Egy újabb film került a zseniális listára.

OST-ot érdemes leszedni.

Persze ott van még a Stay, ami megmondom őszintén azzal szedett le a lábamról, hogy tele van szemet gyönyörködtető perspektív elemekkel (annyira, hogy utána egy hétig gyakorolgattam a perspektív rajzolást), s a történet maga is nagyon jó.

Aztán említést érdemel a Cashback is, tele gyönyörű jelenetekkel.

Vissza a jövőkép alternatívákhoz, aminek lett egy plusz tényezője Berlin személyében. Egyelőre a legpreferáltabb terv, az hogy én jövő májusban visszamegyek Budapestre, ami remélhetőleg zökkenőmentes lesz, mert már most tudom, hogy kinél fogok dolgozni és hol lesz albérletem és szeptembertől melyik übercsúcsszakmát fogom tanulni. Berlin addigra remélhetőleg törzsgyökeres budapesti lakos lesz, s vagy öszebútorozunk, vagy nem.

Ha esetleg Berlinnek nem sikerül budapesti lakossá avanzsálnia magát, akkor az a lehetőség is felmerült, hogy ő is kijön, megtámogatja az angolját pár hónap alatt és keresünk mindketten értelmes munkát és itt bútorozunk össze, s idővel itt próbálom ugyanazt a szakmát kitanulni, aztán meglátjuk, hogy egyenes-e az út a brit állampolgárságig meg az élettársi kapcsolat megkötésére, vagy sem.

Aztán mondtam Berlinnek, hogy ha sikerült kiiskoláznom magamat, nekem végülis mindegy, hogy angol vagy német nyelvterületen élünk tovább, ha esetleg visszahúzna a szíve Németországba, a lényeg, hogy nem Magyarországon akarok megrohadni, s ő sem (azt hiszem, akinek sikerült külföldön élnie az megérti, hogy miért). Persze nekem továbbra is az az álmom célom, hogy a nagyon nyugis és napsütötte Új-zélandon kössek ki, és zötykölődjünk Berlinnel a christchurchi villamoson.

Körbe pisiltek. Szavakkal. Teljesen begerjedtem. Még egy hét és... inkább nem részletezem, péntek este pedig repülünk tovább T-vel Izraelbe.

Amennyire szeretem előre eltervezni a dolgokat, itt most annyira nem sikerült, hogy T tejhatalmat kapott a szervezést illetően. Most azért megérdeklődtem, hogy az utóbbi két hónapban mire is mondtam automatikusan igent:
- szombat és kedd buzulás Tel Avivban
- vasárnap, hétfő Jeruzsálem
- szerda Názáret és Tiberias körút
- csütörtök könnyes búcsú Tel Avivtól

És még egy hétig utána ehetek túrórúdit (preferably Berlinnel) és az igen csak megérdemelt szocializáció a kedves barátokkal.

Addig is izgulancia, haza utazás előtti egy hétben mindig láncdohányos leszek, pedig előtte semmi.

ezentúl próbáld meg nem elröhögni és tárgyilagosan gondolni a csokis muffinra.

köszönet %-nak.

Mindennel küzdeni kell, főleg, ha az ember egyedül van. A távkapcsolat nagy relytéje, hogy egyedül vagy, de mégsem, vagy éppenséggel van valakid, de mégsem. Azt hiszem ez az a dolog, ami mindkettőnket megakaszt, amikor a napok egymásba borulnak, s a hónapfordulók nem az együtt megélt napok számát jelenti, hanem éppenséggel azt, hogy mennyi idő telt el a másik nélkül.

Napi viviszekció, kell-e még küzdeni, és ha kell, tulajdonképpen mi ellen? 
"és ne ijedj meg, úgy fog alakulni, ahogy annak lennie kell"