Ma ellevelzgettem az egyik prideos lánnyall, s úgy esett, hogy témába jött a The L Wordből a tábla, amin az egyes emberek nevei voltak felírva, s összekötve másokkal, akikkel *khm* kapcsolatuk volt. "We are all connected... ". S a beszélgetésből kiderült, hogy ez a magyar leszbikusok 99%-ra is kb igaz lenne. De a következő sorok magukért beszélnek:

Persze, persze ez egy durva nagy általánosítás, de szerintem ez a nagy átlagra igaz. A példát megerősítendő eset volt az, amit az eklektikás élménybeszámolómban is leírtam. "Itt mindenki ismer mindenkit, itt mindenki valakinek az exje", "Két órával ezelött még a csajommal szexeltem, a bulin meg már egy másik lánnyal csókolózott.", "Azért szeretek lejárni az Alibibe, mert tele vannak heteró csajokkal, s azok egyből rádcuppannak... ilyen egyéjszakás kalandnak megteszik.". Ez mind egy csaj szájából, próbáltam szöveghűen idézni.
De egy másik esetet is felhoznék, felmentem a gyaloglóra a leszbi szobába, s priviben elbeszélgettem egy lánnyal. Állítása szerint, 3 éve van meg a barátnője, s a chatre azért szokott feljárni, hogy felszedjen magának 1-2 alkalmi barátnőt. Amikor rákérdeztem, miért teszi ezt, a válasz valami ilyesmi volt: "Megszokott érzések, megszokott érintések. Kell valami új is."
Én ezt olyan kiábrándítónak találom, jobban mondva nem csak ezt, hanem ezt az egészet. Talán "régi módi" vagyok, de ha én egyszer komolyan szeretek valakit, akkor én ŐT fogom szeretni, őszintén és becsületesen. Csak azért fenttartani egy kapcsolatot, mert az a kényelmes számomra, de közben meg más lányokat döngetek meg... hát nem tudom, én egy ilyen eset után nem tudnék a párom szemébe nézni, s azt mondani neki, hogy szeretlek.
Talán épp ezért nem is nagyon keresek magamnak barátnőt, vagy közeledek bárkihez is komolyabban. Lehet, magasra tettem a mércét, de én csak olyan lányba akarok beleszeretni, aki hasonlóan gondolkozik, mint én, hisz még az erkölcs és a tisztelet fontosságában, aki nem holmi "ösztönök" (az embernek nincsenek ösztenei, mégis sokan hívatkoznak arra, hogy "hajtják az ösztönei", s ezért cselekszi, azt amit cselekszik") hatására fekszik le egy másik lánnyal, mert hajtotta a vágy. S mivel nem nagyon hiszek az igaz szerelemben, ezért nem is hiszem, hogy valaha is találkozok egy olyan lánnyal, aki ilyen lenne és engem akarna (vagy én őt). Amikor ezt elmondtam az egyik ismerősömnek azt mondta nekem, kurvára pesszimista vagyok. Szerintem meg nem, csak racionalista, olyan sok más dolog van az életben, ami boldoggá teheti az embert, s csinálhat, ahelyett, hogy eszeveszetten keresgélne, vagy mindig más lány után epedezzen, vagy a saját ágyán kívül egy másik lány ágyában keresse a boldogságot. Persze az ember társaslény, én is érzem magamat olykor-olykor magányosnak, de ha az ember jól megválogattja a barátjait, könnyen átesik ezeken az időszakokon :)
Amúgy a Lost and delirioust ajánlanám mindenkinek mégegyszer, valamilyen szinten érinti a fent említett témát is.

Filmről jut eszembe, tegnap anyámékkal elmentünk moziba megnézni a Szex, csajok, Ibiza című filmet. Előszört azt hittem amerikai flm, de rájöttem, hogy német. Kicsit elszomorított, mert manapság a filmipar a következő témákra van nagyon ráállva:

1. Amerikai pite és társai
Avagy azon filmek, amik tipikusan a fiatalokról szól, s azok szexuális szárnypróbálgatásáról. Tele van hülyeségekkel, állatságokkal és természetesen a fő téma a szex. Valamilyen modern udvarlási útmutatónak számíthat a fiatalok körében, ahola  szépfiúk és a széplányok, mindig egymás karjaira találnak a film végén.

