Műleszbi :(
Az L Wordos módszer szerint én nem vagyok leszbikus, mivel a gyűrűsujjam igen csak lemarad a mutatóujjamtól. *
(*: közben felvilágosítottak, h hülye vagyok, mert hogy az a középső ujjam. Arigato Xpressionist.)
Jah igen, hogy miért lettem én a főellenség itthon?
Az azért volt kérem, mert én elkezdtem Hellsinges képeket nyomtatni, hogy azokat én majd jól kirakom valahová. Húgom nézegette őket meg minden, s mondom neki, az ablakra fogok kirakni 1párat (mivel más szabadhely nem nagyon van). A húgom felháborodva vette ezt tudomásul, h így is olyan kevés fény jön be az ablakon keresztül, s én még azt is el akarom takarni (ez annak köszönhető, hogy anyám szobája tul. képpen beépített terasz, s az ő ablakain keresztül kapja a mi szobánk a fényt... na de itt van róla kép: 1, 2)
Én meg azon a véleményen voltam, h nem egy 27x21cmes lapon fog múlni a szemünk fénye, mert akkor ennyi erővel anyám rolóját is lekéne szedni az ablakról, meg a nővényeket is el kéne tüntetni az ablakból, stb. Meg egyébként is, mindig fel van kapcsolva délután a lámpa, a húgomnak az íróasztalán van neki külön lámpája, nekem emg itt vna az a baszott nagy állólámpa, amit nem tudok használni, mivel elfogytam az elosztókból :(. S modnom neki, de akkor is szeretnék oda kirakni képeket, nem ezen fog múlni. Ő meg erre rávágja, jó rakjam csak fel, ő meg lefogja tépni. Na erre én meg begurultam (fotópapírra nyomtattam, ami nem egy olcsó dolog), s azt válaszoltam neki, h hogy lehet agyilag ennyire korlátozott, h nem tudja felfogni, hogy nem ezen fog múlni a szoba világossága. Erre felkapta a vizet, s mondta, h ne beszéljek vele így, blabla. Anyu hazajött, 5 perc után az volt az első dolga, h befeküdt az ágyba úgy 30 perc múlva kikullog könnyes szemekkel az előszobába, ahol anyu éppen volt. Anyu emg egyből, jajj sírtál mi baj van? Aztán egyből ugrik rám, h nézd a húgod sírt miattam, s hogy azonnal kérjek tőle bocsánatot. Mondom a szart fogok tőle bocsánatot kérni, ha ezen sírvafakad, mi ő valami kisbaba, v mi? (Megjegzem, h 1,5 év van közöttünk, ő most lesz 17 éves).
Anyám szeme szikrát szórt, már láttam, h mindjárt mondja, h én mindig mien szemét vagyok (anyám részéről a következő előzmények vannak: reggel 6kor, amíg én alszom elkezd számítógépezni, s láss csodát az internet explorer ikonja helyett már csak a FireFox van [amit megmutattam neki, hogy ugyna úgy kell használni, mint az IE-t], s az előzményekben nincs ott a freemail.hu urlja. Ienkor természetes visít nekem, h neeeeeem műűködik a gépppppp... én feltápászkodok, morgok és elindítom neki a firefoxot. 5 perc múlva újabb visítás, neeeem jön be az oldaaaal! Én még morcosabban kelek fel, megnézem mi van.... nyomok egy entert és tada bejött az oldal.... ez az első néhány alkalomkor még vicces volt, de hogy az elmúlt 2-3 hónap alatt állandóan emiatt visít nekem, az már 1 kicsit fárasztó.), s hogy velem lassan már nem lehet kommunikálni, meg h olyan vagyok, mint az apám (tőle már szinte dícséretnek számított, ha csak lehülyézett minket, ha olyanja volt, hehe)...stb. Ilyenkor kíváncsi vagyok, hogy vajon anyu elfeljtette-e, h a húgomat miért is szoktuk sárkánykának becézni, vagy azt, h nagyon tehetséges a színlelésben... na mind1, most közösen utálnak.
