Ma úgy döntöttem, hogy munkába ölöm magamat. Ez igazán nehezen megy, de van kb 5 napom, hogy befejezzem azt a 3-4 doboz papírt, amit itt hagytak nekem.
Addig is itt van egy versike, amit Immortelben mondogatott Nikopol. Az, hoyg ki az eredeti szerzője, dunsztom sincs :S, de azért szépek:
Emlékezz...
Emlékezz mit láttunk, lelkem...
...azon a varázsos nyári hajnalon..
...az ösvény, hogy kanyargott..
...a bûzlõ állattetem, szikláktól szaggatott...
...lábai égnek mutattak, akárha buja asszony volna
...csobogó szökõkút muzsikáló hangja
tisztán hallom minden cseppje hullik.
Én csak bõröm simítom hiún, hol lehet...
a seb melyen vért szívtam szívembõl?
---------
"De mindaz, mi nem a gyermekhez méltó
S belõled fakad, Jill
Lelkembe csíp és felkavarja azt.
Örvényként rántja alá
ájultan az alvilágba."
|