2. Képregény feldolgozások
A mánia az X-mennel kezdődött modern korunkban (anno Supermen meg Flash, s Tininija Teknőcök, Batman voltak az első képregényt feldolgozó filmek), majd jött a Pókember, LGX, Punnisher, Catwoman s most a Hellboy az ameriaki-európai övezetekben, de ott van pl Casshern és a Final Fantasy, Pokemon, Dragonball GT, Utenna, Tenchi Muyo, Godzilla, melyek többségének manga volt az ihletadójuk (japán képregény). Itt aztán szabadjára engedhetik a grafikusok, meg az effekt felelősök a fantáziájukat. Csak kár, hogy mind nagyon egy kaptafára mennek.

3. Legenda, könyv feldolgozások
Avagy a Gyűrűk Úra típusú filmek. Ebben a kategóriában a legelső a Gladiátor volt, igaz a Gyűrűk Úra az, ami beindította az ipart, de szépen sorjában jönnek is ki a klónjai: Van Hellsing, The Chronicles of Riddick, King Arthur, Harry Potter. A kevés és erkölcsös jó, győzemeskedik a hatalmas gonosz fölött.

4. Animációs filmek
Az uttörő ebben a műfajban a Toy Story volt (utódai: A bugs life, meg valami hangyás film), aztán a második generációt a Final Fantasy: The Spirits Within jelentette, s maradt is egészen a Shrekig. S a Shrek indította be az ipart, először jött a Shrek2, Scooby Doo 1-2, s mára már Garfield is életre kelt. Avagy modern mese felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, töménytelen humorral.

5. Bang-bang
Hát igen az akció, lövöldözős filmek mindig is jelen voltak, s a legtermékenyebbek is egyben. Az első forradalmi újítást a Matrix hozta, s azóta alap minden filmben a lasított lövöldözős, esős és ugrálós jelenetek.

Manapság elég kevés a tényleg jó film, amire akár évek múltán is visszaemlékezünk. A filmek is olyanok, mint a modern életünk, vedd meg, mert vadi új, de 2 hónap múlva megjelenik egy mégújabb, ami ideig-óráig kielégíti szükségleteinket, amíg meg nem jelenik a legújabb termék, ami csak a fogyasztásunkra vár.
Mondjuk valamilyen szinten meg is értem, elég nehéz újításokat, korszakújító filmeket csinálni a mai világban, amikor már szinte minden lerágott csontnak számít, s a filmek többsége az amerikai normákhoz vannak állítva: könnyű emészthető történet, szex, coolness, high tech és effektek töménytelenül, szerelem, akció.

Na, viszont van 1-2 filmajánlatom: (A Lost and Delirioust ugye mondanom sem kell) The Reckoning, The Village, The Fifth Element, Jean of Arc, Amélia csodálatos élete (huh vagy mi), Crush, Szeretni Bolondulásig, Tigris és a Sárkány, Hero (!!!!!!!!! az a film eszméletlenl jó), hm meg ezen lehetne vitatkozni, de szerintem Kill Bill is egy egész jól sikeredett film (igaz a második részét még nem láttam).

Na ennyi mostanra, egyébként perpill vagy baciktól, vagy allergiától szenvedek, mert állandóan prüszkölök, s már teljesen ki vagyok ettől).

> |

Kötelező olvasmány mindneki számára: aati blogjáról

Elöször úgy gondoltam hozzá fogok fűzni 1-2 gondolatot, de többszöri újraolvasás után rájöttem, felesleges. A "cikk" magáért beszél. szerintem sok blogírónak (beleértve magamat is) egy fajta írányelvet mutathat a blogíráshoz.

