Szeretnék egy nem pesszimista, fájdalgós posztot írni, de arra kellett rájönnöm, hogy ez már megint nem megy. Néha elátkoznám azokat, akik kihoztak a süni korszakomból, akik őszinteségre, bizalomra, meg megosztásra tanítottak.
Persze ez is csak a keserűség egyik megnyilatkozása, alapvetően hálás vagyok nekik, s ők még mindig itt vannak az életemben, s segítenek felkaparni magamat.