Erről a számítógépes problémáról az jutott eszembe, hogy anyám mindig azt vágja a fejemhez, hogy ő ezt soha nem tanulta. Én sem, emlékszem az első kis PI-et úgy 98ban vehette az apám. Ez számomra akkora újdonságnak, szenzációnak és érdekességnek számított (előtte egy C64nek voltunk boldog tulajdonosai), hogy mindenegyes alkalomkor, amikor apám ott ült a gép előtt én néztem, hogy mit csinált. Ott térdeltem mögötte, s órákon keresztül néztem, ahogy csinál valamit, vagy ahogy éppen játszik. Azszem először akkor ültem igazán gép elé, amikor az egyik PC Guruban megjelent a Broken Sword 1 demója, s apu azt mondta, h ez egy nekem való játék. Aztán egyik karácsonyra meg is kaptam, ha jól emlékszem. Ekkor már volt 1 kis alapom, h elindítani 2 kattintássla lehet, meg hogy van intéző, abban mappák vannak, s mappákban meg különböző fájlok. Aztán a Matrixot játszották a mozikban (addigra már egy PIIre cserélődött a PI, jelenleg is ezt használom), s az egyik volt osztálytársnőm elhívott a könyvtárba, hogy fordítsak neki egy a mátrixxal kapcsolatos weblapot. Hát én teljesen el voltam ájulva az internet láttán, végtelen lehetőségek tárházát láttam benne ( s látom máig), azután folyamatosan eljártam a könyvtárba internetezni. Aztán apámat is elkezdte érdekelni a dolog, s végül kikötöttünk a datanetnél, jó kis modemes internet kapcsolatunk lett. Újabb bámulós időszak következett, néztem, h apám milyen programokat használ a letöltésre, kérdezgettem, h ez a program mire való, az a program mire való stb. Aztán eljött az UPC ideje úgy 2000 nyarán, s onnantól fogva, amikor csak lehetett és apám nem volt otthon beültem a gép elé, s lassan elkezdtem megvilágosodni. Hehe a Broken Sword elindításától eljutottam addig, h már saját magam meg tudom oldani az egyszerűbb számítógépes problémákat, egész jól elboldogulok az adobe photoshoppal, a legtöbb általános felhasználó progit ismerem, nagyjából megtanultam a html programozást, meg bele tudok piszkálni a phpés dolgokba. Ez mind nem sok, de büszke vagyok rá, mivel nekem ezt nem kellett tanítani, hanem egyszerűen érdekelt a dolog, s nem ilyedtem meg 1-1 hibaüzenettől, hanem figyeltem és csináltam. Igaz a programok terén kurva nagy előny, h az angollal (hehe arról is írhatnék egy hosszú storyt, h én hogyan tanultam az angolt) soha nem volt különösebb problémám.
Ha a húgomat, vagy az anyámat különösebben érdekelné, lehet, h másképp állnék hozzá, de az érdeklődés kimerül abban, h működjön az internet, s tudjon levelet írni (anyám), húgomnál ez azzal egészül ki, hogy töltsek le számokat is neki (ő már azért ügyesebb, ő tud netezni, meg fájlokat menteni, másolni, sőt nyomtatni is tud :)).
De nem, ha valami nem megy akkor egyből a visítás, mert majd én úgy is megoldom... én meg vágjak jópofit hozzá (főleg, amikor típikusan mindig ugyanaz a probléma.. jah arról nem is beszélve, h magyar operációs rendszerről van szó (XP pro)).
Mind1, ma is alkottam egy háttérképet a magam szórakoztatására.
Ezt pedig Scullynak küldöm:
Az L Wordos módszer szerint én nem vagyok leszbikus, mivel a gyűrűsujjam igen csak lemarad a mutatóujjamtól. *
(*: közben felvilágosítottak, h hülye vagyok, mert hogy az a középső ujjam. Arigato Xpressionist.)
Jah igen, hogy miért lettem én a főellenség itthon?
Az azért volt kérem, mert én elkezdtem Hellsinges képeket nyomtatni, hogy azokat én majd jól kirakom valahová. Húgom nézegette őket meg minden, s mondom neki, az ablakra fogok kirakni 1párat (mivel más szabadhely nem nagyon van). A húgom felháborodva vette ezt tudomásul, h így is olyan kevés fény jön be az ablakon keresztül, s én még azt is el akarom takarni (ez annak köszönhető, hogy anyám szobája tul. képpen beépített terasz, s az ő ablakain keresztül kapja a mi szobánk a fényt... na de itt van róla kép: 1, 2)
Én meg azon a véleményen voltam, h nem egy 27x21cmes lapon fog múlni a szemünk fénye, mert akkor ennyi erővel anyám rolóját is lekéne szedni az ablakról, meg a nővényeket is el kéne tüntetni az ablakból, stb. Meg egyébként is, mindig fel van kapcsolva délután a lámpa, a húgomnak az íróasztalán van neki külön lámpája, nekem emg itt vna az a baszott nagy állólámpa, amit nem tudok használni, mivel elfogytam az elosztókból :(. S modnom neki, de akkor is szeretnék oda kirakni képeket, nem ezen fog múlni. Ő meg erre rávágja, jó rakjam csak fel, ő meg lefogja tépni. Na erre én meg begurultam (fotópapírra nyomtattam, ami nem egy olcsó dolog), s azt válaszoltam neki, h hogy lehet agyilag ennyire korlátozott, h nem tudja felfogni, hogy nem ezen fog múlni a szoba világossága. Erre felkapta a vizet, s mondta, h ne beszéljek vele így, blabla. Anyu hazajött, 5 perc után az volt az első dolga, h befeküdt az ágyba úgy 30 perc múlva kikullog könnyes szemekkel az előszobába, ahol anyu éppen volt. Anyu emg egyből, jajj sírtál mi baj van? Aztán egyből ugrik rám, h nézd a húgod sírt miattam, s hogy azonnal kérjek tőle bocsánatot. Mondom a szart fogok tőle bocsánatot kérni, ha ezen sírvafakad, mi ő valami kisbaba, v mi? (Megjegzem, h 1,5 év van közöttünk, ő most lesz 17 éves).