Forrás: aati

Megnéztem ma a kövi filmeket:
I, the Robot - egész érdekes volt... én ama alacsony fogyasztói rétegek közé tartozom, akik nem vették le egyből, h ki is a főgonosz.

Elfen Lied 1-2 - Az eleje tök jó massacre mindent, vér és testrészek... na de hogy a végére egy nyunyogó Chii-fülű lánykává válljon? Amúgy tök jó, a csajszi tök nude szinte végig. Na de ha iesmire vágynék, ott van Ikkitousen... abban legalább kézzel verekednek a csajok és nincs Chii.fülük.

Lost and Delirious - Úristen!!!!!!!!!!! (avagy: Ammagad!!!!) Olyan, de olyan szép volt, hogy a végét végig bőmböltem. Ma estére elvette az optimista látásmódomat. >.>

Amiket meg megakarok nézni:
The Reckoning -> Nojéknak csak ajánlom, suprnován fent van, divx. Érdekes középkorban játszodó selytelmes story. Nah az előzetesét láttam, és nekem bejött, ő meg úgy is mindenevő :) szal tessék letölteni.

The village - (vagy fene tudja, h kell írni ezt a ceccerű szót) Noémi írt róla, h jó kis idegőlös film, majd jól megnézem. Habár én nagyon nem bírom az ieneket, és sikítok minden gagyi rémisztegtős filmnél.

Final Fantasy Adventchild - na erre várhatok még egy jópár évet, mire elkészül. De odabasz lesz!

Cashern - Már láttam, de csak gagyi Mozi Cam változatát. :( majd várom a DVD rippet.
-----------

Egyéb...

Moondance megírta Coming Outját, szal tessék olvasgatni bátran! De épp Szerdán esett úgy, h nekem is volt egy kisebb Coming Outom, Úgy esett, h mivel most 5ik évfolyamra járok, vannak új osztálytársaim is. Az egyik csaj, akivel már jól összehaverkodtunk, egy másik suliból jött és nem tudott ferdehajlamaimról ;) (a suliban, otthon, rokonok, tanárok mind tudják, h nem éppen a fiúk vonzanak, de ennyit elég tudni). Aztán épp úgy esett, hogy piálásról volt szó. Én meg elmeséltm, hogy jártam Capellában... s eléggé furcsa volt így mondogatni, hát hogy táncoltam egy hete... eh egy csajjal, meg hogy 2 másik csajjal voltam, ott és hogy nem szeretem azt a helyet, mert... És nem nagyon értették (egy fiú osztálytársam is ott volt, úgyszintén újonc), így hát mondtam neki... hogy van egy ien fajta ferdehajlamom. Ő néz, s kérdi milyen szinten? MOndom milyen milyen szinten? Hát hogy bi, vagy...  :))) mivel nem vagyok a szavak embere, ezért rámutattam a fiúra és mondtam, vele nem járnék, viszont, rámutattam, veled járnék. Ilyen szinten. Ő így nézett aztán röhögött, majd mondta tök jó, meg mondta, hogy bocsi, csak neki még nem volt ilyen abarátikörében. Szóval tök jól vették, meg még mindig együtt lógunk.

Pont vele mentem le ma is füstölni az udvarra, amikro odarobog egy szöszke kiscsaj és elkezdi:
- Jajj lécci tudtok adni egy cigit?
Én: hehe, minek?
- Lécci adjatk egy szálat :)
Én: hányadikos is vagy?
- Elsőbe járok.
Én: HAHAHA, nem kapsz. Rossz vagy, elsősöknek nem jár.
- Lécci?!
Én: nem... hehe (és elmentünk, broaf ezek az elsősök mit képzelnek magukról pah)
Erre osztálytársam is röhög, hogy ez azért poén, hogy csak így idejönnek kuncsorogni. Én meg mondom neki, jah ráadásul még nem is az esetem :D. Erre ő majdnem megfulladt a röhögéstől, aztán kérdi, miért, haa z lett volna adtam volna neki? Mondom nem, mert nicns ez is tőled van te buta :P. Ő: jah tényleg nem baj adtam volna másikat.

