Újabb levél az ismeretlen ismerőstől, nem tett semmi mást, csak leírt pár érdekesebb találkozását emberekkel, nekem meg folytak a könnyeim a sorokat olvasva.
Talán a megkönnyebbüléstől, talán az örömtől, hogy ez mégiscsak egy ismeretlen emberke... egy pillanatig azt hittem, hogy ez csak egy valaki lehet, hisz neki voltak ilyen szép szavai, ilyen impresszionista meglátásai, s én megint úgy éreztem egy pillanatra, mint vele, hogy a világ mégsem akkora ellenség. Igazándiból magamnak sem tudom tovább magyarázni, csak bőgök örömömben.