő meg felismert, s megkérdeztem, h el tudna-e vinni egy darabon. Ő azt modnta, h igen, s elvitt Újpest központig, ott kiszálltam, s vártam a piros 96osra, h jöjjön. Felszálltam, s mentem arra felé, amerre régen laktunk. Még mielött a buszemgállóhoz értünk volna, látom itt egy elgázolt test, ott egy másik s, egyszer csak a busz kerekei megugranak 2x valamin, s látom, h oldalt repülnek ki az emberi végtagok, a buszvezető meg holt nyugodtan vezet tovább. Mondom mi a fene van itt, h csak így gázolják az embereket, azt mindneki jó magasról szarja le. Azt az egyik utas mondta nekem, h ma egy ilyen nap van, meg jobb ha vigyázok, mert a szakácsok embereket vadásznak. S komcsira, leszálltam, s épp azt látom, h az utca másik végében 4 szakács egy embert feltrancsiroz. S látom, h engem is nagyon stirölnek, meg hogy 1-2 ember lesben is áll, szépen óvatosan becsúsztattam a kezemet a zsebembe, s ott volt az egyik késem (ami tényleg meg van nekem, majd csinálok róla fényképet). Amikor az egyik sarokra értem, éreztem, h a befordulónál már vár valaki rám, hát elővettem a késemet, s előrántottam az ott lapuló embert. Hál égnek nem egy szakács volt, hanem egy barna hosszú hajú, barna szemű lány, akit elvileg ismertem, s segíteni akart nekem (álmomban ismertem, de így visszagondolva gőzöm sincs, h ki lehetett). Így ketten elindultunk a régi félpanel lakásunk felé. Közben odakiáltottam a szakácsoknak, h jobb ha nem terveznek semmit, mert kés van nálam, s nem félek használni! Szóval ők békénhagytak, de amikor a ház előtti bokrokhoz értünk, ilyen apró, puffancs szerű tündérkék jöttek elő (pufitündérek) mézes mázasan, de a csaj szólt, h ezek bizony kannibálok, s ha túl közel engedem őket, akkor mepróbálnak majd megenni, mint a pirannyák. És tényleg, el is kezdtek támadni, én meg mind1iket megfogtam, s nyakbadöftem és széthasítottam a testüket - biztos ami biztos alapon. Elég szánalmas, de az, ami a pufitündérek "királynője" volt... hát az már a beteg képzelgés netovábbja. Ugyanis a pufitündér kiráynőnek rózsaszín félig felfújt lufi volt a teste, kis szárnyacskákkal, de a feje..... a feje az egy szőke műanyag barbibaba feje volt! Beleszúrtam a kés hegyét a lufi testébe, s kész a kis pufitündérek nem támadtak többet. Ekkor elkezdtünk felfelé menni a lépcsőházban, s közben a barnahajú csaj mesélt, h miért is lettek ilyenek az emberek, meg hogy meg kell keresni a forrást, s ha ő nincs az emberek is rendbe fognak jönni. Ekkor találkoztam egy másik ismerősömmel, ő szőkésbarna volt, rövid hajjal, s megint csak dunsztom sincs, h ki lehetett, de álmomban őt is ismertem. S vele is beszélgettünk erről, amikor a lépcsőház legtetején jártunk, valamelyikük elszólta magát, s a másik mondta, h ő a forrás, h eddig miért nem vettük észre, pedig olyna egyszerű a magyarázata (és tényleg az volt, csak én meg már nem emlékszem erre a részre, h mi is volt pontosan). S nem tudom, vagy a szőkét, vagy a barnát megragadtam, belöktem az egyik ajtón, ami pont egy félig vizzel teli fürdőkádra nyitott. Ő landolt a fördőkádban, én meg szét- és összevágtam a gigáját. Meghalt és az emberek is normáliska lettek, szal Happy end.
Dehogy én miért mindig az ellen gigáját hasítom szét álmomban... de vért soha sem látok, csak azt h elfekededik a vágás helye.

Na mind1, itten van a Weiss Kreuz - Kiss me Kill Me (angolra fordított)dalszövege:

Forrás: animelyrics