Biztos mindenki unja már, hogy ez a téma. Én is. De mégis úgy érzem a sok kardoskodás a gyerekek és a másság nevében, védelmében teljesen célt tévesztett. Igazandiból arról kéne beszélnünk, hogy ma Magyarországon mit kéne elvárnunk egy politikustól! Olcsó, populista és megosztó húzások helyett például valós reflexiót a társadalom valós problémáira. Nem pedig mumusok kreálását. Pszichológusok deviánsozás helyett nyilatkozhatnának például többet a reklámok pszichológiájáról, amit lassan gyerekek és felnőttek egyaránt valós tartalmak helyett fogyasztanak, vagy például politikai vezetők pszichológiai alkalmassági vizsgálatának szükségességéről. Úgy értem olyan emberekre bízzuk a társadalmunk vezetését, akik jelentős szakmai támogatást kapnak abban, hogy eladjanak egy képet magukról, minél meggyőzőbben hazudjanak és tereljenek, de valójában semmit nem tudunk arról, hogy mennyire is sérültek legbelül, hogyan állnak a hatalom kérdéséhez, szociálisan mennyire érzékenyek, van-e bármi belátókészségük?!

Én úgy gondolom, hogy egy jól működő társadalomnak kör alakja van, a körön lévő pontok kusza szögeket és görbéket zárnak be egymással. Ha ezeket a pontokat megnyírbáljuk, nem kívánatosnak bélyegezzük meg a (fehér, keresztény, európai, cisz-) normalitás nevében, akkor oldalak keletkeznek és elveszti gördülékenységét. És egy társadalom életútja olyan, mint az egyéni életútunk, rögös, emelkedőkkel és lejtőkkel tarkítva.