Újabb levél az ismeretlen ismerőstől, nem tett semmi mást, csak leírt pár érdekesebb találkozását emberekkel, nekem meg folytak a könnyeim a sorokat olvasva.
Talán a megkönnyebbüléstől, talán az örömtől, hogy ez mégiscsak egy ismeretlen emberke... egy pillanatig azt hittem, hogy ez csak egy valaki lehet, hisz neki voltak ilyen szép szavai, ilyen impresszionista meglátásai, s én megint úgy éreztem egy pillanatra, mint vele, hogy a világ mégsem akkora ellenség. Igazándiból magamnak sem tudom tovább magyarázni, csak bőgök örömömben.
Hol van az ugrás? Hol van a Mókus?
Ugorj Mókus
A bejegyzés trackback címe:
https://mokrativ.blog.hu/api/trackback/id/tr265763685
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.