Zakatol

A vonaton nagyokat szuszogtunk egymás mellett ülve, félig összeborulva. Viccelődtem is, na ez majdnem olyan, mintha szeretkeztünk volna.
Összegezte az estét, azt mondta megérti, hogy miért kedveltem meg ennyire. Kedves, közvetlen, jófej és intelligens. Aztán csitítgatott, mert eltörött a mécsesem. Jött ki minden, ő pedig mondott megint csak sok fontos dolgot. Elsősorban azt, hogy ne, ne haragudjak magamra.

Címkék: emlék