Ez a legszebb példája annak, hogy minden összefügg mindennel. Annak idején egy roppant intelligens nő mondta valakinek, hogy az empátia nem más, mint egy méreg. Vajon gondolta volna, hogy akkor minimum két ember gondolkodás módját csavarja meg alaposan. A sztorinak van egy irodalmi része is, ha megtalálom valahol, akkor közzé teszem. Vagy elkérem tőle.

Swelling on my tongue, something I said
My mind is a street of broken bodies and all of their faces look the same
The conversations were brain biopsies, all we do is stroke each other's ego and pretend we're worth the effort
The Height of Infatuation is all there is, then I get bored and cut the cord. Watch her come crashing down into a crumpled pile of insecure complexities waiting for the next gentleman to pick up the pieces and lay them out on his bed.

Néha olyan vagyok, mint egy kripta, gyűjtögetem a halott dolgok csontvázait, s egymásra halmozom őket.
Azt mondta meglepő, hogy immáron harmadjára esik úgy minden, ahogy az annak idején vele elkezdődött, a helyemben elgondolkodna ezen, hogy vajon miért.
Hogyne gondolkodtam volna. Elővettem a tőle kapott csontvázat, s megkérdeztem, emlékszik-e még erre? Emlékszik, soha nem gondolta volna, hogy bennem ez így marad meg.
Tanulság és egyéb konklúziók levonva, az a csontváz elhamvasztva.
Még röhögtünk is egyet, hogy tréfás az élet, most ő van olyan helyzetben, mint amilyenben én voltam vele annak idején.

Megnyertem a Főnyereményt!
Több Milliót másodpercben.
Konvertibilis, a legtöbb helyen elfogadják.
Megyek és elköltöm. Veszek rajta élményeket.

A mit sem sejtő rádió nem tudhatta, hogy a véletlennek nevezett sorsbogozó erők gyeremeteg játékszerévé vált.

- Emlékszel mikor hallottuk ezt utoljára? Véletlenek nincsenek.
- Véletlenek rohadtul nincsenek.