Összefutott a tekintetem egy másikkal, amolyan huncutul mosolygóssal. Tulajdonképpen először a szempárt vettem észre, aztán jött a felimserés, hogy egy kisbuccs a gazdája. Ezen több okból is somolyoghatnékom támadt, illetve realizálódott bennem, h a hajam szépen megnőtt.

"You can't win a heart. You need to ask for it."

Rá kellett jönnöm a legnagyobb felelőtlenséget mindig önmagunkkal szemben követjük el sajátkezűleg, nem pedig a másik. 
A probléma mindig is ez volt, azt hittem mindenkit meglehet nyerni magunkak. Hogy a jó, vagy a minden hájjal megkent mindent visz, ami részben igaz is, de nem lesz happy end a vége. Így végre sikerült helyesen értelmeznem azt, amit B mondott legutolsó találkozásunk alkamával rólam.

Természetesen nem világot akarok megváltani, de fontos volt idáig eljutni. Ahogy az egyik voltam mondta:
El lehet költözni sokezer kilóméterre, jó messze innen, itt lehet hagyni a dolgokat, de önmagadtól nem szabadulsz. 
És ez megijesztett, ugyanis úgy alakult (vagy legalábbis még alakul), hogy kicsit itt hagyom ezt az országot, s eddig azt mondogattam, hogy lelépek és itt hagyom ezt a nagykupac szart. A metró megállókat, parkokat, tereket, utcákat és neveket, amik eddig szorongásra és sírásra adtak okot. Az utóbbi két hétben sikerült csak odáig eljutni, hogy azt mondjam nem menekülök, hanem elköszönök.

Arra is rá kellett jönnöm, hogy a baj nem az elfolyó idővel volt, az összes további faszságot az önzőség és a féltékenység hozta ki belőlem, amit talán azért is volt nehéz elismernem, mert nem tudtam, hogy erre ilyen sunyi módon képes vagyok.

Készült rólam rémes fekete-fehér kép, s levették az ujjlenyomatomat.  Már-már rabosításra váró elítéltnek érzem magamat.

A kapott bevásárlós listák a kedvenceim. 
A "C kosaras" csirkemell és a "legundibb" sajt kifejezésektől majdnem potyogtak a könnyeim. A kígyóuborka és a banán megfelelő állagát leíró jelzőket már meg sem említem.

Papírhajkurászásból áll az élet.
Ide ilyen papír kell, oda meg amolyan papír. De erről a papírról legyen 3 másik papír is, ami igazolja ezen papír állításait. Ha a papírok megvannak, kapok újabbakat időpontokkal és nevekkel, amikor valószínűleg egy újabb papírstócot nyomnak majd a kezembe. De nem volt meg az összes papírom, ezért kaptam egy másféle papírstócot egy másik időponttal egy papírlistát, amire felírták, hogy milyen papírokat ne felejtsek el legközelebb. 
Bár undorodom a papírstócoktól és legfőképp azoktól, amin pecsétek van, valahogy mégis szomorú, hogy 4 évem így is összefoglalható.

Azt hiszem a lényeg nem a keresésben van, hanem a változások felismerésében.