- Hívtak már fel olyankor, amikor roppant szarul érezted magadat?
- Nem, még nem. Vagyis egyszer próbált valaki, de ép szomjhalál krízis volt az egereknél, így nem értem rá felvenni.
- És hogy vélekedsz erről?
- Alapvetően próbálom véletlennek betudni.
- És mi a helyzet a sorozatos véletlenekkel?
- Már egyszer megállapításra került, hogy véletlenek nincsenek, sorozatos véletlenek... abszurdum. Ha magyarázatot kéne rá adnom, akkor valószínűleg az van, hogy valahol még mindig nagyon erősen ragaszkodom ahhoz a kijelentésemhez, hogy senki sincs egyedül. Ez is olyasmi lehet, mint a "Memini tui, memento mei". Pedig majdnem egészen bebizonyosodott számomra, hogy ezeket rosszul gondoltam.
- Mi zavar ebben?
- Elég sok minden zavaros. Egy konkrét zavar jut most az eszembe, azt kérdeztem csak meg, hogy mit csinált, nem azt, hogy mit gondolt.
- Egyéb hozzáfűzni való?
- Igen. Egyszer szeretném, ha nagyot csattana a telefon. A jó kedvtől természetesen.