Január óta nem igazán találkoztunk, most végre megbeszéltük, hogy nyomjuk le a Star Wars maraton első felét, természetesen hajnali kettőkor hagytuk abba, aztán zenehallgatás és fotelben alvással végződött. Reggel arra ébredek, hogy "Jó reggelt, csináltam neked kávét." Már majdnem mondtam, hogy igazán nem kellett volna, mert nem kávézom, amikor hozzá teszi: "Mézzel csináltam, mert tudom, hogy nem szereted a cukrot!"  Ezt egyetlen egyszer mondtam neki, hogy ha lehet, nem használok cukrot, inkább méz vagy édesítő. És emlékezett rá bakker.  
Kávé jóízú elkortyolgatása után mondtam is neki, hogy most rögtön feleségül is venném. "5 év múlva majd visszatérünk rá.", mondta nevetve. 
Szeretem az ilyen napokat, amikor megtartódnak azok az ígéretek, amiket egyszer megbeszéltünk, s meglepnek ilyen apróságokkal.
Pár napja azon gondolkodtam, hogy nagyjából bármit megadnék azért, hogy ugyan úgy tudjak gondolkodni és örülni a dolgoknak, ahogy mondjuk egy évvel ezelőtt tettem, s úgy tűnik lassan, de biztosan kezdenek visszajönni a dolgok, sőt egyéb nagyobb tervek is kezdenek körvonalazódni, de erről majd akkor, ha biztosabbak a dolgok.

Néha próbálom magamat rávenni furcsaságokra, például most volt célkitűzés, hogy szeressük meg a DnB-t, ami nem igazán sikerült (najó 1-2 szám kivételével), helyette egyből kattantam a techno/electro-ra (ChewyChocolateCookies FTW), aztán az ember elkezd keresgélni mindenféle remixeket, s innen egy újabb kanyarral eljutunk a MashUp-ok hajkurászásáig.

Kaptam is pár tippet hol érdemes keresgélni, s egyszerűen arra jutottam, hogy ez valami zenei aberráció, amit egyesek művelnek, s gusztustalanul jó dolgok jönnek ki belőle. Mert ugye vannak magától értetődő siker sztorik, mint pl Kosheen vs Placebo, de ki az a beteg ember, aki arra gondol, hogy Ke$ha-t házasítsa Muse-zal, vagy Rammstein-t Julia-val?