Egy hónap után végre újra beszéltünk, sőt mi több találkoztunk. Megláttak egy japános pólót és egyből rám gondoltak, meg is kaptam ajándékba.

Mikor utoljára láttam, emlékszem megcsodáltam. Ingerült volt és feszült, egyenesen állt, csipőre tett kézzel és robbanásra készen, mégis kimért hangon beszélt. Szép volt a tartása, már akkor meglátszott  rajta a sok edzés eredménye, olyan embernek hatott, akit nem lehet csak úgy félvállról venni.  Én is ilyen akarok lenni, határozottan ezt gondoltam. 

Beszélgettünk sok mindenről és arra jutottunk, hogy mindenki mindig valaki más szeretne lenni, csak önmaga nem.