Tulajdonképpen nem kéne gondolkodni. A dolgok vannak és mennek tovább úgy, ahogy mindig is. A hideg szél is fújni fog egészen tavaszig, akár tetszik, akár nem.

Tévedtem? Hazudtam neked a múltról?
Pedig, valahogy úgy volt, és mégis másképpen
Enni adtam annak a lánynak, aki
Bánatában elfeledte létét
Elfeledte éhségét
Ösztöneinek élt csak
És nem tudta
Nem ismerte
Az álmatlanság fogalmát

Tény, hogy árt a szélsőségesség
Minden primitívnek
És a kivételek közül - talán nekem

Szélesre tárt karmaim közt
Növekedett csak befogadóképességem
És a múltat, minden felednivalót szélese tártam
Egészen

Mindegy, hogy kit, mindegy, hogy hol
Csak jó legyen!

Ami megmagyarázhatatlan, az a gyönyör
Rendben, élvezed, de mitől gyönyörű?

Maga a megfizethetetlenség, szinte hihetetlen
Karrier: olyasféle
Több kereset, több szórakozás:
Devalváció

És akkor menni akart
Hazudott, és amit átélt
Az több, mint amit megérdemelt volna

Nem tudom, más élt-e ekkora lelki viharokat át,
Ám engem jobban megviseltek az események
Mint magukat a résztvevőket

Persze, hogy jót tett
Dagadt a májam

Kérni csak attól volt érdemes, aki szívesen adott
Nem attól, aki várta a kérésed
Nem attól, aki elvárta azt
Hanem, aki elfogadta

Semmi sem történik majd holnap
Mindenki csak vár, remél, de mindhiába
Üres lesz minden, te talán már nem is akarsz
Sem hiány, sem bőség nem övezhet

Ahogy megjósolták: tökéletes lesz
Nem fogsz kísértést érezni semmi iránt
Nem lesz a cél, csak az állandó élvezet -
Mert eljött az a szép, a végtelenség

Összekulcsolod majd lelki kezeid
És lefekszel, nem ismerve többé az időt
Szeretet és gyűlölet közös erővel ölnek
Veszik ki belőled az érzelmeket

Egyensúlyba kerül minden
Nem is hinnéd, hogy ilyen lehet
De az, amikor nincs már miért
Az lesz a neked való időpont

Nem mertem. Húztam még magam egy kicsit a nagyobb élvezet reményében. Elhatároztam, hogy addigra tökéletes leszek. Teljességgel ellenállhatatlan. Amikor súrlódtam a valósággal és átnyúló kezek tapogatták testem, dagadni kezdett a májam. Mindig érzek fejlődést. Igazat kell, hogy adjak pszichiáteremnek. Igaz, őt faképnél hagytam. Egyszer nem jött el a találkánkra. Ifjan s bohón hazudoztam neki a százszor szépekről. Erre ő csak a combjait tárogatta. Hagyjuk ezt most. A lényeg, hogy tovább csiszolom karátaim számát. Ékkő leszek, unikum. Még Zwack is megirigyelhet majd. Gyógyír leszek a virágom szirmainak megalvadt vérén. Csak néha bizonytalanít el valami. Nem tudhatom, mikor billenek át. Egyszercsak felélem majd minden lendületem és... Nem tudok majd segíteni. Kár lenne értem. Jöjjön már el a cél.

az összes gmailes faszságot meg kéne szüntetni. vagy sehova nem kattintgatni. vagy kidobni a netet. igen.