Ha a jelenlegi munkámat jellemezni kéne, akkor azt mondanám, hogy rejtett munkanélküliség. Egy ideig szörnyen bosszantó volt, hogy már megtanultad szűrni a napi 500 e-mailt úgy, hogy tudod, melyik azaz 50, amire figyelni kell nagyon.
A gondolkodás tiltott dolog, főleg, ha a saját oldalukról van szó, s ha ezt az ember megszegi, akkor vagy veled vagy az éppen aktuális kollégád haját üvöltik le, hogy "elbasztad". Mondjuk ezek is viccesen szoktak végződni, múltkor kiraktam egy emberkét, hogy nekem nem tetszik ezért és ezért, majd persze másnap üvöltözés, ember kompenzál, visszaenged. Ez volt egy hete. Tegnap megint gondolkodni mertünk kollégámmal, s dobáltuk egymásnak a gyanús dolgokat, s a végén egy olyan csalóbandát sikerült nyakon fogni, hogy aztakurva, nagyon ügyesek voltak, de túl kapzsik, s igen azaz emberke is közéjük tartozott, akit a múlthéten kibasztam. Főnök személyesen lejön, megy a hátigenezés, s közben reménykedem, hogy a következő leépítéskor talán még nem basznak ki.

Mert alapvetően a "ne gondolkodj és nincs mit csinálni" részét leszámítva jó dolgom van, olyan apróságok, mint a rendes fürdőszoba zuhanyzóval csuda jó dolognak számít, főleg úgy hogy ketten is kerékpárral járunk be (ami főleg ilyen szar időben úgy szokott kinézni, hogy a mezből csavarni lehet az izzadságot, a seggedet meg már nem érzed, mert elfagyott). Az üresen tátongó iratrendezőnek is adtunk új funkciót, mindenki bevitt 1-2 könyvet, amit szeret, hogy legyen mit olvasni. Ismerkedem a steampunkkal például. A délutános műszak pedig aranyat ér, nemegyszer megbeszéljük, hogy, jó akkor hozunk valami filmet, amit laptopon megnézünk. Van akivel nagyon szeretek beszélgetni, mert ilyen szavak hangzanak el "Önmegvalósító jóslat", vagy "Alternatív múlt", ha meg látja, hogy szar kedvem van, annyit mond, hogy "Gyere kislány tekerek neked egy gyógyító cigit" és kiülünk a teraszra holdat nézni, miközben füstölög a "cherry ambrosia".