Tegnap este, mint derült égből a villámcsapás anyúm legjobb barátnője felhívott minket, hogy ők bizony nem vágják fel a szülinapi tortát nélkülünk. Anyúmre kérdő szemekkel néztem, hogy lemaradtunk-e valamiről? Jött anyám kedvenc szófordulata: "Így exkuzálja magát" (gőzöm sincs, hogy kell magyarosan írni ezt a szót :)). Kérdő szemeim még mindig anyún volt, s közdbe sandítottam a kocsi kormánykerekére is, mert a húgom tartotta anyám helyett. Aztán végülis elmesélte, hogy ugye vírusos szemgyulladást kapott, s a barátnője mondta, hogy akkor így nem igazán kéne anyúnak eljönnie. aztán néhány óra múlva felhívta anyúmat, hogy hogy mégis jöjjön el. Anyám a büszke nő mondta, hogy már jobb dolga van. Aztán este 8-9 körül jött ez a bizonyos telefonhívás, és a nemleges választ hallani se akarta anyúm barátnője.
Körübelül 10 perc alatt odaértünk... én, mint áldozati bárányt már áldoztak is a konyhaasztalon. Mindenből ennem kellett (mint a család képviselőjeként, meg köztudott innyencként is... természetesen a vacsora 80% hús volt >.>... igaz az ördögmártás nagyon ízletes volt), hiába mentegetőztem, hogy félórája ettünk hatalmas adag carbonárás tésztát. Aztán pezsgőzés... anyám gyengepontja, hiába szóltam rá, hogy vezet... eredménye nem volt neki. Aztán következett az emeltszintű társalgás. Néha tényleg kérdőre vonom, hogy anyám és baráti köre 40+ évesek.. vagy nekem kell humorérzék továbbfejlesztésre járnom.
Jött a tortavágás pillanata, tűzijáték gyertya blabla, aztán szeletelték a feketeerdő tortát. azt mondták Horvátcukiból hozták, s mivel mindig illik lgalább egy szeletet elfogyasztani az ünnepelt tiszteletére kértem egy vékonyat (mindenki azt kért, mivel anomrál szelet talán Fekete László erőművésznek tünhetett soványka adagnak). Ne vagyok oda a a feketeerdő tortáért, de ez legalább nem tünt agyon vajazott, krémezettnek, legalábbis azt hittem. Aztán emgint jött pezsgő és emeltszintű társalgás, aholy az ünnepelt (11 éves) sikersen próbálkozott beégetni minket (valami iszonyat stílusa van annak a lánynak >.>), aztán anym égetett be, mert nekem nem tetszett a vers amit aznap reggel felolvasott nekem, s elkezdi, hogy én az olyna verseket szeretem, amiben a döglött szarvas szétvetett lába egy buja asszonyra hasonlít... (no comment, ez arra a versre volt célzás, amit tegnap ide beraktam). De nem baj, enézést krétünk és mondtunk, hogy még mindannyiunknak dolga van és hazamentünk. Kocsiban anyámnak még megemlítettem, hogy ha ennyire nem ért egy verset, akkor azt ne hangoztassa és égessen be vele, én sem fikáztam az ő versét, csak modntam, hogy az nekem "nyálas". Hazaértünk én vissza melóba, néh abeszéltem a skacokkal ircen, meg zenét hallgattam. Aztán valami folyamatos prüntyögést hallottam a lakásban, hát egy szöcske beszökött hozzánk. Valami agyrém, ahogy az prünytögött, aztán nagy bátran neki álltam felderíteni, de az eltávolítását már a húgomnak kellett elvégezni, mert ki nem állhatom a ronda, zöld és repülő szöcskéket, amik hüvelykujj nagyságúak.
Az élet visszatért a régi kerékvágásába, dolgoztam, egészen hajnali 1-2ig, mert elkezdődött íszonyatosna villámlnai, nagy dördülés és fényeffektje és az egész lakásban megszünt az áramellátás. Gép elszáll... én csak rimánkodtam, hogy ne legyen semmi baja. Fogtma magam és befeküdtem az ágyba, s csak reménykedtem, hogy nem hagytam benne egy kést sem. 10 perc múlva elektromos műszerk printyegése és világosság van újból a szobában. Gyoran leellenőriztem az ágyam kés ügyben, de csak egy inget találtam, azt szépen a helyére raktam, lámpa leo, szundít. Az este folyamán rájöttem, hogy a tortával még sem volt minden remben, mert csikart a hasam. A hascsikarás nálam egy olyna tortaminőség jellző, és azt jelenti hogy vagy nem friss hozzávalókból készült, vagy azt hogy bőven használtak a tortában vajat (ez a vajas-krém dolog az oka annak, hogy csak pudingos gyümitrotát, töltetlen tortát, mandulatortát, vagy csak puncstortát vagyok hajlandó fogyasztani - ezekből is főként a házit.)
Nah mind1, túléltem ezen dolgokat, és 11:30kor már frissen ébredtem.
Még szerettem volna a blogokról filozofálni, de most nincs hozzá kedvem, se időm, úgyhogy inkább belövök ide a shrek rajongóknak 1-2 képet az elkövetkezendő új részekről :P
|