Anyám szeme szikrát szórt, már láttam, h mindjárt mondja, h én mindig mien szemét vagyok (anyám részéről a következő előzmények vannak: reggel 6kor, amíg én alszom elkezd számítógépezni, s láss csodát az internet explorer ikonja helyett már csak a FireFox van [amit megmutattam neki, hogy ugyna úgy kell használni, mint az IE-t], s az előzményekben nincs ott a freemail.hu urlja. Ienkor természetes visít nekem, h neeeeeem műűködik a gépppppp... én feltápászkodok, morgok és elindítom neki a firefoxot. 5 perc múlva újabb visítás, neeeem jön be az oldaaaal! Én még morcosabban kelek fel, megnézem mi van.... nyomok egy entert és tada bejött az oldal.... ez az első néhány alkalomkor még vicces volt, de hogy az elmúlt 2-3 hónap alatt állandóan emiatt visít nekem, az már 1 kicsit fárasztó.), s hogy velem lassan már nem lehet kommunikálni, meg h olyan vagyok, mint az apám (tőle már szinte dícséretnek számított, ha csak lehülyézett minket, ha olyanja volt, hehe)...stb. Ilyenkor kíváncsi vagyok, hogy vajon anyu elfeljtette-e, h a húgomat miért is szoktuk sárkánykának becézni, vagy azt, h nagyon tehetséges a színlelésben... na mind1, most közösen utálnak.
Erről a számítógépes problémáról az jutott eszembe, hogy anyám mindig azt vágja a fejemhez, hogy ő ezt soha nem tanulta. Én sem, emlékszem az első kis PI-et úgy 98ban vehette az apám. Ez számomra akkora újdonságnak, szenzációnak és érdekességnek számított (előtte egy C64nek voltunk boldog tulajdonosai), hogy mindenegyes alkalomkor, amikor apám ott ült a gép előtt én néztem, hogy mit csinált. Ott térdeltem mögötte, s órákon keresztül néztem, ahogy csinál valamit, vagy ahogy éppen játszik. Azszem először akkor ültem igazán gép elé, amikor az egyik PC Guruban megjelent a Broken Sword 1 demója, s apu azt mondta, h ez egy nekem való játék. Aztán egyik karácsonyra meg is kaptam, ha jól emlékszem. Ekkor már volt 1 kis alapom, h elindítani 2 kattintássla lehet, meg hogy van intéző, abban mappák vannak, s mappákban meg különböző fájlok. Aztán a Matrixot játszották a mozikban (addigra már egy PIIre cserélődött a PI, jelenleg is ezt használom), s az egyik volt osztálytársnőm elhívott a könyvtárba, hogy fordítsak neki egy a mátrixxal kapcsolatos weblapot. Hát én teljesen el voltam ájulva az internet láttán, végtelen lehetőségek tárházát láttam benne ( s látom máig), azután folyamatosan eljártam a könyvtárba internetezni. Aztán apámat is elkezdte érdekelni a dolog, s végül kikötöttünk a datanetnél, jó kis modemes internet kapcsolatunk lett. Újabb bámulós időszak következett, néztem, h apám milyen programokat használ a letöltésre, kérdezgettem, h ez a program mire való, az a program mire való stb. Aztán eljött az UPC ideje úgy 2000 nyarán, s onnantól fogva, amikor csak lehetett és apám nem volt otthon beültem a gép elé, s lassan elkezdtem megvilágosodni. Hehe a Broken Sword elindításától eljutottam addig, h már saját magam meg tudom oldani az egyszerűbb számítógépes problémákat, egész jól elboldogulok az adobe photoshoppal, a legtöbb általános felhasználó progit ismerem, nagyjából megtanultam a html programozást, meg bele tudok piszkálni a phpés dolgokba. Ez mind nem sok, de büszke vagyok rá, mivel nekem ezt nem kellett tanítani, hanem egyszerűen érdekelt a dolog, s nem ilyedtem meg 1-1 hibaüzenettől, hanem figyeltem és csináltam. Igaz a programok terén kurva nagy előny, h az angollal (hehe arról is írhatnék egy hosszú storyt, h én hogyan tanultam az angolt) soha nem volt különösebb problémám.
Ha a húgomat, vagy az anyámat különösebben érdekelné, lehet, h másképp állnék hozzá, de az érdeklődés kimerül abban, h működjön az internet, s tudjon levelet írni (anyám), húgomnál ez azzal egészül ki, hogy töltsek le számokat is neki (ő már azért ügyesebb, ő tud netezni, meg fájlokat menteni, másolni, sőt nyomtatni is tud :)).
De nem, ha valami nem megy akkor egyből a visítás, mert majd én úgy is megoldom... én meg vágjak jópofit hozzá (főleg, amikor típikusan mindig ugyanaz a probléma.. jah arról nem is beszélve, h magyar operációs rendszerről van szó (XP pro)).
Mind1, ma is alkottam egy háttérképet a magam szórakoztatására.
Ezt pedig Scullynak küldöm:
