Amikor átmegyek a Corvin plázán elsősorban a szanaszét szórt pénz jut eszembe és utálom az egészet.  Aztán mindig arra gondolok, hogy ez az épület, a maga fényeivel, enteriőr elemeivel és mindenféle színben cikázó reklámfelirataival egyszer csak nem lesz.  Hogy ez az egész és minden, ami körül vesz vagy éppenséggel átéltem, az mind-mind egyszeri és megismételhetetlen, az általam ismert és tapasztalt egyetlen valós világ jelei. És amikor mindezt lefuttatom az agyamon, a végén már minden apró részletbe belemerülve csodálkozom.

Ekkor jöttem rá, hogy ember azért uszít embert ember ellen, azért erőltetik belénk a különbözőség istenítését és utálatát, mert ha egységben gondolkodnánk, senkit nem lehetne kihasználni.