Szobák
Négyzet szoba. A falak citromsárgák, vagy inkább vanillinpuding sárgák, kivéve azt, ami az ajtóval szemben van, az élénk narancssárga. Meg lehet-e állapítani, hogy ki hol kezdődik és végződik?
A baloldala a szobának határozottan én jellegű. Számítógép sarok, sok fontos dolog egymásra halmozva, félpucérnős faszobrocska, kardok felakasztva. Azokat már le kéne szedni. Nincs helyük a dolgoknak, csak úgy vannak, még akkor is, ha rendet rakok az asztalon. De úgy is mondhatnám, hogy minden kézközelben, ami kell. Jobb oldal húgom íróasztal helye, kolosszus szekrények, ruháknak, üvegvitrin az értékes dolgoknak, lenyitható dolgozóasztal a jegyzeteknek, rajzoknak, alsó szekrénysor kábeleknek, alkatrészeknek, moduloknak, egészen vissza a pentium II-es generácóhoz.
Sarokban könyvespolc. Legfelső polcon a vaskos "mutatós" könyvek. Balról kötelezők rövidítve, 2 kötet, Petőfi összes, Ady összes, Angol-Magyar szótárak, lexikonok, memoár könyvek, mint a "Gésa emlékíratai", majd egy Dan Brown áradat.
Második polc már inkább kedvesebb, Reader's Digest 164#-ik kiadása, Malevil (Exit Brigitta), Kosztolányi Édes Annája és Pacsirtája, Németh László Égető Eszter, Iszony, Thomas Mann, Kafka átváltozása, Egy ópium evő vallomásai, majd jönnek a nyelvkönyvek, német, angol, japán, még a Treasure Island is ott van, amit utáltam olvasni annak idején.
Egy polccal lejjebb tankönyvek, amiket nem tudtam kidobni, Biológia, Irodalom, "Tér, Szín, Forma", majd a húgom marketing és bankos könyvei, néha közéjük keveredve egy-egy vámpíroshorrorthrillervéreskönyve.
Lejjebb idegen könyvek, valaki ide pakolta őket, régiek, keményfedeles ezüstösen csillogó Jókai Mór összesek. Alább a nagy színes könyvek, Emberi test, a XX. század vívmányai, fegyveres könyvek, állatos könyvek, meg még ki tudja mik vannak ott.
Szekrényekkel szemben ablak, betekintés egy megint valaki más világába, anya rózsaszín dolgai, üres Valentin napi ajándékai, pár növény és belátás az ő gyerekanya világába.
Ezzel ellentétben milyen volt az albérleti szobám. Nagy fehér, erkéllyel, világos, télen nagyon hideg. Volt benne egy nagy íróasztal, oda került a számítógép, 3 fotelke, régi csillár, egy mégrégebbi ágy, amit nem győztem porolni, egy mini szekrény, egy könyvespolc, egy kis kerekasztal székekkel. Meztelen padló, meztelen falak. A ruháim nem fértek el sehova, azokat mindig hagytam abban a nagy bálnában, amivel elköltöztem otthonról. Megnyugtatóan üresnek és csendesnek hatott akkoriban.
A baloldala a szobának határozottan én jellegű. Számítógép sarok, sok fontos dolog egymásra halmozva, félpucérnős faszobrocska, kardok felakasztva. Azokat már le kéne szedni. Nincs helyük a dolgoknak, csak úgy vannak, még akkor is, ha rendet rakok az asztalon. De úgy is mondhatnám, hogy minden kézközelben, ami kell. Jobb oldal húgom íróasztal helye, kolosszus szekrények, ruháknak, üvegvitrin az értékes dolgoknak, lenyitható dolgozóasztal a jegyzeteknek, rajzoknak, alsó szekrénysor kábeleknek, alkatrészeknek, moduloknak, egészen vissza a pentium II-es generácóhoz.
Sarokban könyvespolc. Legfelső polcon a vaskos "mutatós" könyvek. Balról kötelezők rövidítve, 2 kötet, Petőfi összes, Ady összes, Angol-Magyar szótárak, lexikonok, memoár könyvek, mint a "Gésa emlékíratai", majd egy Dan Brown áradat.
Második polc már inkább kedvesebb, Reader's Digest 164#-ik kiadása, Malevil (Exit Brigitta), Kosztolányi Édes Annája és Pacsirtája, Németh László Égető Eszter, Iszony, Thomas Mann, Kafka átváltozása, Egy ópium evő vallomásai, majd jönnek a nyelvkönyvek, német, angol, japán, még a Treasure Island is ott van, amit utáltam olvasni annak idején.
Egy polccal lejjebb tankönyvek, amiket nem tudtam kidobni, Biológia, Irodalom, "Tér, Szín, Forma", majd a húgom marketing és bankos könyvei, néha közéjük keveredve egy-egy vámpíroshorrorthrillervéreskönyve.
Lejjebb idegen könyvek, valaki ide pakolta őket, régiek, keményfedeles ezüstösen csillogó Jókai Mór összesek. Alább a nagy színes könyvek, Emberi test, a XX. század vívmányai, fegyveres könyvek, állatos könyvek, meg még ki tudja mik vannak ott.
Szekrényekkel szemben ablak, betekintés egy megint valaki más világába, anya rózsaszín dolgai, üres Valentin napi ajándékai, pár növény és belátás az ő gyerekanya világába.
Ezzel ellentétben milyen volt az albérleti szobám. Nagy fehér, erkéllyel, világos, télen nagyon hideg. Volt benne egy nagy íróasztal, oda került a számítógép, 3 fotelke, régi csillár, egy mégrégebbi ágy, amit nem győztem porolni, egy mini szekrény, egy könyvespolc, egy kis kerekasztal székekkel. Meztelen padló, meztelen falak. A ruháim nem fértek el sehova, azokat mindig hagytam abban a nagy bálnában, amivel elköltöztem otthonról. Megnyugtatóan üresnek és csendesnek hatott akkoriban.
