Két tüzes korty gyorsan, kell a lélektúra. Hömpölygő embertömeg, kivet magából, még elmélázol, majd a gyomorban lejátszódó villámháború a hidegbe üldöz. Még valamilyen szinten élvezed is, az akarat vagy a test fog győzni? A gondolat megszakad, vajon ábránd, vagy azok, akik sietve elmentek még itt vannak. Fintorogsz, erre nem számítottál, vajon mi a helyes reakció? Hat a lé, jönnek a zsigeri gondolatok. Huszárvágás, ahogy meghallod a sok mondat közül a megoldást: „Hálás vagyok...”, ennyi az egész sem több, sem kevesebb. Újra ember leszel, bár reszketsz... vajon a hideg, vagy  a megkönnyebbülés? Teljesen mindegy, erre most nincs idő, harc van, úgy is kimelegedsz. Megmaradt emberségedbe kapaszkodsz, csak meg ne lássa, hogy tántorogsz, felelőtlenül odavetsz pár szót.
Szédülés, zuhanás, álmosság, ólmosság, ringatózol az elmék tengerén. Magadba szállsz, több leszel, megismered azt akit elzártál, felidézed bűnlajstromát. Okulsz, s a tanulságot elteszed másnapra, nyugtázol: az akarat nyert, újfent megérte a túrát.