A karácsony brutális szeretete. Még jó hogy csak 48 óráról van szó.
Vicces, amikor mások gyereknevelési módszereit becsmérlik, s közben ilyesmik hangzanak el: "de mi aztán oda figyeltünk rátok", "nálunk volt fűtés", "szerencsétlen gyerekek, majd iskolás korukban rájönnek, hogy mennyire nem lehet számítani a szüleikre". Majdnem röhögőgörcsöt kaptam.
Felcsapott jósnak mindkettő. Jósolt mindkettő, az utolsó jóslattól meg már elborult az agyam, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy képes ilyesmit kimondani a száján. Olyan magabiztossággal, mintha igaz próféta lenne.
"Ne haragudj, nem akartalak megbántani."
Kesztyű, sapka és már csapom is az ajtót. Az utóbbi időben túl sokszor hallottam már ezt.
A közös jellemvonás az emberekben, hogy soha nem akarnak semmi rosszat szándékosan. Csak nem gondolkodnak. Nem gondolkodva mondanak dolgokat, nem gondolkodva szeretnek, nem gondolkodva cselekednek. Senki nem gondol a következményekre.

Egy órát beszéltünk telefonon, a hangja mindig ugyan olyan. Megnyugtató. Felhívta a figyelmemet a gyökértelenítés lehetőségére.