Pah épp msot csengettek az ajtónk előtt, azt senki sem volt ott, mikor kimentem -.- nem szeretem az ilyesmit!!!!

Nah ennyi mára. csók!

Épp Kismaroson voltam, amikor ment Frei Tamáska a TVben, s mivel japánról volt szó fél füllel hallgattam is kártyázás közben. Elég körültekintő volt a riport, de túlságosan kiélezte a szamurájokra meg az egésznek ilyen szenzáció hajhász "na msot megmutatom az abszolút igazságot" szaga volt. Az egész riportot a japán szamuráj erkölcsre élezte ki, avagy ő által nevezett 'software'-re. Ami nem rossz, csak kb a népesség 10-20% volt nemes szamuráj japánban, a többi kereskedő és földműves paraszt. S ugye nem lehet minden ma élő japán szamurájcsalád leszármazottja. Ha kérdést mondjuk a tradiciók, morál és vallás sempontjából közelíti meg sokkal reálisabb lett volna a riport, dehát ugye akkor meg nem olyna nagy szenzáció. De mondjuk hallottam 1-2 ledöbbentő adatot... ha jól emlékszem csak Tokyoban laknak 35 millióan, ott egy 20ezres (papírpénz) nagyságú föld többet ér, mint maga a papír által képviselt összeg.
Aminek külön örültem, hogy megemlítették a fiúknak meg lányoknak készült 'képregényeket'. Avagy a yurit (lightosabb verziója a Shouyo-ai), és a yaoit (lightosabb verziója a Shounen-ai). A yuri tulajdonképpen azt jelenti, hogy leszbikus képregény (avagy tiszteljük meg őket és ezentúl mangának fogom nevezni), a yaoi meg már gondolom mindneki rájött férfiú szerelemről szól. Majd szúrok be 1-2 képet nyálcsorgatásnak :) [megj: a manga azért manga és nem képregény, mert sokkal több mint egy átlagos firkálmány, egyesek szinte művészi szinten csinálják, s 1-1 nevesebb rajzoló manga sorozataiért ige csak szép summákat szoktak fizetni (ezek inkább Doujinshik, amik egy eredeti történet fikció szerű folytatása, manipulálása, emiatt limitált példányban vannak és ezért sokat érnek)].

A mangákkal és magazinokkal, meg tini sulislányokkal kapcsolatban, ami viszont nem tetszett hogy eléggé perverzeknek állították be a japánokat. Az igaz, hogy többségük eléggé félénk, s az is igaz, hogy erotikus tartalmú magazinokon (tartalma szerint lehet kinki, ecchi, hentai), meg középiskolás lányok bugyiján vezetik le frusztrációjukat, de azt viszont elfelejtette megemlíteni, hogy ott mennyivel kevesebb a bűnözés, erőszak, stb.

Na egyenlőre ennyi jutott eszembe ezzel kapcsolatban. A képeket meg majd feltöltöm.

Bö... U... Zö...I...?

Szóval visszatértem Kismarosról, de először nézzük szépen sorjában a történéseket:

1. Szombat este, Eklektika

Találkoztam volna 2 emberrel a pride-ról, s elmentünk volna Ekibe inni meg traccsolni. De sajnos, csak ketten mentünk végülis, a másik leányzó hírtelen rossz híreket kapott, s inkább otthon maradt. Megbeszélt helyen taliztunk, elslatyogtunk Ekibe, én söröztem, ő meg konyakozott Colával. Így beszélgettünk, eszmét cseréltünk egész sokáig, aztán megsétáltattuk elgémberedett tagjainket. Egy jó séta után vissza ekibe, újabb adag sör és Cola. Aztán bejött egy lány, s csak ült ott egyedül egy asztalnál és nézte az óráját. Mondtam a társamnak, biztos felültették, hívjuk már ide, ne legyen egyedül szerencsétlen. Hát áthívtuk, ő meg elfogadta. Elég érdekes egy leányzó volt, meg kell hogy hagyjam. De voltak kijelentése, amitől felállt a hátamon a szőr (a hajam meg már alapból feláll), ilyen volt pl: "Hát én ma még leszbikus vagyok, de holnap már nem tudom mi leszek..", "Itt mindenki, mindenkinek az ex-je, tuti, hogy téged is ismerlek!", "A meleg szórakozóhelyeken az a jó (ld: Alibi, Capella), hogy tele van heteró csajokkal és egyből rádcuppanak, ilyen egyéjszakás kalandnak mindig megteszik." Társammal csak sokatmondóan néztünk egymásra 1-2 ilyen kijelentés után. Aztán megjöt a baráti társasága, mi lettünk meghívva az ő asztalakhuz. Na köztük is volt 1-2 érdekes pofa, de egy csajt nagyon szimpinek találtam. Az, hogy a következő eklektikán mennyire fogjuk megismerni egymást.... az már máskérdés, én viszont nagyon bevágódtam egy párnál... épp kezet akartam vele fogni, de lebillentettem a sört az asztalról, aminek a tartalma a barátnője nadrágán landolt. Hál' égnek, a lincselés elmaradt, s egyikük sem haragudott. Majd úgy hajnali 1 vagy 2 óra felé távoztunk. Ennyi.

Reggel, ezerrel meló, hogy be tudjam fejezni, indulás elött 10 perccel úgy ahogy végeztem a papírokkal. Anyám rendes volt, bepakolászta közben a táskámat, még 3 doboz sört(!!) is rakott bele. Kocsiba pakol, állomásnál kiszáll, anyám elfeljtette átválltani a cipőjét, így kék-fehér papucsban álldogált végig.
Vonat jön, érzékeny bucsú, lecuccol. Enyhén paráztam, mert azok, akikkel együtt voltam tavaly nem is nagyon álltak velem szóba (pedig, az egyik az osztársam is volt). 47 perc robogás után megérkeztünk, én végig zenét hallgattam. Ebédlőbe becuccol, és tádá a régi csapat újból összeállt, kétségeim, mint a füst elszállt. Igazgató megtartotta a szokásos beszédét, hogy tulajdonképpen miért is vagyunk Kismaroson. Minden évben, minden osztályból az osztálytitkárok (jelenesetben én) és a helyettesük (másik lány) az Igazgató és Szarka tanárnő kíséretében összegyűlnek Kismaroson, hogy megbeszélhessük az évfolyamok és a szakok erre az évre eső feladatait, problémáit (ez már majdnem egy barokk körmondat). Szarul hangzik, mi? Denem is az, 2,5 nap, ebből 1 órányi kötött program van össz-vissz (amikro összeülünk a 2 tanárral és megbeszéljük a dolgokat), elvileg a házirend ugyan úgy érvényben lenne itt is, dehát csak lightosan :) avagy mindenki úgy pöfékelt, ahoyg akart, csak ne a Diri képébe (én kívételesen kibírtam füst nélkül, bizonyítani, h én még nem szoktam rá), én nyugodtan ittam a sörömet, és délután az egész ebédlő egy nagy Casinová alakult át, ahol különböző kártyajátékokat játszottunk, a legnagyobb hamiskártyással az élen: a Dirivel. Olyan snapszer, schwindli, römi és rablórömi menetek voltak, hogy csak na. De a hazárdjátékokon kívül értelemset is cselekedtünk. Elmentünk kirándulni egyet a helyi hegyre (eh inkább hegy-domb), ki lehetett az az idióta, akinek a fejében ez az ötlet felmerült? Persze hogy én. Jól meg is bántam, amikor szinte 90°-os úton mentünk fölfelé a földúton. Kb megtettük az út felét, és feladtuk, mert nem bírtuk tovább, iszonyat volt, meg közben már elhagytuk Kismarost és Börzsönyligetben voltunk. Felfelé masírozni si szar volt, de lefelé sem volt eg yleányálom, amikor totyogva lépkedtünk, nehogy fejre essünk és úgy gurujunk le. Délután elmentünk a Duna-part mentén sétálni, miután térdig sülyedtem a homokban (inkább iszap), mezítláb mentünk tovább és kagylókat gyűjtöttünk, ki békát akart belőle csinálni, ki egy festményt akart vele kiegészíteni, stb. Nagyon szép volt a táj, kár hogy nem vittem semmilyen fényképezőgépet.... az idilt csak a parton talált félig elrodhadt állkapocs maradvány és egy bögöly rontotta el. Természetesen a rohadt bögöly (dögölj meg) addig nem nyugodott, amíg meg nem csípett (inkább kiharapott belőlem egy darabot). A helyi fagyizót is meglátogattuk (fú de bejövős volt az eladó csaj) és isteni fagyikelyhet ettünk, meg capucchinót is ittunk, jövőre is megyünk :) Szóval szép és jó volt. Most emg itt vagyok, kár hogy csak 2 nap az egész, 2 hétig sem unnám meg.
Most meg itt vagyok.

