Ki az a hülye, aki háromszor nyúl bele a tűzbe?
Először belenyúlunk, megtanuljuk, hogy fáj.
Másodjára már felismerjük a tüzet és tudjuk, hogy fájni fog, de! elkezdünk mentségeket felhozni: "ennek a tűznek más a színe, hátha ez nem is tűz, s nem is fog megégetni", s igen, megint csak belenyúlunk. És mindezt megtesszük, amíg meg nem tanuljuk, hogy a tűz, akármilyen is a formája, színe, mérete, az akkor is tűz.
Az ember arcfelismerő képessége zseniális, de a bonyolultabb szituációk kiértékelésében még mindig olyanok vagyunk, mintha egy számítógépet próbálnánk megtanítani arra, hogy ez a pixelhalmaz alma, a másik meg narancs.
Túlmagyarázom magamat. Olvassuk a Névtelen Vaginás könyvet és hurrá rajzolunk, és nemsokára T-time.