Ez például egy olyan melódia, amitől sírós nosztalgikus leszek. Pedig senkihez sem köthető.

Szanaszétröhögős.

K: kedvencem
meg a karácsonyi sms-e
szazalek: és mindenki beszopja
és jól szétkúrom őket
aztán elhagyom
szazalek: azzal, hogy értsék meg, h mennyi problémám van és hogy jobbat érdemelnek
hahahaha

Miket fel nem raknak a tubera, azt hittem ezek max az én és pár különcködő ember merevlemezén találhatóak csak meg.

T (15:16):
*toom de miért pont Pam
K (15:16):
*és az első női név (mell) ami eszembe jutott az Pam volt
T (15:16):
*mell?
K (15:16):
*Pa-mell-a-nderson
T (15:16):
*jaj
*lehetne simán Mel is
*Melanie
K (15:16):
*:D
*zseniálisak vagyunk :)
T (15:17):
*heh neked eszedbe se jutott?
K (15:18):
*nem :D

Nem érdemes feldühíteni. Mert akkor furcsa dolgok történhetnek.

"Még nem is ismertelek, csak az arcodat láttam. És tudtam meg kell, hogy ismerjelek. Vagyis inkább úgy éreztem mi már nagyon régóta ismerjük egymást, s nem kell semmi mást tennem, csak visszaemlékezni rád."

A vonaton nagyokat szuszogtunk egymás mellett ülve, félig összeborulva. Viccelődtem is, na ez majdnem olyan, mintha szeretkeztünk volna.
Összegezte az estét, azt mondta megérti, hogy miért kedveltem meg ennyire. Kedves, közvetlen, jófej és intelligens. Aztán csitítgatott, mert eltörött a mécsesem. Jött ki minden, ő pedig mondott megint csak sok fontos dolgot. Elsősorban azt, hogy ne, ne haragudjak magamra.

Néha egész képtelennek tartom a történetünket, valószínűleg ő is.
Hihetetlenül rövid ideig voltunk együtt, szétmentünk, összezavarodtunk, 2.5 év nem beszélő viszony lett belőle (vagyis én nem voltam hajlandó szóba állni vele).
Aztán egy szép nap meglát egy buszmegállóban és ír, elhangzott sok fontos dolog, alapvetően örültem, ugyan azoknak a dolgoknak, mint amiknek régen is. És a zene. Egy pillanatra olyan volt, mintha nem is telt volna el 2.5 év, s nem történt volna köztünk semmi rossz. A reakciók is megmaradtak, felgyorsulnak és megint ugyan ott találjuk magunkat, diszkrét utálat. Azt hittem most aztán végleg.
És aztán megint zene. Parov Stelar. "Tulképp miért is nem kommunikálunk?".
Nem akarunk többet összeveszni, s még mindig vár a film, hogy megnézzük.