Egyéb dolgok:

Megölöm a macskát... vagyis megakartam ölni. Lencike, úgy érezte, hogy ő eléggé nagy fiú ahhoz, hogy kialakíthassa saját területét. Legútóbb azt gondolta ideje az alvóhelyét és a gazdiját is megjelölni. Épp szrencséje volt, a gazdi az ágyában aludt, ami egyben az ő fekhelye is. Ezért fogta magát és szépen odaeresztett a gazdi lábára (de nem ám 2-3 cseppet, mint a rnedes macskák, hanem egy litert elgalább) úgy, hogy a takaró és az ágy is olyan legyen. Persze tudta mi jót cselekszik, és ezért 2 napig nem is mert mellém feküdni. Nem baj, gazdi a 2 nap távol lét alatt szépen lenyugodott és úgy döntött a macskának éppen itt az ideje hogy felesleges 2 golyócskájától megszabaduljon. Sorry baby.

Más. 12 évvel ezelőtt, 147es buszmegállójában anyuka és kisikolás lánya várják a buszt. A kislány éppen most tanulgat olvasni, s minden alakalmat megragad a betüzésre. Figyelmét egy a falba karcolt szavak egyike felkelti. Csak 4 betüből állt, ezzel talán megbírkózik, mint élete első kiolvasott szavával. Hát neki is lát:
- Bö... U.... Zö.... I.... anyu ez mit jelent?
- a buszmegállóban álló nénik és bácsik tekintete anyukára szegeződik -
- anyuka zavartan válaszol: Olvasd  ki kislányom.
- és a kislány tovább próbálkozik: Bö.. U.. Zö... I.... és ment ez így szinte minden reggel, egészen a hétvégéig. A buszra várok, szite türelmetlenül drukkoltak a kislánynak, hogy olvassa már ki azt a nyavalyás szót. Egészen addig a bizonyos napig, amikor:
- Bö... U...Zö...I... Búúúúúúú......... Ziiiiiiiiiii, anyu meg van, BUUZZIIIII!
- a buszmegálló minden nénija és bácsija nagyot sóhajtott, végre meg van az a szó és mosolyogtak, szemükkel gratuláltak,de ...-
- Anyu mi az, hogy buzi???
- Szempárok mind az anyukára szegeződtek, tekintetük ezt sugalta: Na anya, mi az hogy buzi?? De a válasz helyett inkább a busz jött meg, s a kislány hamarosan elfeljtette az egészet, új szavak tönkelege várt még rá, úton útfélen, amik arra vártak, hogy hangosan kiolvassák.

Avagy ez egy történet volt arról, hogyan kezdtem el olvasni tanulni. Röhelyes mi, hogy életem első kiolvasott szava buzi volt, pedig igaz! A falba karcolt szó, talán még most is ott van.